Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
07 Magyar Hírlap, 1993.febr.2. „Az Alkotmánybíróság tehát igen nagy hasznára volt a nyugodt(abb) kormányzásnak, a kevésbé zavaros politikai helyzetnek, s kegyes volt a politikai szereplőkhöz. A parlamenti pártok számára ugyanis túl nagy volt a politikai kockázata annak, hogy törvényhozási úton vagy alkotmánymódosítással lehetetlenítsék el a népszavazást, miközben már összegyűlt a szükséges számú aláírás, sőt a gyűjtés igen nagy lendülettel folytatódott továbbra is.” Valljuk be őszintén, ha az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság az alkotmány és a hatályos törvények szerint jártak volna el, a Létminimum Alatt Élők Társasága (LAÉT) által a parlament feloszlatására kezdeményezett népszavazást ki kellett volna írni. De igazuk van azoknak, akik szerint egy ilyen népszavazás nem nagyon konform a parlamentáris demokráciával. annak bevett gyakorlatával és intézményeivel, sőt adott esetben veszélyeztetheti is azt. E konfliktuson keresztül a LAÉT népszavazási kezdeményezése egy elvi probléma felvetését is jelenti: vajon hogyan kell reagálnia egy jogállamnak az olyan típusú ellentmondásokra, amelyekben egy konkrét jogintézmény vagy jogi megoldás valamely általánosan elfogadón politikai vagy erkölcsi érdekkel kerül szembe, esetleg magában a jogrendszerben keletkeznek — az adott kereteken belül — jogilag feloldhatatlan jogi inkonzisztenciák? A magyar alkotmánybíróság most adón egyfajta választ egy ilyen helyzetre. De vajon helyes volt-e ez a válasz? A népszavazási kezdeményezés alkotmányosságához nemigen férhet kétség. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. XVII. törvényben a parlament — az alkotmány felhatalmazása alapján — az országos népszavazás lehetséges tárgyköréül az Országgyűlés hatáskörébe tartozó döntéseket határozta meg A törvény taxatív felsorolásban tartalmazza a kivételeket (ezek a költségvetési és adóügyek, a nemzetközi szerződésekkel és a személyi ügyekkel kapcsolatos döntések). Az Országgyűlés hatáskörébe — az alkotmány szerint — saját, megbízatásának lejárta előtti feloszlásának kimondása is beletartozik, s mivel ezt későbbi törvény és az alkotmány sem sorolja a kivételek közé, kellő számú (százezer) hitelesített aláírás esetén az erre irányuló népszavazást kötelező kiírni. A LAÉT kezdeményezéséről kialakult vitában, főleg a parlamenti pártok oldaláról, több megfontolandó jogi ellenérv is elhangzott. Lényegében ezeket foglalta össze és rendszerezte az Alkotmánybíróság a népszavazást elutasító, alkotmányértelmező múlt heti határozatában. Négy ilyen érvvel érdemes foglalkozni. Először is, a népszavazás ellenzői szerint a népszavazás általában, mint a közvetlen hatalomgyakorlás legfőbb formája, a képviselettel szemben alárendelt, másodlagos jellegű. Valóban, igaza van az Alkotmánybíróságnak. „a népszavazás a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére. befolyásolására irányul’'. Mindez azonban a magyar közjogban nincs teljesen így. Egv olyan jogrendszerben, ahol az alkotmány szerint minden hatalom a népé. mely hatalmát vagylagosan képviseleti úton. illetve közvetlenül gyakorolja, amelyben a népszavazás eredménye köti a törvényhozást, s ahol az alkotmányt csak népszavazással lehet elfogadni, ez a tétel csupán technikai értelemben lehet igaz, elvileg semmiképpen. A valóságban a magyar alkotmány mind szövegben, mind indoklásában a képviseleteivel teljesen egyenrangú formának tekinti a népszavazást. Mellesleg én is azt hiszem, hogy ez a szabályozás adott esetben instabillá teheti az alkotmányos rendet, s mint ilyen, rossz — ám ez a hatályos szabályozás. Az Alkotmánybíróság második fontos állítása, hogy az Országgyűlés feloszlatására irányuló népszavazás megengedése „az alkotmány közvetett eszközökkel való módosítását, burkolt módon az Országgyűlés visszahívásának alkotmányba iktatását jelentené”. A testület állásfoglalásának sugallatával szemben népszavazás az alkotmányt nem csupán „közvetett eszközökkel" módosíthatja, hanem közvetlenül is. hiszen az alkotmánymódosítás is törvényhozási hatáskör, s nem szerepel a tilalmazott tárgykörök között. Másrészt ha új alkotmány elfogadásához törvényes feltétel a népszavazási jóváhagyás, az ennél kevesebb alkotmánymódosítás esetén ugyan milyen logika alapján lehetne azt kizárni? Végül mind az 1989. novemberi, „négvigenes" népszavazás első kérdése, mind pedig az 1990. júliusi népszavazás (mindkettő a köztársasági elnök megválasztásának módjára vonatkozott) alkotmánymódosításra irányult — akkor még alkotmányossági kifogások nélkül. Egyébként könnyen bizonyítható, hogy az alkotmánymódosító népszavazás lehetősége konkrét esetben teljesen felboríthatja a közjogi rendet — ám a hatályos szabályozás ez. Az AB harmadik komolyan vehető érve az volt, hogy az alkotmány „kimerítően felsorolja azokat az eseteket. amikor az Országgyűlés megbízatása a parlamenti ciklus letelte élőn megszűnik", márpedig ezek között nem szerepel a népszavazás. Ezért „a feloszlás kimondásának népszavazására bocsátása (...) a parlamenti megbízatás megszűnésének új. az alkotmány által eddig nem ismert módját eredményezné". Ám ez távolról sincs így. A népszavazási törvény ugy anis úgy rendelkezik, hogy a népszavazás eredmény ét az Országgyűlés legközelebbi ülésszakán határozatba foglalja. Jogi értelemben tehát nem a népszavazás oszlatja fel a par-Szente Zoltán Kegyes hazugság A szerzi alkotmányjopíto
