Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
12 tikus vitába keveredik a sajtóval, csak alul maradhat, s csak buta politikus követel helyreigazításokat és utasítja rendre az újságírókat. De kétségtelen, hogy ma a parlamenten kívül, vagy egy párt vezetésében nagyon nehéz eladniuk vagy népszerűsíteniük magukat olyan embereknek, akik nem a legelső vonalhoz tartoznak. Amit biztatónak tartok, hogy nálunk, a vezetésen belül Vitányi Ivánnal mi ketten vagyunk a legidősebbek, a többiek negyven körüliek, tehát olyanok, akik már nem annyira fiatalok, . de ugyanakkor még nagy dinamizmussal képesek dolgozni, másfelől viszont még nem rendelkeznek kellő politikai rutinnal. Márpedig az elengedhetetlen a közéletben. Ezeknek az embereknek a menedzselése rendkívül fontos lesz az elkövetkező másfél évben. Tapasztalataim szerint akad jó néhány olyan település, város, ahol 3-4 ember csodákat tud művelni. Különösen olyan körülmények között, amikor az emberek jó része elfordul a politikától. Ha hiteles ember jelenik meg egy városban és képes újszerűén, a mai politikai stílusnak, igényeknek megfelelően dolgozni, az nagyon sokat lendíthet a saját pártja helyzetén. Ez az egyik nagy kihívás. A másik, hogy sajnos az ellenzék meglehetősen erőtlen, korlátozottak a parlamenti lehetőségei. Lehet, hogy majd készítenek egy olyan kimutatást, hogy hány ellenzéki javaslat fogalmazódott meg a parlamentben és azoknak hány százalékát fogadták el. A mi becsléseink szerint ez nem éri el a 3,4-4 százalékot. Szinte hihetetlen tömegű módosító javaslatot, indítványt a többségével élve egyszerűen elsöpört a koalíció. Ebben persze nincs semmi rendkívüli, hiszen ez demokratikus parlament, de az már bizonyos mértékig magyar sajátosság, hogy olyan alapvető kérdésekben, amelyekben konszenzus lenne szükséges, ott sem alakul ki az egyetértés lehetősége. Én nagyon komoly fordulatnak, változásnak tartom azt, ami ’91 júniusában bekövetkezett, amikor az MDF fölállt a hatpárti tárgyalásokról, és nem volt hajlandó tovább érdemi párbeszédet folytatni az ellenzékkel. Meggyőződésem szerint ez súlyosan ártott a kormánynak is. KÖZTÁRSASÁG: Néhány nyugati ország gyakorlatából ismeretesek az előzetes koalíciós megállapodások, elképzelhetőek-e ilyenek Magyarországon a ’94-es választást megelőzően? így a szavazó előre tudhatná, milyen összetételű koalícióra voksol. Vagy ez a mai politikai paletta ismeretében kizárható? HORN: A nyugati gyakorlat lehet a számunkra példa, de aligha hiszek abban, hogy ez adekvát módon megjelenne a magyar politikai közéletben. Megítélésem szerint Magyarországon a ki fonott politikai erőviszonyok még nem jöttek létre. Lehet, hogy még két-három választási ciklus kell ezek kialakulásához. Éne utal az is, hogy természetes, szükséges igény lenne a parlamenti ellenzéki pártok összefogására. Ösztönösen, nem szervezett, nem tudatos módon létezik a közös fellépés, de azért mind a három ellenzéki pán - hogy úgy mondjam -, a saját pecsenyéjét sütögeti. Kínosan ügyel az önállóságra, a szuverenitásra, nehogy úgymond hírbe hozzák a másik kettővel, vagy még inkább a szocialistákkal. Ennyire őszintének kell lenni. Én nem hiszem azt, hogy a ’94- es választások előtt itt kialakulhat bármiféle előzetes koalíció. Azt tartom reálisan elképzelhetőnek, hogy ’94-ben ez a mostani hat parlamenti párt alkotja majd az Országgyűlést. KÖZTÁRSASÁG: Nem ad esélyt az új pártoknak? HORN: Az új pártok közül legfeljebb egynek adok esélyt, a Köztársaság Pártnak, kedvező anyagi és egyéb feltételei miatt. De nem hiszem, hogy a többi párt vagy mozgalom bekerülhetne a parlamentbe. Mint ahogy abban sem hiszek, hogy az MDF vagy az SZDSZ eltűnik, ugyanis mindegyiknek megvan a maga bázisa. Abban megintcsak biztos vagyok, hogy e két párt közül egyik sem fog olyan eredményt elérni '94-ben, mint a legutóbbi választásokon. Ebből az következik, hogy hat-hét párt lesz a parlamentben, melyeknek a szavazási, a választási eredménye nem sokban fog különbözni egymástól. KÖZTÁRSASÁG: Hiszen nincsenek kiforrott koalíciós játékszabályok. HORN: Nincsenek. Tudniillik in egy-két százalékos különbség is szerepet játszhat. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy csak olyan koalíció jöhet létre, amelyben a részt vevő pártok ismertetik és rögzítik a maguk koncepcióját. És erre feltehetően nemcsak a választási kampány során 1 nyílik lehetőség, hanem a '94-es választások második fordulója 1 után. Megítélésem szerint ez 1990-ben elmaradt. De 1994- ben, amikor nem lesz 42 százalékos párt ebben a parlamentben, elképzelhetetlen, hogy a koalíciós szándékot mutató pártok ne egyeztessék nézeteiket az alapvető dolgokban. Például a privatizáció további sorsát illetően, az állam szerepével kapcsolatban, az alapvető, az átalakulással kap- i csolatos gazdasági-szociális kérdésekben, a választójogi törvény és egyáltalán, a parlament további működése dolgában. Ha nem is programokat fognak egyeztetni, de a saját prog-. rammal összefüggő néhány alapvető tézist, kérdést valamiféle koalíciós szerződésbe kell majd foglalni. KÖZTÁRSASÁG: Megfogalmazható-e ma, hogy az MSZP számára milyen koalíciós partnerek kínálkoznak, vagy megfordítva, kinek tűnnek elfogadhatónak a szocialisták? Meddig marad még fenn az a veszély, hogy valakit „hírbe hoznak" a párttal? Vagyis, magyarán szólva, kijött-e már az MSZP a karanténból? Ezzel összefüggésben értelmezhető-e a Fidesznek tett ajánlat? HORN: Az ideális az lenne Magyarország számára, ha egy szociál-liberális kormányzat alakulna, ennek nagy nemzetközi háttere van, s főleg európai tapasztalatai. Én nem hiszek egy pusztán liberális kormányzatnak az életképességében. Nem azért, mert ez valami elvont kategória, egyszerűen ebben a térségben Magyarország gazdasági átalakulása nem viselne el egy liberális politikái.
