Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-22 / 8401. szám

az MDF-rajongók körében, amikor az Új Magyarország ismétlődő válságai következtében annak nehezebben felismerhetöbbé vált a kötődése. (Szegény MDF-tagság, hogy vágyott 1989 óta egy napilapra, amelyet neki, érte írnak, amelyben visszahallja saját szavait, amelyben otthon lehet, s amelyben legalább néhány szóval elismerik azt az áldozatot, türelmet, amelyet ő tanúsított ezekben a végvári csatákban. Nem jutott neki ilyen napilap.)

Maradjunk azonban az emlékezésnél. Bencsik cikke végén emlékezik aiTa, hogy valamikor régebben, feltehetően még MDF-tagságának kelte előtt kapott egy cikket Antall Józseftől. Megint jobb idézni. :•

„A cikk Kossuth Lajos Pesti Hírlapjáról szólt, anól, hogy Kossuth soha nem szolgált ki lapjában semmiféle hatalmat. Ezt már mint miniszterelnök küldte, én zavaros helyzetben lévén csak jó pár héttel később közöltem a mai Pesti Hírlapban, úgy a tavalyi nyár közepén. Úgy tudom, Antall József akkor egy kicsit meg is neheztelt rám, de túltettem magam rajta, mert nekem is lehetnek nehéz heteim."

Hát igen! Egy ennyire emlékezet-ki^ hagyásos főszerkesztő ne válasszon Proustot. Nagyon nagy zavarnak kell lenni annak a néhány ezer példányos lapnak a főszerkesztőjében, aki kap a miniszterelnöktől egy cikket, és hetekre elteszi, majd amikor a miniszterelnök ezért megneheztel — ki nem tenné ezt? —, ő maga teszi túl magát a miniszterelnöki megneheztelésen, méghozzá azzal, hogy most illetéktelenül közöl egy magánlevelet, amelyet a miniszterelnök 1991. szeptember 24-én írt a köztársaság elnökének, Göncz Árpádnak. Ehhez sok sajtóetikai szabályt is el kell feledni. , : Újra idéznünk kell: „Egy válságos pillanatban íródott tehát ez a levél (mármint Antalié Gönczhöz — Cs. I.), amikor még nem lángolt a médiaháború, de a hadsereg főparancsnokságát illetően vita volt a két közjogi méltóság között, amit az Alkotmánybíróság rendezett el Antall József javára. Illetéktelenül jutottam a levélhez, hosszú ideje őrzöm, de most közzéteszem, mert közzé kell lennem. •

Történjék bármi Antall Józseffel, 6 az én miniszterelnököm, s én az ő elorzott levelében megtaláltam az eltűnt erőt." ' Hál’ istennek, az erő már megvan, miként a levél is, amelynek Írója mintha megsejtette volna, hogy egyszer majcj Bencsik megtalálja, njert egyik igen sze; m'élyes'-'bekezdésébetf'így“ fogalmaz levelet nagyon megfontoltan és a felelősséget átérezve írom Neked, hogy az utó-" kor számára is rögzítve legyen, ha véletlenül megmarad." • i

Hát megmaradt! És Bencsik véletlei*< nül meg is találta. És vele együtt az eltűnt erőt is. Csak egy baj van, már megint az idővel, természetesen: ez még

nem az utókor. Hanem ez most éppen az Országos Gyűlés előkészítésének jelenideje. Kis János is ebben a jelenidőben kérte számon Antall Józseftől, hogy mindig csak megnyerni és bekebelezni akarja a populista Csurka-tábort az MDF-ben, és nem él a marginalizálás Kis János-i eszközével. Az alelnöki pozícióból való finom, barátias kiemelés, ami az összes alelnök ideiglenes lemondásával járt együtt, Kisnek kevés, nenv igazi marginalizálás, mert őneki gyér-; mekkora szép marginalizálásai az igaziak, amelyeket a pártirodából látott, amikor a Pasarétről a Hortobágyra marginalizálták az ávósok azokat, akiknek a lakására szükségük volt.

Bencsik másképpen gondolkodik, ő óvja és félti miniszterelnökét a Kis János-féle baloldali támadástól, valamint attól a „szélsőségesen durva és immár nyíltan nacionalista terror"-tói, amit Kis János kormánypárti populizmusnak nevez. . • . , . , ; -.-4?«

Bencsikből és az elorzott levélből most már csak a Kissel való párhuzam az érdekes. Bencsik, az MDF-es, sajátságos módon ugyanattól félti a miniszterelnököt, ami ellen Kis szövetséget ajánl fel neki: a kormánypárti populizmustól, illetve Bencsik fogalmazási módja szerint — ami szinte azonos Debreczeniével — a durva, nyílt nacionalizmustól, azaz a „náci alapvetéstől".

Szegény, szegény mezei MDF-tag, most persze kapkodod a fejed! Ki lehet itt igazodni? Es érdemes még, erre a „Kis-időre"? Hiszen mindkét kolumnista jól érzi, ez most a tét: sikerül-e kiszorítani a kormánypárti populizmust, azaz felerősödik-e és meg is valósul-e az a már sajnálatosan érzékelhető törekvése az MDF vezető testületéinek, hogy lemondva a lázadó, elégedetlenkedő, a komoly sérelmei következtében örökösen sérelmi állapotban lévő tagságról, a populisták tömegeiről, létrehozzanak egy engedelmes alkalmazotti pártot, amely az Országos Gyűlés után még kitart 94-ig, aztán meg majdcsak lesz valahogy.

Ha ez bekövetkezik az Országos Gyűlésen, vagyis ha a tagságról és a tagság akaratáról való lemondással sikerül elkerülni a szembenézést, az önvizsgálatot, és nem történik meg a tagság igényei szerinti igazi rendszerváltozás új programja, akkor Kis János jóslata beteljesedik: az MDF-ből legfeljebb egy kis ellenzéki pártocska marad. Oda marginalizálódik, ahova Kis a populistákat már most ki akarja tolni.

Mivel és mennyivel kellene szembenézni?

Antall levelének van egy érdekes emlékező szakasza. A miniszterelnök, Bencsikkel ellentétben, jól emlékszik. Miután leírta, hogyan alkudta ki Töl-