Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-22 / 8401. szám
Magyar Fórum, 1993.jan.14.19 tika /keskeny pallón jár ma az alkotmányos demokrácia/ egyre veszélyesebbnek látszik. És a palló alatt egyre hátborzongatóbb a mélység. Szent Istvánhoz méltó bátor ember legyen, aki ezen a pallón ezek után is járni mer. Aki a magyarság elveszített erkölcseit keresi, annak ezen a pallón végig fcell mennie. A magyarság elveszített ereje ott, túl a pallón lesz megtalálható. Ez az utolsó próbatétel. ”) Nehéz elviselni, amikor egy újhitű belelkesedik. * Szabó Iván, akinek nyílt levelét lapunk más helyén közöljük, nem újhitű, hanem ösöreg és oszlop. Neki az a tétele, hogy Keserű Hátország című írásomban, amelyet ő kissé ironikusan „kisregénynek" nevez el, mert nyilván kedvet kapott főnökétől, Antall József miniszterelnök úrtól, aki előző Írásomat pamfletesitette, neki tehát az a tétele, hogy én Antall Józsefet és kormányát a nyugati banktőke szálláscsinálójának nyilvánítom, miközben nem veszem észre, hogy ők, a kormány a nemzet valódi érdekeiért folytatnak harcot, teljesítenek frontszolgálatot. Ahelyett, hogy meggyőzném minderről a híveimet, a Keserű Hátországot, borzolom az idegeiket, és ártok az országnak, mert elriasztom a nyugati banktőkét. Ha mármost el is tekintek attól a csekélységtől, hogy a bankvilágot kisregényekkel és pamfletekkel nagyon nehéz elriasztani, feltétlenül rá kell mutatnom elriasztási műveleteim hatástalanságára. Nem tudtam elriasztani, pedig szerettem volqa, a'-nemzetközi tőkét attój, hogy be-'szálljon azokba a magyar cégekbe és intézményekbe, ahol pénzből csinálnak pénzt, és így magyar munka nélkül, itthon maradó többletérték nélkül viszik ki a pénzt — mindannyiunkét — az országból. A biztosítók! Bárcsak el tudtam volna riasztani a bankokat, biztosítókat a magyar biztosítási piactól, ami persze nem volt piac. Sajnos, a kormányt sem tudtam befolyásolni, hogy álljon ellen. A szerencsejátékoknál és a kaszinók esetében már valamivel hatékonyabb voltam — persze nem én személyesen, hanem néhány józan populistával vagy félpopulistával együtt —, de még mindig sok a külföldi lottós, Black Jack-es hazánkban. Miért? Egyáltalán nem voltam viszont eredményes a külföldi tőkével szemben a sajtóban. Megvettek minden vidéki kommunista lapot, megvették a központi sajtót, és a televízió Hankiss—Bányai—Nagy belső hármasa eladta nekik az egyes csatorna milliárdos reklámbevételeit. Most azonban nem ezek a részletkérdések tárgyaltainak, hanem a három gondolatmenet lényegi azonossága. Mi , legyen hát a „kormánypárti populizmussal”, a szélsőségesen durva nacionalizmussal, végeredményben a Keserű Hátországgal, amely Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter szerint nem is olyan keserű, vagy ha igen, akkor azért, mert én elkeserítem? Nyomja el még egyszer, utoljára „a személyi befolyás", fogadtassa el vele azt, amit nem kíván már elfogadni, mert eredetileg is mást akart, vagy választódjék le a középpontról, Kis János igénye szerint, és lépjen a helyébe — akár a parlamentben is — „kegyelmi pillanatra vá; ró” ellenzék, s egyesült erővel essenek neki a létminimum alatt élőknek, a nagy kormányellenes populizmusnak, amelyben akkorra már természetesen ott lesz, benne lesz a kormányzatból kiszorított kormánypárti populizmus is, sőt, ha jól megnézzük majd, akkor már csak ez lesz ott, az egész Keserű magyar Hátország — végképp megkeseredve, elbitangolva, újra hazátlanul ennyi mély, történelmi magyarság közt, amennyi ennek a kormánynak a lelkében van. Mert ott valóban sok van. Emlékbeszédben, ünnepen, körmenetben teli vagyunk magyarsággal, történelemmel. Aztán viszont jön az áfa a két rettenetes érdekegyeztető kulcsával, és jön a sok-sok privatizációt előkészítő tanácsadó és átvilágító cég, amelynek többsége külföldi, és milliárdokért értékeli olyan picikére a magyar vagyont, amilyen picikére csak kívánja a szép idegen, és jön a külföldi tulajdonban lévő sajtó, amelyik kirobbantja, kiárulja a sertéspestist az ország egyik legnagyobb kukorica- és sertéstermelő megyéjében, Békésben, csak azért, hogy lerobbantsa a térség húsüzemeit, s azok így olcsón dobra verhetők legyenek. * A példákat vég nélkül tudná sorolni minden egyes hátországi küldött, de az Országos Gyűlés most úgy lesz megszerkesztve, hogy ne tudja csomagját kipakolni senki. Erre most nincs lehetőség. Azonnal szavazni kell. Most be kell V h^nypia, sgem$t, ipe/t^cülqijbsn oda.az; egység. ... • f Pedig volna itt ellenszer. Mert mindeddig Herder jóslata sem teljesedett be, de ha Kis Jánosé beteljesedik 94-ben, akkor néhány évtized, és Herderé is beteljesedik. Csak az kell tehát, hogy a magyarság mindezt felismerje. Ha felismeri, hogy mekkora veszély van Kis János higgadt-hűvös dialektikájában és ugyanakkor a magunk gyámoltalanságában, mozdulatlan mindenteltűrésünkben, akkor a felismerés után a tett is megszületik, és ugyanez a kormány, ugyanez a „személyi befolyás", a határozott kommunistaellenes, a saját alkuinak hátat fordító politika is az élére állhat, és elfőgadva és újra igénybe véve a Keserű ■ Hátország keserű dacát és iszonyatosan nagy, sőt hatalmas magyar erejét, első- ,. pörheti, lesöpörheti mindazokat, akik most számon kérik holmi marginalizálá- . sok elmaradását, és a szálláscsinálásra alkalmazzák azokat, akiket választóik rendcsinálásra választottak. 1 Még talán lehet. A Hátország készen áll a szolgálattételre, de csak ezen az úton, a inaRvar úton.
