Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

I-------------------------------------------LX

kozzanak belső viszályainkkal, hiszen azok ránk tartoznak. Szó sincs tehát arról, hogy bárhol is olyan nyilatkozatot tettem volna, amely ártana az ország nemzetközi tekintélyének, befolyásának. Ilyen példát nem is tudtak felhozni. Elhangzott még olyan nevetséges dolog is, hogy nem tudok jól együttműködni az utódommal, Jeszenszky Gézával. Ez viszont már a komikum kategóriájába tartozik.

KÖZTÁRSASÁG: Azt a koalíció sem vonja kétségbe, hogy az elnöki poszt betöltése továbbra is az MSZP jogköre marad, ezek szerint csak a konkrét személy az, aki nekik elfogadhatatlan.

HORN: Igen. Az 1990. április 28-i, hatpárti egyetértés alapján történt meg a tisztségek elosztása, és a Külügyi Bizottság elnöki tiszte a szocialista frakcióé. Ebben persze voltak személyes motivációk is. Különben Antall József nem kért volna fel személyesen az elnöki tisztségre. Nem arTÓl volt szó '90-ben, hogy a Szocialista Párt delegáljon valakit, hanem ő azért keresett meg külön a Külügyminisztériumban, hogy erre felkérjen.

KÖZTÁRSASÁG: Az akkori MDF- nek és az akkori miniszterelnöknek Horn Gyula volt, ha úgy tetszik, a személyes jelöltje a Külügyi Bizottság elnöki posztjára.

HORN: A választásokon győztes párt elnöke ezt nem is titkolta. Hogy ebben nemzetközi motivációk is szerepet játszottak-e, ezt nem tudom megítélni, erről ő tudna nyilatkozni, de a sikerágként elkönyvelt külpolitika folyamatosságának a biztosítása is szerepet játszott ebben. Hozzáteszek még valamit: kezdetben, tehát '90 májusától '91 elejéig kifejezetten jó volt a viszony az MDF és a Szocialista

Párt között. Olyannyira, hogy fórumokon, különböző megnyilatkozásokban mi fogalmaztuk meg, hogy türelmet kell tanúsítani a kormány iránt, bizalmat, mert nagyon nehéz örökséget vett át, és ez roppant nagy feladató; jelent.

KÖZTÁRSASÁG: Mára nagyon sokat változott a világ ahhoz képest, és ha az MSZP mai sikereinek az okait, indokait kutatjuk, vélhetően a legfontosabb a koalíció sikertelensége. Ebből kiindulva szokták mondani, hogy ha ma lenne a választás, az MSZP jelentősen előbbre léphetne, arathatna. De nem ma van, hanem 1994-ben lesz. Megőrizhető-e a mai népszerűség a legközelebbi parlamenti választásokig, és ön szerint milyen személyi, szervezeti vagy egyéb változásokra van vajon szükség ahhoz, hogy a ma feltételezettekhez hasonló sikereket könyvelhessenek el esetleg 1994-ben?

HORN: Úgy ítélem meg. hogy mind a hat parlamenti pártnak megvan az oka a szerénységre. Tehát ha valaki azt mondja, hogy ő '94-ben elsöprő győzelmet fog arami - akad ilyen párt is a parlamentben azt hiszem, illúziókat kerget, ábrándokat szövöget.

KÖZTÁRSASÁG: A kérdés inkább az, hogy a jelenlegi közvélemény-kutatási előrejelzések mennyire igazolhatók majd a voksokkal.

HORN: Pontosan. És ráadásul, akik ezt állítják magukról, nem tudnak győzelmeket felmutatni például az időközi parlamenti és önkormányzati választásokon. De amire alapozom a . véleményemet az az, hogy sajnos folyamatosan csökken az Országgyűlés tekintélye. Sokszor találkozom olyan véleményekkel - nagyon gyakran megyek az emberek közé -, hogy szinte nem tesznek különbséget a koalíció és az ellenzék között.

• Úgy ítélik meg, hogy a parlament gyakorta nem az ő problé- I máikkal foglalkozik, hanem látszat-, ideologisztikus és egyéb kérdésekkel, óriási késésben van azoknak a törvényeknek a megalkotásával, amelyek tulajdonképpen a gazdasági-szociális helyzet szempontjából lennének sorsdöntőek. Nem viselik el, vagy egyre nehezebben viselik el az Országgyűlésben uralkodó stílust, a veszekedéseket, az alpári megnyilatkozásokat, az ország sorsának szempontjából teljesen jelentéktelen, lényegtelen felszólalásokat, kisstílű ügyeket. Arról már nem is beszélve, hogy ennek a parlamentnek volt olyan ülése is, ahol felállt egy kormánypárti képviselő, és azt kifogásolta, hogy Marosán Györgyről miként vélekedett a magyar sajtó. Ez már az a szint, amit a józan emberek nehezen viselnek el.

Mindezt azért mondom, mert természetesen örülök annak, hogy a szocialista pártnak folyamatosan növekszik a befolyása, a népszerűsége, de nagyon rossz lenne, ha mi ebből helytelen következtetéseket vonnánk le. Van nekünk is okunk, alapunk az önkritikára és a változtatásokra. Mire gondolok: az egyik az, hogy sok helyütt megfogalmazzák - és főként azok, akikkel én rokonszenveznék -, hogy kevés a markáns egyénisége ennek a pártnak. Talán a mi hibánk is, és elnézést, lehet, hogy a sajtóé vagy a médiáé is - bár én soha nem szoktam kárhoztatni a médiát, mert meggyőződésem, hogy ha a poli-