Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-22 / 8401. szám
Köztársaság, 1993.jan.15. BULÁNYI-BOKOR Rehabilitációra várva „Kisközösségekről... csak akkor van értelme beszélni, ha azokban a teremtő kreativitás, a minden emberben jelen lévő lélek is megtalálható...” A katolikus egyház dolgaiban kevéssé járatosak előtt sem ismeretlen Bulányi György piarista szerzetes neve, hiszen az egyházi és világi sajtó egyaránt sokat foglalkozott személyével és az általa létrehozott Bokor bázisközösségi mozgalommal. A széles körű ismertség elsősorban annak tudható be, hogy a Bulányi-ügyben számos szent és profán elem keveredett össze. A kevésbé tájékozottak elsősorban a katonai szolgálatmegtagadók esete kapcsán hallottak a bulányistákról, míg mások - jól, vagy kevésbé jól de azt is tudják, milyen teológiai vita áll az évek óta húzódó konfliktus hátterében. A katolikus iskolák államosítása a hitbuzgalmi egyesületek, szerzetes közösségek működésének betiltása után számos pap a kiscsoportos ifjúsági pasztorációban látta a leghatékonyabb módszert a lelki élet ápolására A főként magánházaknál tartott csoportos összejöveteleket a belügyi hatóság megkülönböztetett figyelemmel kísérte, s vezetőiket elfogták, majd több perben elítélték. Bulányi Györgyöt is többéves börtönbüntetéssel sújtották. Minthogy szabadulása után sem térhetett vissza a rendbe, világi szakmákban dolgozott. A számki vetettség első évtizedeiben írott műveiben a szolgálás (hatalomra nem törés), a szegénység (igénytelen életvitel, rászorulók támogatása) és az erőszakmentesség követését fogalmazta meg. A teológia és politika területeit is érintő megállapítások azonban egyaránt rosszallást váltottak ki az egyházi és az állami vezetésből. A konfliktus megoldását nehezítette, hogy az adott körülmények között egyik félnek sem sikerült módot találni a tisztázó viták lefolytatására. Az egyházi álláspontok megfogalmazásába gyakran belejátszott a politikai hatalom akarata, így lassanként elválaszthatatlanok lettek egymástól a megalapozott teológiai ellenérvek és a pillanatnyi helyzet által sugallt - egyházjogi köpönyegbe bújtatott - intelmek. A Katolikus Püspöki Kar körlevélben nyilvánította ki, hogy nem tartja összeegyeztethetetlennek a katonai szolgálatot a katolikus hittel. A katolikus szolgálatmegtagadók melletti kiállás elmaradása, sőt ezen hívek elítélése, érthető ellenérzéseket váltott ki azokból a fiatalokból, akik lelkiismeretük szavának engedelmeskedve vállalták a többévi börtönbüntetést. (A rendszerváltás után a Püspöki Kar elismerte a katolikus hívő esetleges szolgálatmegtagadásának jogát, habár a katonáskodást - természetesen csak komoly morális megfontolások érvényesülése esetén - továbbra is indokoltnak minősítette.) A történések ellentmondásossága sokak előtt elhomályosította azt a tényt, hogy Bulányi számos olyan nézetet is megfogalmazott, amelyet - kizárólag teológiai alapon - Róma is tévedésnek minősített. Ezek többséA közösségteremtő: Bulányi György ge - a Hittani Kongregáció neves professzorának, Ratzinger bíborosnak a szavaival élve „az egyházi hierarchia tekintélyére és tekintélyének a lelkipásztorkodásban való gyakorlása módjára vonatkozott''. A bíboros Bulányi Györgyhöz írott levelében kifejezésre juttatta, hogy különösen aggályosnak találták a katolikus egyház hierarchikus felépítésére vonatkozó megállapításokat, amelyek nem tettek határozott különbséget például a papi és világi szerepek között, illetve a „hivatalostól” eltérő módon értelmezték például az engedelmesség követelményét. E rövid, a teljesség igénye nélkül bemutatott előzmények után idézzük a nyilvános misézés jogától megfosztott Bulányi György (B. Gy.) és az első szolgálatmegtagadó, Menza József (M. J.) jellemző gondolatait arról a nemrégiben készült felvételről, amelyet a riporter bocsátott rendelkezésünkre. B. Gy.: Egy algériai püspök vetette fel néhány évvel ezelőtt: akarja-e a római katolikus egyház hierarchiája a kisközösségeket, vagy csak az üldözés idején tekinti őket olyan eszközöknek, amelyekkel megoldhatja hivatalosan és intézményesen nem megoldható feladatait. Eldöntendő kérdés, hogy az egyháznak szüksége van-e kisközösségekre, avagy nincs. Kisközösségekről szerintem csak akkor van értelme beszélni, ha azokban a teremtő kreativitás, a minden emberben jelen lévő lélek is megtalálható..., amelyben a baráti társaságok is kifejezhetik ugyanarról a dologról saját véleményüket. De egy hadsereg jellegű, diktatórikus szervezeten belül, amelyben csak parancsokat osztogatnak és felülről jövő döntések születnek, ott azt gondolom, hogy a közösségeknek csak a szó továbbadása a feladatuk. M. J.: Lezárhatjuk-e a múltat? Balázs Béla (a Regnum Marianum lelkiségi irányzat papja - a szerk.) püspöki kinevezése valaminek a lezárását jelentette. Nevezetesen, a „földalatti egyház” egy áramlatának elismerését... Van azonban még a katolikus egyházon belül olyan áramlat, szellemiség, mely szintén megérdemelné a rehabilitálást. A sorból még mindig hiányzik a Bokor, ami természetesen lehet, hogy a mi hibánk... B. Gy.: ..Jélő, hogy lassan minden csoport csak arról lesz meggyőződve, hogy egyes-egyedül az ő hite, igazsága a legtökéletesebb, s valójában csak azt nézi a világból, hogy brosúráját a többiek elfogadják-e vagy sem. Kopernikuszi fordulatra van szükség, mert nem az a fontos, hogy mit hiszel, hanem, hogy mit teszel. A katolikus egyház most abból vizsgázik, mennyire egyetemes, mennyire katolikus, híveit mennyire tudja felnőttként kezelni. Egy hívő katolikus számára ugyanis nincs borzongatóbb gondolat annál, hogy az egyház, melynek tagja, elveszhet. ■
