Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

HVG, 1993.jan.16. mi tás - bár nagvon fontos, elengedhetet­len, ám mégsem az egyetlen - kritéri­uma, a szabad választás. A ma kormányzó koalíció legitimált­­sághite viszont, sok jelből úgy látszik, a demokráciának szinte csak ezen az egy elemén nyugszik. Nem egyszerűen azért, mert vannak politikusai, akik a volt .tá­bor" országaiban természetes antikom­­munista érzelmeket, reakciókat messze túllihegve nem látják, hogy például a legnagyobb kormánypárt, az MDF válasz­tói azok, akik a legkevésbé tudják eldön­teni: elutasítják-e vagv elfogadják az előző - szocialista-kommunista - rend­szert (HVG, 1991. szeptember 14.). Sok­kal lényegesebbnek látszik ennél, hogy minden kózvéleménv-kutatás szerint az állampolgárok - s messze nem csupán a kormánypártok, hanem talán az SZDSZ- ét leszámítva az ellenzéki pártok szavazó­hívei is - rendkívül bizonytalanok ab­ban, milvennek is képzelik el az új, vagy­is rendszenáltással létrehozandó társa­dalmat. Erre aligha lehet igazi válasz a szoká­sos érv, hogy .negyven évig butaságban tartották a népet*. Jó. szóból ért az em­ber - politikai szlogenekre, ideológiai eszmefuttatásokra is szüksége van. De ha csak azt látja, hogy mondjuk a tulajdo­­nosszerkezet-váltás - köz-szaknevén priva­tizáció és egyéb magánvállalkozás-szapo­rítás - legkésőbb az ő .kapujánál" meg­áll, akkor aligha lesz hitelük az idevágó választási jelszavaknak, ideológiáknak, .szép szavaknak". Nem pusztán az a lé­nyeges e szempontból, eléggé gyors-e a privatizáció, hanem az is, megmozdul­­nak-e a Magyarországon nagynak szá­mító, a rendszerváltó .szabadrablásban" viszonylag kevesek kezébe került tőkék mellett a sokkal kisebbek, a tízezrek, a kis százezrek, a kis milliók. Enélkül ugvanis például a munkanélküliség ko­molyabb mérvű enyhülésére nemigen riehet számítani, ehhez önmagukban a maiaknál átgondoltabb, hatásosabb makrogazdasági konstrukciók, stratégi­ák is kevesek lennének. A kisiparosból, a jtépboltosból" persze sohasem lesz nagyfoglalkoztató - de például szolgálta­tások igénybe vevője igen (feltéve, hogy van neki miből igénybe vennie); a fejlet­tebb Nyugaton a szolgáltatások már 40- 60 százalékban is részesednek a GDP­­, bői. Egy közepes lélekszámú magyaror­szági kisvárosban viszont, mint Mohá­cson, a polgármesteri hivatal százával adta ki az elmúlt két és fél évben az ipar-, szolgáltatói és kereskedői engedé­lyeket, de kimutatásai szerint ebből leg­inkább csak annak termett munkahely, aki kiváltotta (tipikusan az eddigi fusiját cserélte fel saját iparra). Mást, alkalma­zottat túlnyomó többségük nem tud fog­lalkoztami, mert ahhoz kevés a pénze, hitelhez meg nem jut kiegészítésül. Mo­hács minden szempontból tipikusnak látszik - magánstatisztikák ráadásul arra utalnak, hogy a vállalkozáskezdemények­kel küzdők leginkább a tönk szélére sod­ródnak, nemhogy kezdőtőkéjüket sok­szoroznák meg. Mindez egyet biztosan jelene nemhogy pótlólagos, de lassan­­lassan az eredeti szinten sem jelentenek vásárlóerőt sem szolgáltatásra, sem másra. S az ilyen-olyan okokból lassú privati­záció, a munkanélküliség csak egv-egv eleme az általánosnak mondható rossz közérzetet fenntartó-továbbgerjesztő tár­sadalmi és gazdasági tényezőknek. Min­denesetre a munkanélküliek, a részben belőlük, részben a még nem munka nél­küli, de ettől függetlenül rohamosan sze­gényedő rétegekből származók, a több ezer bukott vállalkozás mellett éppen csak vegetáló még több ezer-tízezer ma­gánvállalkozás-csíra .károsultjai" mind­mind választók. A mai vagv a ma még üj, esetleg a jövőben alakuló pártokra nekik kell majd szavazniok. illetve közöttük ne­kik kell majd választaniok. Kérdés, melvik mit kínál majd nekik, melyiknek hisznek. Úgy tűnik, a hitelte­remtéshez kevés az úgynevezett érzelmi politizálás, a mindenoldali veszélyekre, a nemzetre, a magyarságra hivatkozás. Baloldali veszélyről beszélhet kormány­párti és ellenzéki politikus egyaránt, s ez tetszhet a mindenkori saját közönségnek - s nem tetszhet, ha a közönség nem sa­ját. Dörgő tapssal jutalmazhatja egyfajta közönség, ha Csurka István úgy .for­dítja’ a szót, hogy nem pusztán négy évre van még szüksége az MDF-nek - ennyi­ben a mült hétvégén egyet beszélt Antall Józseffel hanem négy olyan évre, ami­kor .magyarnak magvar lesz az ellen­zéke". Síken aratva kifejtheti Andrásfalvy Bertalan miniszter ugyanott, hogy meg­érti a khomeinisták Rushdie elleni kam­pányát, men a művészetek úgymond ér­tékrombolásra is felhasználhatók - s mi­niszteri piedesztáljáról, de szigorúan .magánemberként" még ugyancsak a múlt hét végén ugyanezen a címen mint­egy elítélhet itthoni színielőadásokat. Az effajta politikai retorika azonban nyilvánvalóan messze a köznapi ember feje fölött .üzen el". Ami természetes táptalaja annak a folyamatnak, amikor - politológusok kifejezésével élve - a poli­tikában az irracionalitás válik racionali­tássá. azaz valóságos eredménynek, tett­nek tűnik - tűntethető - fel az, aminek valódi értéke-értelme igencsak kétséges. Ez az, amikor Balsai István igazságügy­­miniszter a médiumelnökök lemondá­sát a szovjet csapatok kivonulásához mé­ri. S persze mindkét eredményi csakis sa­ját maguknak - esetleg szintén újraéledő fordulattal később netán az élcsapatnak­­-tulajdonítja... MÉZES FLÓRIÁN

Next

/
Thumbnails
Contents