Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

Mayer Zoltán György: a magyarok világkongresszusa „egereket szült”... Miért mondott le az MVSZ főtitkára? Magyar Hírlap, 1993.febr.2. 23 A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) három hónapig hivatalban lévő, s a hét végén tisztségéből leköszönt főtitkára, Mayer Zoltán György munkatársunknak adott interjúban lemondása okait foglalja össze. — A pályázati kiírás szerint a fő­titkári állás a következőket tartal­mazta: a munkáltatói jogok gyakor­lása, a hivatal felállítása, vezetése, a számítógépes rendszer bevezetése. Negyven jelentkező közül nyertem meg a pályázatot, igaz, később kide­rült, valaki nálam is több pontot szerzett, de Timkó Iván miatt nem vállalta az állást — kezdte a beszél­getést Mayer. — Csoóril ismerte korábbról? — Nem. Tudtam, hogy jelentős költő, ennyit. Az állást azért pályáz­tam meg, mert korábban a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára tanácsadójaként részt vettem a felső adminisztrációban, és több éven át hallgattam jogot is Németországban. Az MVSZ-be három havi próbaidő­re vettek fel, de egy hónapig nem volt szerződésem, nem volt leírva a kompetenciám, s rögtön kiderült, hogy a pályázat megtévesztő volt, mert a munkáltatói jogokat nem gyakorolhattam, az az elnöknek volt fenntartva az alapszabály szerint. De számíthattam rá, hogy előbb-utóbb megkapom, mint ez egy normálisan működő intézményben el is várható. Ezzel szemben velem együtt még hat embert vettek föl tudtom, bele­szólásom nélkül. Mondhatni, fütyül­tek rám, holott utóbb nekem kellett velük együtt dolgozni. — Ki vette fel őket? — A tényleges elnök, Timkó Iván. Különben én már rég abba­hagytam volna az egészet. Gondolja meg. az elnöknek volt négy embere, az elnöki tanácsadó Timkó Iván, a személyi titkár Stark Ferenc és két titkárnő, nekem pedig, az irodaveze­tőnek, akinek sokkal több diktálni­­valóm lett volna, senkim se volt. Az elején ezt még nem nehezményez­tem, délelőtt fogadtam azokat a ké­relmezőket, akiket Csoórinak kellett volna fogadnia, délután és késő este pedig megírtam a dolgaimat. Ráér­tem, tudok gépelni.-f.’i*. — Miért nem vállalta végül is a főtitkári munkát? — Alapvetően azért, mert a főtit­kári jogkör ma sincs meghatározva. Az a helyzet, hogy az én utasításom­ra nem kellett senkinek se hallgat­nia. Annyi a jogom, mint a főmun­katársainknak, illetve alkalmazotta­inknak. — Miért nem készült el a pályá­zatifeltételek közt megfogalmazott szervezeti is működési szabályzat? — Azt én munkatársaimmal egyeztetve elkészítettem időben és beterjesztettem az elnökség decem­ber 19-ei ülésére. De az SZMSZ-vi­­ta helyen akkor az önök lapjában megjelent Ara Yerecyán-intetjúval foglalkoztak órákon át. Csoóri pub­licista, neki ez a legfontosabb. Ak­kor azért kineveztek egy bizottságot, aminek én is tagja lenem. Szorgal­masan üléseztünk, de nekem ez már kicsit sok volt. Dolgoznom kellen. És eleve szabálytalan volt az egész, mert a még augusztusban elfogadón alapszabályban az szerepel, hogy az SZMSZ-t a főtitkár terjeszti be és nem egy bizottság. Továbbá, a már korábban megszűnt, főtitkárt helyet­tesítő operatív bizottság elnökségi tagjai olyan módosítást javasoltak, szintén alapszabályellenesen, hogy ők is a közvetlen főnökeim. Mi több, ezt gyakorolni is akarták. Be­jártak, íróasztalt foglaltak és végez­ték autonóm ügyeiket, mintha köz­ben nem is ők vették volna fel a fő­titkárt. — A most szombati ülésen sem fogadták el az SZMSZ-t? — Újból elhalasztották. Benne volt a napirendben, amit szabály szerint én írtam. Az elnökségi ülé­sen vettem észre egyebek közt azt is, hogy a nevemet, mint aláírót, le­takarták. Az elnök mellett úgy lát­szik, nem szerepelhetek. Egyébként i fogalmam nincs, miért hagyták ki a szabályzatot a pontok közül, talán mert nem jut idő rá. Annyi döntési jogot tart meg magának az elnökség, hogy torlódik a munka. Több mint tzáz kérelem, pályázat eldöntetlen ezért, őszintén mondom, ha tartom magam az alapszabályhoz, semmi­hez nem nyúlhattam volna.- — És mit csinált? — Igyekeztem rendet teremteni a káoszban. Aktafedeleket tetettem a papírokra, hogy ne menjen szana­­-ezéjjel a rengeteg irat, pecséteket cisnáltattam, kitermeltem Timkó szobájából egy íróasztalt, hogy le tudjon ülni, néha házkutatásszerűen átnéztem az „ad acta” iratokat, s így jöttem rá például, hogy a miniszter­­elnöki hivatal államtitkára már írt. hogy átutalták a kétszázmillió költ­ségvetési juttatás felét. Még Csoóri se kapott belőle, mondta nekem. — Mi vagy ki akadályozta a munkájában? — Az elnöki titkárság, ezen belül is a Csoóri és Timkó közötti vi­szony, ami semmiképp nem nevez­hető munkakapcsolatnak. Csoóri őrültséggel és bűnözéssel illette Timkót tisztségviselői üléseken. Csoórinak Timkó az adat- és ötlet­bankja. — És Timkó ezt hogy viseli? — Ó lenyeli ezeket a kijelentése­ket. Fanatikusan a puszta hatalom érdekli, és az édesség. Ha kifogy az érvekből, igen közönséges hangot tud megütni... — Más gondja a titkársággal nem volt? — Hogyne lett volna. Például Stark Ferenccel, aki Csoóri szemé­lyi titkáraként múlt év december 22-én kéretlenül megszervezett he­lyettem és fölöttem egy vezetői ér­tekezletet. Amivel én azért vártam, mert nem volt elfogadott SZMSZ. Vártam a jogra. Stark úgy állította be az értekezletet, hogy azt az elnök tartja. De az elnök nem jött. A szo­bájában ült. Stark úr viszont a be-I osztottaimat egyenként elővette és lehetetlen tanácsokkal látta el. En­gem is igyekezett elszámoltatni. Ezt követően rendszeresítette volna ezeket az értekezleteket, ami tökéle­tesen alapszabályellenes. Nem en­gedtem. És a további értekezleteket i már én szerveztem meg. Stark fellé­pése puccs volt. Vagy annak az elő­szele. — Miért nem próbálta ezt a hely­zetet még idejében tisztázni? — Ez hiba volt. Hiba volt, hogy tűrtem, és csak a kollégáimnak pa­naszkodtam. Tartón ez múlt szerdá­ig. amikor is egy már általam tartón vezetői értekezletre betoppant Csoó­ri. aki ezt eddig soha nem tette, kö­rülnézett és azt mondta: érzem, itt rossz hangulat van. Mi volt ez ahhoz a hangulathoz képest, amikor mun­kába álltam és mindenki Timkóra panaszkodott. Rettenetes az az intri­■ ka, ami a szövetségnél folyik. De ; annyiféle irányzat van, hogy lehetet­len eligazodni köztük. Visszatérve az elnöki belépőhöz, abban a pilla­natban, hogy ezt az erőteret azzal a mondattal létrehozta, rögtön meg­­szóltaltak néhányan, akiket eddig megfeddiem valamiért. Például

Next

/
Thumbnails
Contents