Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

41

fontos sávját fedik. Városainak magyar többsége 90 százalékos vagy meghaladja a lakosság felét.

—Fölöttébb indokolt azaggodalom a romdn-szerb összefogás lehetőségéről a magyar, albán, muzulmán és egyéb autonóm törekvések ellen. A nemzetiségi jogfosztások egyik látványos támasza régebben a Kisantant volt, napjainkban szintén ágaskodnak hasonló fenyegetések. Brankovic boszniai szerb vezető román szenátusbeli nézettársa ezirányú javaslatát a maga korlátolt hatókörében felkarolta. Ezek esélyeinek és érvényesülésének az újabb körülmények mégis szúk mozgásteret szabnak

— Sorssújtotta tágabb övezetünkben jelentős közjogi változások következtek be, amelyeket a nemzetközi jog intézményei fólerősítenek. A hajdani Kisantant egyik kulcspartnerének testéről Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia már de jure is leszakadtak; az első hármat közfelkiáltással az ENSZ tagjai sorába emelték. Bulgária szintén felismeri a Kisantant újjáéledésének reá háramolható veszedelmeit. Nem lehet kizárni ezek “ellen-kisantant” készségeit sem. A csehektől ugyancsak aligha várható a múlt megtépázott szövetsége iránti rajongás. Végül a temesi szerbek és a torontáli románok miatt Szerbia és Románia között mindig volt súrlódás, még akkor is, amikor Sándor királyt a bukaresti uralkodóházzal frigy kötötte össze.

A nagyhatalmak bőven tapasztalták a trianoni kudarcot és az abból is fakadó balkáni tömegvérengzések rémtetteit. Szemlélteti a fordulatot a gaullista Nicolas Sárközy bírálata a volt Kisantant-országok maradványainak újabb törekvéseiről. Duray Miklós pontosan fogalmazta meg az Erdélyi Magyarság egyik előző számában az anyaországi diplomácia sokrétű terhét a határon túliak ügyének gondozásában. Külpolitikánk e nagy feladatának szakavatottan kell eleget tegyen. A délvidéki magyarság a maga területi autonómiájának megalapozásához a vele együttélő szerbekkel, horvátokkal, szlovákokkal és románokkal keres megértést.

— Milyen közigazgatási, nyelvi, kulturális jogokat biztosított a vajdasági autonómia a magyarságnak egyáltalán a kisebbségeknek?

— A Vajdaságban a törvények igazából nem biztosítottak olyan jogokat, hogy az ottani magyarok a nemzet részeként élhessenek. A szerény értékű alkotmányos szabályok megvalósulását pedig a gyakorlatban a helyi kiváltságosok akadályozták. Viszonyítva beszélhetünk “kedvezményekről” a még rosszabb korábbi romániai vagy kárpátaljai helyzethez képest. ígérgetések morzsájaként például az 70-es évek elejétől kiadták a volt délszláv föderáció hivatalos közlönye magyar nyelvű mutációját. Ennek révbejuttatásán magyarországi szakmai segítséggel, rengeteg itteni és ottani gáncsoskodás ellenére, tartósan dolgozhattunk Kongó Tivadar szabadkai járásbíró, Szerda Sándor főszerkesztő, Matkovics József belgrádi alkotmánybíró és az újvidéki Kolin József fordító és még sokak közreműködésével. A lényeget tekintve a magyar értelmiségtől Vajdaságban is önfeladást vagy legalábbis behódolást követeltek.

—Fennállott-e valamilyen kapcsolat a vajdasági és a koszovói autonómiák között, lévén, hogy mind a két tartomány a szerb tagköztársasághoz tartozott? Kihatott-e jó vagy rossz előjellel egyik területre az, ami a másikban történt?

— A két autonóm tartomány jogállása a föderációban hasonló volt, mégis különböztek. Abban például, hogy az albánok döntő többségben lakják a területüket, az ottani szerbek, törökök, montenegróiak csekély számával szemben. így saját intézményeiket jobban kiépíthették, mint ahogy a Vajdaságban a magyarok vagy szlovákok képesek voltak erre.

A pristinai egyetem jogi karának tanácsülésén albánul tárgyaltak.

A gazdasági támogatásra szoruló Koszovo és a módosabb Vajdaság közé a nagyszerb politika igyekezett és igyekszik éket verni. Ennek ellenére a VMDK 1991. tavaszi szabadkai II. kongresszusán a szűkebb szerbiai (presevoi) albán Független Demokratikus Egyesület képviseltette magát. Küldötte tágabb történelmi palettán Hunyadi és Kasztriota György emlékét méltatta. Ugyanott a szerbiai Vlahok Önálló Népi Pártja jelezte, hogy kislétszámú etnikumuk “hivatalos oktatás híján” is gondoskodik anyanyelve tanításáról. A horvát-bunyevác és egyes szerb pártok szintén a VMDK-t támogató hangot ütöttek meg. A százezernyi szavazatra számító szandzsáki muzulmán Demokrata Akciópárt újabban a VMKD-val keres politikai együttműködést.

—Milyen indokkal szüntették meg a Vajdasági autonómiát?

— Ezt a lépést gyakorlatilag azzal indokolták, hogy a Vajdaság a maga autonómiája révén lényegében állami rangra emelkedett az akkor még soktagú föderációban. Ez pedig logikai képtelenség, mondták, már az, hogy az államban (szerbben) más államiságok is létezzenek (Koszovo, Vajdaság). A további bizánci ihletésű indokok már a megtévesztések és a rágalmak szintjén mozogtak. Az autonómia szétrombolásához szerelvényeken szállították a délbácskai és bánáü tájakra Szerbiából a felhecceit embereket. A vállalkozásra a “joghurt forradalom” kevéssé emelkedett elnevezés ragadt, ugyanis a messze földről jött tüntetők étvágyát tejtermékek rögtönzött osztogatásával csillapították. Szembetűnő azonban, hogy ezek a csoportok a magyarlakta északi tömbbe nem hatoltak be.