Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-22 / 8401. szám

gyessyvel előbb az alkotmányt, aztán a paktumot, leírja, hogyan küzdött meg Tölgyessy megnyerésével Kis Jánossal és Pető Ivánnal Göncz Árpád köztársasági elnökké való kinevezése érdekében. Tölgyessy Kiséket idézve azt mondta: nem mehetnek bele Göncz kinevezésé; be, mert Göncz közelebb áll az MDF- hez, mint az SZDSZ-hez. És mégis Göncz Árpád lett a köztársasági elnök.

Göncz elnökké való megválasztásának idején teljesen hiteles lehetett Kis és Pető érzése, hogy Göncz közelebb áll az MDF-hez, noha SZDSZ-ügyvivő, mint az MDF-hez. Csak Göncz nem tudott semmit erről az érzésről, legalábbis önmagában nem fedezte fel, mert feltehető, hogy amilyen nyílt ember — valóban

tail -S» akkor •«z MPÍ’-be

Göncz Árpád érdekes módon az írószövetség elnöke lett, mielőtt szóba kerülhetett volna. Közvetlenül a rendszerváltozási folyamat előtt az írószövetség elnöksége volt a politikai központja a változást kívánó erőknek. Cseres Tibor volt az elnök, és Csoóri, Fekete Gyula és Csurka játszották a főszerepet, őket vigyázta a hatalom, őket tiltogatták el, róluk beszélt az ország. Göncz Árpád akkor a Műfordítói Szakosztály elnöke volt. Cseres, illetve Hubay alatt jutott szerephez, lélegzethez, Dobozi alatt ötvenhatos múltja miatt csak nagy tisztelet övezte, de lábujjhegyen kellett járnia. Lényegében ez az akkor még egységes népi erő nyitott utat Göncz Árpádnak, a kitűnő barátnak, ezért lehetett az az érzése az SZDSZ kemény magjának, hogy Göncz ide húz. Aztán az említett személyek belemerültek a politikába, lapokat alapítottak, pártot szerveztek és elhanyagolták az írószövetséget. Cseres TL bor után Göncz Árpád lett az elnök. Az egész ország megismerte a nevét. Mindannyian támogattuk, örültünk a megválasztásának, fogalmunk sem volt róla, hogy ezzel tulajdonképpen köztársasági elnökké választását készítjük elő. Mire a „négy igen”-es SZDSZ népszavazási győzelem megszületett, Göncz Árpád volt az írószövetség elnöke. Ismert emberré vált.

Antall József tehát jól emlékszik a második felvonásra, amikor Göncz már mint az írószövetség elnöke járt nála, a jó barátnál az Apród utcában.

Antall József így ír levelében: „Több tényező alapján megerősíthetem, hogy nem tartoztál pártod ajánlatában az elsők közé. Talán az sem árt, ha rögzítem, hogy a szerencsétlen népszavazási kísérlet (Király, Pozsgay, Horn) után a köztársasági elnökké történi egyhangú megválasztásodat a teljes kormánykoalíciónál egyértelműen bevetett személyi befolyásommal értem el. Hiszen akkor már a kormánypárti és ellenzéki feszültségek, a paktummal

szembeni ellenérzések más megoldást is sugalltak." (Kiemelés tőlem: Cs. 1.)

Ezt most ki lehet egészíteni a következőkkel: Antall József „egyértelműen bevetett személyi befolyásá”-\al ezenkívül még a paktumot fogadtatta el az MDF Elnökségével és az akkor még teljesen tapasztalatlan képviselőcsoporttal, aztán azt a menetrendet, hogy a Tanács VB- ket hagyjuk életben az önkormányzati választásokig, aztán azt, hogy a vállalati tanácsok megkapják a fennmaradási engedélyüket,‘és később azt, hogy a kormánytöbbség fogadja el a köztársasági elnök által a taxisblokád után beterjesztett amnesztiatörvényt.

Ugyancsak személyes befolyás eredménye volt a 91-es, a 92-es és Kupával megosztva a 93-as költségvetés és a médiatörvény is, Kulinnal megosztva.

Ezek a törvények és politikai lépések, lépéssorozatok mind a működőképesség fenntartásának ugyancsak antalli eszméjét szolgálták, ám hogyha egy szenvedő, hátországi MDF-tag, egy kormánypárti populista elkezdi a rendszerváltás elmaradásának általa vélt okait keresni, akkor mindig ezeknél a törvényeknél, a paktumnál és a paktumoknál köt ki, igaz, sohasem említi ezt á személyes be* folyást? Nem is említheti, mert minded\dig nem tudott róla:"’; ' •'

Most azonban Benc$ik fellebbentette a fátylat az elorzott levéllel. Kissé orrfelhúzva várjuk, szimatoljuk, mi lesz a következménye az elorzásnak. Ki fog tilta: kozni? A küldő, a birtokos, akinek szól, netán a miniszterelnöki titkárság, ahonnan esetleg kiadták? Lehet, hogy mégsem biztonságos ennyi kommunistával körülpakolva vezetni az országot? És hát az országnak talán még rosszabb. Hiszen nemcsak ilyen leveleket szivárogtathatnak ki, hanem államtitkokat is, a befelé áramló információkat pedig elrekeszthetik, és ottmarad a személyes befolyás nagy magányban.

Ezj ml nem akarjuk — mi, populisták

—, sajnáljuk is, de nincs mit tennünk. Tudomásul kell vennünk, hogy az Országos Gyűlés most arról szól, hogy ez a személyes befolyás tud-e még egyszer érvényesülni, elérheti-e, hogy a személyes befolyás szócsöveit és kieszközlőit válasszák meg a vezető testületekbe, elérheti-e, hogy a Keserű Hátország, azaz az MDF széles tagsága tudomásul vegye, hogy ő itt már nem számit, de szolgáljon tovább és várja sorsát, amely Kis János akarata szerint teljesedik be rajta.

Bencsik tehát rossz mottót választott. A francia irodalomból kellett volna meríteni, csak sokkal korábbi nagyságtól. Villontól, és akkor azt a címet adhatta volna dolgozatának: óda a bőkezű kabinetirodához! (Különösen ezek a mondatok lehetnek az idézetteken kívül anyagilag alátámasztva: „Az antalli pallópoli-