Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

ÍJagyar Hírlap, 1993.febr.2. azén. men nem hajlandó dolgozni, ugyanis valakinek a valakije. Ez nem számít a világszövetségnél ki­vételes esetnek. — Úgy véli, ön ellen hangolták a dolgozókat, mintegy sugallva, hogy mondjon fel? — Igen, és ezt a szándékot én tudtam meg utoljára. Egyesek sze­rint már hetekkel korábban eldőlt, hogy kívül tágasabb és ki lesz az utód. Az elnökségi ülésen vettem észre, hogy az elnök úr kihúzta a fő­titkári beszámolót a napirendi pon­tok közül. Ez azért volt furcsa, mert most, február 3-án járt volna le a szerződésem. Végül is megtarthat­tam a beszámolót, aminek az lett az eredménye, hogy kétfelé szakadt az elnökség. Egyesek azt mondták, ugyanaz a helyzet, mint Kincses idején, mások pedig úgy vélték, ha egy teljesen mis ember ugyanabba a szituációba kerül mint elődje, akkor a körülményekkel van a baj. Végül még a velem rokonszenvezők is arra az álláspontra mertek csak helyez­kedni, hogy én nagyobb kaliberű ember vagyok annál, minthogy egy szövetség főtitkára legyek, aki azon­ban csak szimpla irodavezető. Tehát szereptévesztésben vagyok. Egyér­telmű volt, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésemet, vettem a lapot és elébe mentem a döntésnek. Ez így szokott lenni, ha egy vezető lát­ja. hogy nincsenek a pártján. Le­mond. — Az ön három hónapjának mi a tanulsága? — A világkongresszus egereket szült. Nem történt meg a rendszer­váltás. A kommunizmusban is taps­én adtak hatalmat. Ez a veszély fe­nyegeti a világszövetséget is.Aki tapsol, annak honorárium jár, in­gyen utazás jár, hatalom és beleszó­lás jár. Mint pszichiátert az nyo­maszt, hogy ezek a sénődött nagv­­zolók, hogyan tudják uralmuk alá vetni a demokráciát kiszámíthatat­lanságukkal. — Kire gondol? — Például Ttmkóra. Egyebek közt azt akarja elhitetni, hogy An­talit ő vitte hatalomba, Csoóri hátán. Az ominózus, szombati elnökségi ülésen azt adta elő. hogy Antalihoz hasonlóan Csoóri is 15 millió ma­gvar elnöke lesz. Meggyőződésem, hogy az MVSZ Csoóri számára ug­ródeszka volt a Duna Televízióhoz, aminek segítségével majd ő ksz a köztársasági elnök... ' — Ez utóbbit maga az érinteti, Csoóri Sándor cáfolta a Népsza­badságban. Akkor tehát Ttmkó a gond? — Bárki, aki Timkót bántja, azt Csoóri elfojtja. Ha próbáltam rákér­dezni Timkó zavaros ügyleteire, az elnök minősíthetetlen hangon vála­szolt. Erre hetven tanúm van. Nem egyetlen meztelen király van, az a gond, hogy számolni kell őket. Ha ő nem lenne, akkor a Benczúr utcában sem lenne „bolondok háza”. Timkó kihasználja, hogy Csoórinak semmi polgári-adminisztratív élettapasztala­ta nincs. A neves költőnek kolléga­ként rám semmi kisugárzása nem volt. Ót személyi kultusz veszi körül, i s az elnökség restségből legszíveseb­­• ben rátestálná a döntéseket. Folyik tovább az augusztusi világtalálkozó heurisztikus hangulata. Díszlépésre van felemelve a láb. és képtelenek letenni, földet fogni fél éve. A ma­gyar nyilvánosság pedig vár és vár... — Megbánta, hogy pályázott a főtitkári tisztségre? — Egyáltalán nem. Roppant szí­nes munka volt. Meggyőződésem, hogy CsoórivaJ együtt tudtam volna dolgozni. Ó az a gyenge elnök, aki mellé egy erős főtitkár kelleti volna. De képtelen lemondani a munkálta­tói jogokról és Timkó Ivánról, aki e jogokat gyakorolja. Egyébként sok jeles emberrel találkoztam. De a szövetségben, a hivatalban dolgozók bennem a nyugati magyarság képvi­selőjét látták. Nem tetszett nekik az igényességem, meg, hogy önállósá­got biztosítottam, de ennek ellenére munkát óhajtottam tőlük. Azok, akik protekcióval jutottak be és nem akartak csinálni semmit, a „gőgös nyugatit”, aki kioktatja őket, nem szerethették. Nem kellett volna ezt a szombati „nyilvános kivégzést” vé­gig csinálnom, de elmentem, vitáz­tam. és ha néhány emberben gyöke­ret eresztett az. amit képviseltem, már nem volt hiábavaló a három hó­napom. Kibírtam. Bízom benne, hogy előbb-utóbb az irreális sénő­dött magatartás helyen egy összefo­gásra sarkalló, építőbb jellegű egvüttlét válik uralkodóvá a Magya­rok Világszövetségében és annak hi­vatalában. ''*• Rejtő Gábor A világszövetség véleménye „Érthetetlen, személyeskedő indulat” minősíti, illetve leplezi le azt a számlikat, hogy saját maga személyét, jelentőségét a valóságtól clnigaszkodóan megnö­velje... Dr. Mayer Zoltánnak letelt a három hónapos próba­ideje, az. elnökség meghallgatta beszámolóját, tárgyszerű kri­tika alá vette, a főtitkár pedig nem várva meg a döntést, ön­ként lemondott. Ezek a tények, a többi érthetetlen szemé­lyeskedő indulat. Az. elnökség a lemondott főtitkár jelentősé­gének és a kérdés súlyának megfelelő módon fog válaszolni dr. Mayer Zoltán állításaira a lap hasábjain. A fenti közleményt a Magyarok Világszövetsége elnök­ségének azok a tagjai írták alá, akiket a lapzártáig sikerült el­érni: Dohos László, Németh Magdolna. Jaknbfly Ernő, Fe­kete Gyula, Szíjártó István, Chnidinák Alajos, Födő Sándor. BitHaprst. /<«?. február I A Magyarok Világszövetsége dr. Mayer Zoltán meg­döbbentően ízetlen hangú és valótlanságok seregét tar­talmazó megnyilatkozásával kapcsolatban az alábbiakat közli: A világszövetség arra kérte a Magyar Hírlap szerkesztő­ségét, hogy a lemondott főtitkár nyilatkozatát az, elnökség érdemi válaszával együtt közölje. Sajnálattal veszi tudomá­sul, hogy a szerkesztőség ezt a kérést nem tudta teljesíteni. A Magyarok Világszövetsége vezetősége kétnapos megbeszé­lésen találkozik Budakeszin a Magyar Reformátusok Világ­szövetségével — történetükben első ízben. Az. ott megtár­gyalandó közös gondok sokkal nagyobb horderejűek — sok százezer ember sorsát érintik —, minthogy egy ember, a volt főtitkár sorsa, illetve képtelen vagdalkozása elvonhatná a fi­gyelmét egy terjedelmesebb reagálás erejéig. Mindamellett leszögezzük, bogy dr. Mayer Zoltán kijelentéseivel önmagát

Next

/
Thumbnails
Contents