Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
MINDENNAPI ÉLETÜNK ÉS A SZERVEZETT BŰNÖZÉS Meddig csorbítható a szabadságjog? DR. KACZIBA ANTAL VEZÉRŐRNAGGYAL BESZÉLGET SOMOGYI GÁBOR — Ahhoz, hogy a bűnözéssel szemben hatékonyan lehessen felvenni a harcot, mindenekelőtt tisztázni kell az ezzel kapcsolatos felfogást. Az már a hatvanas években felmerült — igaz, kimondani kevesen merték—, hogy a bűnözés materialista megközelítése rossz, állításai valótlanok. A marxista indíttatású kriminológia soha nem elemezte végig az elhalás szükségszerűségét. Ma pedig tisztán látjuk, hogy a bűnözés nem irtható ki egyetlen társadalmi berendezkedési formából sem, még ha népszerűtlen is ezt így kijelenteni. Ha pedig ezt így vesszük tudomásul, akkor meg kell tanulnunk együttélni vele, csakúgy, mint a gyógyíthatatlan betegségekkel vagy a környezeti ártalmakkal. F.z persze nem jelentheti azt, hogy ezt felismerve kényelmesen hátradőlünk, és váijuk, miként nő a fejünkre a bűnözés. Az együttélést tudomásul véve meg kell tanulnunk kezelni ezt a súlyos gondot, hogy soha ne nőhessen olyan magasságokba, amely már a társadalom fejlődését befolyásolja. — Tábornok út! Tételezzük fel, hogy a polgárok tanulékonyak, és segélykiállások helyett igyekeznek majd a bűnözéssel egyiittélni. Ugyanakkor jogos az elvárásuk, hogy az adófizetőkből éld rendőrség védje meg őket, ha a szükség úgy hozza. — A bűnözés régen túlnőtt már azon a fázison, hogy csupán a lakosság és a rendőrség ügyének tartsuk. Amikor 400-450 ezer bűncselekmény válik ismertté évente, és óriási méretű a látencia, akkor óvatos becslések szerint is öt éven belül minden harmadik-ötödik vétőképes magyar polgár bűnelkövetővé válik. Ezt nem lehet csupán rendőri eszközökkel kezelni. Jól érzékelhető, a bűA marxista filozófiai tanokból az emberek pontos képet kaphattak az elmúlt évtizedekben a bűnözés magyarázatára is. A képlet mindenki számára egyszerűnek és megnyugtatónak látszott, hiszen könnyű volt tudomásul venni, hogy a bűnözés az embertől és a társadalomtól egyaránt idegen jelenség, amely ráadásul a tudat, illetve a fejlődés meghatározott pontján önmagától elhaL Hiába vártuk azonban egyre türelmetlenebbül ezt a pontot, sehogyan sem akart elérkezni. Feltehetőleg azért, mert a Marx-féle „elhalás” elmélet csak az álmokban létezett, miközben rohamosan emelkedett a bűncselekmények száma. Hogy is állunk tehát napjainkban a bűnözés megítélésével? Erre a kérdésre kerestünk választ, araikor dr. Kacziba Antal vezérőrnaggyal, az ORFK bűnügyi főigazgatójával beszélgettünk. nözés minőségi változáson ment keresztül azzal, hogy megjelent a szervezett bűnözés, amelynek már soha nem a bűncselekmény által közvetlenül érintett személy az egyedüli kárvallottja. A szervezett bűnözés alapvető célja ugyanis egy gazdasági tőkekoncentráció, amellyel a legális tőkék nem képesek versenyezni, ráadásul minden esetben olyan szférában jelenik meg — lásd vendéglátás, kereskedelem, szolgáltatás —, amely viszonylag könnyen elérhető és gyorsan profitáló. Ezzel egyidejűleg az üzleti életben megjelennek a szervezett bűnözés erkölcsei, amelyektől nem idegenek az elmúlt években tapasztalt elkövetési módok, a leszámolás, a bérgyilkosság, a tisztességes üzleti partnerek állandó fenyegetése. Ml FIZETJÜK A VÉDELMI DÍJAT — Elszomorító képet vázol fel, ám a tapasztalataink szerint a lakosságot nem igazán rázza meg egy-egy üzleti leszámolás híre, sokkal inkább felkapja a fejét egy .közönséges” gyilkosság vagy nemi erőszak hallatán. — Ez csak azért van így, mert az emberek nagy többsége nincs tisztában a szervezett bűnözés okozta károk hatásaival. Gondolja csak el, mennyire természetesnek vesszük manapság már, hogy egy Budapest—Párizs közötti repülőút jóval rövid ebb, mint amennyit a két repülőtéren eltöltünk. A repülőúthoz nem elég a jegy megváltása, el kell tűrnünk a különböző biztonsági szervek — időnként személyiségi jogainkat is csorbító — intézkedéseit, csak azért, mert szervezett bűnözők fenyegetik az utunkat. Ugyancsak az 6 ténykedésük áll az idegenforgalmi, vendéglátóipari áremelkedések mögött is, hiszen ma már minden tulajdonos bekalkulálja az áraiba a biztonságtechnikai berendezések, az őrzésvédelem, a testőrök, a kidobóemberek költségeit. De sokan szidják ma a biztosítótársaságokat is, amiért a csillagos égig emelik a díjakat. Nos, emögött is a szervezett bűnözés áll, amely mind hatékonyabban szerzi az alaptőkéjét lakásbetörésekből, gépjárműlopásokból. Ebben a megvilágításban pedig úgy gondolom, hogy az egyes embernek sem mindegy, miként kezeljük a szervezett bűnözést, amely nem véletlenül lett központi kérdése a rendőrségnek. Azt tudjuk, hogy a tőkés társadalomban az áru- és pénztőke tényleges hatalmat jelent. Ha a szervezett bűnözés elhatalmasodik, akkor politikai hatalomra tehet szert. Nálunk ez az állapot még nem következettbe, de figyelemmel kell lennünk az olyan országokra, amelyekben a szervezett bűnözők az ellenük folyó harcot már állami szinten tudják megakadályozni. KATONÁS RENDŐRSÉGEK — Az említetlek tükrében gondolkodtak-e már a hazai rendőrség jövőjénT — Természetesen, s azt hiszem, jól gondoljuk, hogy a rendőrség semmiképpen sem politikai célokat szolgáló, hanem az állampolgárok biztonságát segítő szervezet. Több külföldi utam során azonban rá kellett ébrednem, hogy a világ rendőrségei nem abba az irányba fejlődnek, mint amiben én is hittem korábban. A rendőr tehát nem egyszerűen egy felfegyverzett állampolgár, akinek jogosítványai alig különböznek polgártársaitól, hanem sokkal több annál. Fgyébként a modern államok is súlyos dilemmákkal küszködnek. Először is egyre tágabb teret kap a szabadság és a biztonság összefüggésének kérdésköre, amely arra keres választ, mennyit kell feláldozni az egyén szabadságjogaiból a kollektív biztonság érdekében. F.zzd kapcsolatban nem egy helyen azt tapasztaltam, hogy a polgári liberális társadalmak a szabadság eszményéhez az ünnepi szónoklatok szintjén nagyon ragaszkodnak, miközben jól kitapintható kft — ezzel ellentétes — fejlődési irány. Egyrészt a közbiztonsági állomány nagy ütemben militarizálódik, a bűnügyi szolgálat pedig rájött, hogy a hagyományos nyumozási módszerek kudarcot vallottak, így munkájuk egyre inkább hasonlít egy bűnügyi titkosszolgálatra. A közbiztonság területén az utóbbi időben megjelentek a kommandóegységek, a különleges rendőri csapaterők, a katonai sorozatlövő fegyverek, a páncélozott harci járművek, a csapaterő katonai irányítása, sőt, a kábítószer elleni harcban már tengeri és légi járműveket is bevetnek a rendőrség égisze alatt. Szó sincs arról, hogy ezeket a módszereket, eszközöket a rendőrségek találták ki maguknak, egyszerűen csak az állam védekezik. Túl ezen a világszerte tapasztalt polémián, felmerül a nemzetközi rendőri együttműködés kérdése is. Amikor egyre nagyobb szükség lenne a bűnözés elleni harcban a nemzetek közötti összefogásra, akaratlanul is felvetődik, mennyit enged egy-egy állam a szuverenitásából a közösség érdekében. Hiszen sok esetben egymás területén folytatott titkos akciókról, körözési feladatok végrehajtásáról, kiadatásokról van szó. Nem szeretném túldramatizálni az eddig említett gondokat, de személyes meggyőződésem, hogy a bűnözés és a rendőrség ügye messze meghaladja a politikai pártok harcait. Olyan üggyé nőtte ki magát, amely egy adott ország halárain belül nem fogható meg, de minden politikai erőnek össze kell fogni ellene. Sokan talán elfogultsággal vádolnak majd, amikor azt mondom, szakítani kell a rendőrség munkájához fűződő illúziókkal, s a bűnözésről nem napi politikai szinten kell gondolkodni, vitatkozni — mondotta végezetül dr. Kacziba Antal. C "•> O Pesti Hírlap, 1993.febr.2
