Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Népszabadság, 1993.jan.16. 16 Sikerágazat-e a magyar külpolitika? Sokan, mindenekelőtt a kormányhoz közel álló politikusok, sikerágazatként értékelik a magyar külpolitikát. Miután az ország szempontjából nagy jelentőségű kérdésről van szó, érdemes alaposabban is megvizsgálni: mennyiben indokolt most ennek a minősítésnek a használata. Ami a nemzetközi tevékenység fő irányait és prioritásait illeti, azzal ma Magyarországon minden komoly politikai erő egyetért. Mi több, ezek az alapvető nemzeti érdekeink független képviseletére és érvényesítésére irányuló törekvések - ugyan sokszor ellentmondásosan - már a nyolcvanas évek közepén megjelentek, s azóta egyre inkább érvényesültek is a fokozatosan függetlenedő magyar külpolitikában. Különösen látványos lépéseket tett diplomáciánk ebben az irányban, a kivételesen kedvező világpolitikai lehetőségeket kihasználva, a nyolcvanas évek végétől. Ellensúly Az Antall-kormány kezdetben - helyesen - jórészt ezeknek a már megindult folyamatoknak a továbbvitelét, és az uj lehetőségekkel élve, kiteljesítését tekintette legfontosabb feladatának. Ez még akkor is igaz, ha propagandájában és egyes - főleg személyi - döntéseivel később már egvre inkább külpolitikai vonalvezetésének teljes újszerűségét próbálta a hazai és a nemzetközi közvélemény felé sugallni. Összességében azonban a rendszerváltás külpolitikai hatását meggyőződésem szerint feltétlenül a folyamatosság és a változás egységében kell felfogni. Az említett „sikerágazat” értékeléseinek többsége azonban nyilvánvalóan nem elsősorban a nemzeti külpolitikai konszenzusra, hanem mindenekelőtt a kormány teljesítményét minősitő külpolitikai gyakorlatra és stílusra vonatkozik. A kormány számára belpolitikai szempontból rendkívül fontos, hogy a más területeken közvetlenül érzékelhető sikertelenségét nemzetközi tevékenységének eredményesbégére való hivatkozással* ellensúlyozza. Mindez a külpolitika abszolút értelemben is sikerágazatként való beállításával történik. így tehát az é kérdés, hogy a jelenlegi kormány külpolitikája objektii mércével mérve, a tényleges kézzelfogható eredményei alapján rászolgál-e az égvén telmüen pozitív értékelésre /Mit mutatnak a tények? . A kormány jelentős érdemeket szerzett a korábbi egyoldalú függés felszámolásában, diplomáciái kezdeményezései„ ..ní,os S2erepet játszott a Varsói Szerződés - kilépésünk kelyett célul kitűzött - feloszlatásában, és a kezdeti bizonytalankodás után sikeresen jáfűlt hozzá a KGST megszűntetesehez is. Sokkal kevésbé volt viszont kezdeményező és sikeres a korábbi partnerekkel a bennünket körülvevő térsée országaival való, új típusú kapcsolatok kiépítésében. A Szovjetunió esetében - a eláció korábbi különleges szeepének megszűnését figyelembe véve is - nagyon sokáig váltott magára a konstruktív írdemi kapcsolatfelvétel’ Hosszú ideig az egyetlen kedvező fejlemény a hazánkban pliomasozó szovjet csapatok •kivonásáról még a Németh•kormany által aláírt szerződés {végrehajtása volt. Az új orosz vezetes íranyában később jó dobén tett gesztusok ellenére ,dig legjobb esetben is „csak” * korábbi problémák lezáráság jutottunk, s még mindig nem beszelhetünk az érdemi egvüttnuköaés új szakaszáról. Változatlanul léteznek a kapcsolatok alapvető, gazdasági problémai. A nemzeti kisebbségek Egyeben a két fél által elhatározott, es az utóbbi időben prosen hangsúlyozott egvüttpnuködés valóban új eleme a •.'iszonynak, ennek jelentősért azonban hiba lenne túlértékelni. Az alapvetően problémamentesnek tekintett ma gyar-ukran kapcsolatoknak i: ki kell meg állniuk az idői nakbaJphhA VÍSZOny alakulásának ebben a szakaszába! ugyanis döntő szerepet játszót Ukrajnának a mielőbbi, széle' vatpV^6?021 elismerésbe: I erdekeltsege, amihez Ma-I keftkoff ~ íül felfoSott érdénalkl !ve ~ természeteser partner volt. Vannak természetesen olya: szomszédaink is, például Romama ahol még a régi gondol tünl°sdntSarÓ1 S6m beszélhe‘7's“,a viszonyt változatlanu , a. bizalmatlanság és feifllemzi- A két orszáf közötti alapszerződésről kézdett tárgyalások eddigi siker| telensege érzékelhetően tükrözi a súlyos problémákkal tértífií* n?ag;Var-r°mán kapcsolatok jelenlegi helyzetét. Észak: szomszédunk, Szlovákia esetéződött a vis erőmű sokáig hibásan kezelt ügyének legújabb fejleményei nyilvánvalóan nem sorolhatók a külpolitikai sikerek közé, az utóvédharcok látszateredménvei alap- v ján erkölcsi győzelemről beszélni pedig egyenesen önámítás. Ausztria korábbi hídszerepe megszűnt. Ugyanakkor nem sikerült különleges kapcsolatainkat a1 jelenlegi helyzetben is kézzelfoghatóan eredményessé tenni. Pedig ez - a hagyományos érdekeltség mellett - életbevágóan fontos lenne, többek között az európai integrálódás hosszú távú, és a migrációs problémák égetően aktuális szempontjai miatt is. Kiildetéstudat A volt Jugoszlávia esetében a „Kalasnyikov-botrány” ellenére is igazságtalanság lenne valamennyi problémáért a magyar kormányra hárítani a felelősséget. Ellenkezőleg: nagyon fontos, hogy egyes korábbi, eltérő véleményekkel és törekvésekkel szemben a visszafogottabb, helyzetünket józanabbul számba vevő irányvonal kerekedett felül. Az is tény. hogy- Szlovénia ügyének rendeződése és Horvátország problémájának „nyugvópontra jutása” mellett az egész nemzetközi közösségnek sem sikerült eddig közelebb hoznia e balkáni tűzfészek felszámolását. Ennek ellenére a két említett utódköztársasággal fejlődésnek indult új kapcsolatok, illetve a válság megoldása érdekében a nagyhatalmak befolyásolására tett látványos, de lényegében eredménytelen kísérletek nem indokolják, hogy ezt a relációt a magyar külpolitika sikeres tevékenységi területeként könyveljük el. A szomszédsági politikát vizsgálva látnunk kell tehát hogy - bár ez nem kis mértékben a partnereken is múlott - e magyar külpolitika nem tudott eredményesen hozzájárulni e szomszédos országokhoz fűződő, régóta manipulált, sokszoi feszült viszony enyhítéséhez ahhoz, hogy a megosztó problémák helyett az ezeket a népeket hosszú távon összekötő elemekre kerüljön a politika hangsúly. Ellenkezőleg, komoly zavarokat okozott az ideo ogikus töltésű felsóbbrendüséfi érzés és küldetéstudat megelenése vezető politikusok eseenként félreérthető, de legilábbis félremagyarázható nyiatkozataiban. Ezzel függ issze, hogy- mindeddig nem sicerült az együttműködés szükségessége, illetve a rivalizálás iözötti dilemmát feloldani Ez még a térség új típusú, sokoldalú kooperációja felé tett, leglátványosabb lépést jelentő visegrádi csoporttal kapcsolatban is tapasztalható. Nem sikerült a kormánynak kézzelfogható javulást produkálnia a saját maga számára meghatározott prioritás, a térség országaival való kapcsolatok legnagyobb problémáját jelentő nemzeti kisebbségi kérdés terén sem. Előrelépést csupán az jelent, hogy felerősödött és jellemzővé vált a probléma nemzetközi fórumokon való megjelenitése. Mivel azonban ez nem mindig megfelelő formában, s hangnemben történt, a fogadtatás több esetben nem volt egyértelműen kedvező. A magyar külpolitika lényegében még mindig a szomszéaainkhoz való viszony kizárólagos fokmérőjének tekinti ezt a kérdést. Ugyanakkor továbbra sem vált egyértelműen elfogadottá, hogy a megoldást nem a múlt. hanem a jövő felé tekintve kell keresni, s nem feltétlenül az képviseli valóban legeredményesebben a magyarság érdekeit, aki ezt a legharsánvabban állítja magáról. A hivatalos megnyilatkozások és lépések még mindig nem bizonyítják eleg meggyőzően annak'felismerését, hogy a határainkon tu elő magyar kisebbségek helyzetének érdemi javulása is csak az érintett országok demolcratilcus fejlődésével, stabilizálódásával és gazdasági felemelkedésével lehetséges. Határmegerósítés Ebből következik, hogy bármilyen magyar kormánv csak egy ilyen irányú fejlődés'támogatásával, illetve a magvarorszagi viszonyok példamutató alakításával segítheti elő igazan e létfontosságú probléma valódi megoldását. Ily módon a szomszédos országokban élő magyarok sorsának jobbra fordulását, és így közvetve a magj>ar külpolitika sikerességét is jelentősen előmozdíthatná az itthoni tízmillió életkörülményeinek erzekelhetö javulásé illetve a Magyarországon élő nemzetisegek létfeltételeinek rendezese, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló, példamutató törvény mielőbbi elfogadása is. A hazai gyakorlat-
