Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

Magyar Hírlap, 1993.febr.2.

lamentet, hanem az Országgyűlés maga, az alkotmány 28. paragrafusának 2. bekezdése alapján. Az Alkotmánybíróság azon értelmezése, mely szerint az Országgyűlés saját feloszlatásának kimondása „a testület szabad elhatározáson alapuló döntése", fogalmi képtelenség, hiszen a népszavazás eredménye minden esetben köti az Országgyűlést (kivéve az ún. véleménynyilvánító népszavazást). A népszavazásnak pont az a lényege, hogy adón esetben helyettesíti a parlamenti döntést, annak helyébe lép. Ha az AB levezetését komolyan kel- i lene venni, akkor semmilyen népszavazás döntése sem köthetné a törvényhozást. De ez a jelenlegi közjogi keretek közön olyan abszurd követ- ; keztetés lenne, amit még a tisztelt testület sem mert levonni. Pedig szerintem racionálisabb megoldás volna — ám a hatályos szabályozás nem ez.

Végül az AB szerint a képviselők szabad mandátumának elvéből következik, hogy a képviselők megbízatásuk ideje aJatt semmilyen felelősséggel nem tartoznak választóiknak, ezért azok le sem rövidíthetik a man-1 dátum idejét. Ha mégis megtehetnék, az kollektív visszahívás lenne, márpedig a hatályos alkotmány már korábban megszüntette az egyéni visszahívás lehetőségét. Tekintsünk most el attól a csekélységtől, hogy formailag nem a választók rövidítenék le a mandátumidőt. Ennél érdekesebb. hogy az Alkotmánybíróság egy jogi aktusban „felfedezte" a kollektív visszahívás intézményét. Mivel ilyen fogalom eddig nemigen volt ismert az alkotmányjogban, az AB vélhetően a korábbi egyéni visszahívás intézményének analógiájára alkotta meg. Hagyjuk most azokat az aggályokat. melyek szerint analógiát csak hasonló jogi helyzetekre lehet alkalmazni, ami ebben az esetben igen kétséges. Fontosabb, hogy analógia — lényegéből fakadóan — csak joghézag esetén alkalmazható, ám a jelen helyzetben kellően szabályozott esetekről van szó. Hatályos írón jogi szabályt analógia alapján alkotmányeílenesnek tartani éppolyan abszurdum. mintha a szomszéd feleségével azon az alapon akarnánk szeretkezni, hogy a sajátunkkal is azt tesszük. Mellesleg az alkotmány szerint az egyéni képviselő „szabad" mandátuma megszűnik az Országgyűlés működésének befejeződésével. bármilyen okból történjék is az.

Amennyire elfogadhatatlanok

azonban az Alkotmánybíróság érvei alkotmányjogi érvekként, annyira jók politikai és praktikus okokból. A parlament feloszlását kikényszerítő referendum valóban súlyos politikai instabilitást okozhat, tényleg eszköz lehet a mindenkori kormány zsarolására, zűrzavarkeltésre, demagógiára stb. Szerintem is helyesebb volna a népszavazás intézményét a képviseleti forma alá helyezni, men jelenlegi rendszerében képes lehet a hatalommegosztáson alapuló hatalomgyakorlás rendjének megbontására. Negatív hatásai jól feltételezhetők a LAÉT kezdeményezése kapcsán is, ahol a parlament feloszlatása nem orvosolná az okként megjelölt problémákat, az új választások legfeljebb 6-9 hónappal lettek volna előrébb hozhatók, stb.

Az Alkotmánybíróság tehát igen nagy hasznára volt a nyugodt(abb) kormányzásnak, a kevésbé zavaros politikai helyzetnek, s kegyes volt a politikai szereplőkhöz. A parlamenti pártok számára ugyanis túl nagy volt a politikai kockázata annak, hogy törvényhozási úton vagy alkotmánymódosítással lehetetlenítsék el a népszavazást, miközben már összegyűlt a szükséges számú aláírás, sőt a gyűjtés igen nagy lendülettel folytatódott továbbra is. Ugyanakkor jelenleg hatpárti konszenzus látszik abban a kérdésben. hogy a következő parlamenti választásokat a rendes időben, tehát 1994 tavaszán—nyarán tartsák, ezért — s nyilván a már említett, megalapozott politikai, elvi indokok miatt — ezt a népszavazást meg kellett akadályozni. Ezt a feladatot pedig azért az Alkotmánybíróságnak kellett elvégeznie. mert politikai szempontból így volt a legcélszerűbb. Az Alkotmánybíróságnak ugyanis nincsen politikai felelőssége, s döntései megfellebbezhetetlenek.

Azt hiszem, a jogállam rosszul vizsgázott ebben a kérdésben, mert noha aligha vitathatók azok a célszerűségi és politikai érvek, melyeket a parlamenti pártok és az Alkotmánybíróság felhoztak, a jelenlegi magyar közjogi rendszerből ezek az értékek nem vezethetők le. Ezért egyedül a parlamentnek lett volna alkotmányos lehetősége a hatályos jog következetlenségeinek kiküszöbölésére, tökéletesítésére. Senkinek sem lehet érdeke, hogy az Alkotmánybíróságot olyan színvonalú döntésekre kényszerítse, mint amilyen ez volt. illetve arra. hogy hatályos alkotmányos jogi szabályokkal helyezkedjen szembe — bármennyire nyomós politikai érdekek álljanak is fenn. Az Alkotmánybíróság ugyanis a mai magyar jogrendszer egyik legfőbb biztosítéka, ezért azok a kikényszerített döntései, amelyek alkalmasak saját tekintélyének csorbítására, egyben a jogállami garanciák elleni támadásoknak is felfoghatók. Nem beszélve arról, hogy a jog mindenkit kötelez.

A rossz törvényeket és alkotmányos rendelkezéseket is be kell tartanunk — azért, hogy a jókat kellőképpen tisztelhessük. Aztán majd ráérünk a rosszakat kijavítani.