Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Népszabadság, 1993.jan.16. ban is tükröződnie kell ugyanis annak a ténynek, hogy a sokszor jelentős különbségek ellenére csak azonos elvek alapján rendezhető megnyugtatóan a különböző országokban élő etnikai kisebbségek ügye. Emellett a magyar külpolitika változatlanul adós annak egyértelmű kinyilatkoztatásával, hogy a magyar kisebbségek ügyét nem határmódositások révén tartja megoldhatónak, és sem eröszakosésem békés eszközökkel nem törekszik az ország határainak megváltoztatására. Valószínűleg csak egy ilyen tartalmú, a jelen'és-a jövő magyar kormányait egyaránt kötelező parlamenti nyilatkozat oszlathatja el véglégesen a kérdés körül egyesek által bel- és külföldön tudatosan ébren tartott bizonytalanságot. A biztonságpolitikai gyakorlatban az elvi alapokon nyugvó, az Országgyűlés által is jóváhagyott átfogó koncepéib.lilletve annak következetes alkalmazása hiányolható. Ennek következménye a környezetünkben a leglátványosabb ■feíiztoiéági kockázatWBBfWyg•jeleno etnikai problémák tagadása Háttérbe szor^lr^ a korszerű": átfogó biztonsWgfelfogás más, meghatározó, többek között gazdasági elemei A jelenlegi kihívások es kockázatok kezelésére alkalmatlan katonai eszközök jelentőségének túlhangsúlyozása pedig ' csökkenti a szomszédok biztonságérzetét. Mindez könnyen vezethet veszélyes egyoldalúsághoz. További probléma, hogy az új. nem kevés veszélyt *vagában rejtő biztonsági fyelvzgtet sokan leegyszerűsítik .úgymond a Varsói Szerződés felbomlása utáni - valójában ki sem alakult - vákuumra vezetik vissza és kizárólag a nyugati biztonságpolitikai, katonai intézményekhez, szövetségekhez való minél szorosabb kötődést tekintik a megoldásnak. Az már más kérdés, hogy ennek kapcsán-is még mindig több a célok megvalósulását nem segítő hangzatos nyilatkozat, mint az együttműködés tartalmi bővítését ténylegesen szolgáló gyakorlati diplomáciai munka. — A magyar biztonságpolitika e valóban fontos törekvésének ilyesfajta kezelése háttérbe szorította a nemzetbiztonságunk garantálásának legalább ilyen fontos másik elemét, azt, amit a saját, bizalmat ^R(tő, következetesen a problémák megoldását kereső külpolitikánk és általában európai magatartásunk jelentene kenysége a feltétlenül elsőbbséget élvező euro-atlaHti irányban sem értékelhető egyértelműen eredményesnek. Egyrészt igazából nem sikerült túllépni a történelmileg mindig is jó kétoldalú kapcsolatok körén. I Ugyanakkor az Európai ;Kö- I zösséghez való közeledés eredt ménye mellett, a szándékok el[ lenére sem tudtuk csatlákozá- I sunk ügyét politikai kérdésként elfogadtatni, a politikai együttműködést pedig prioritásként kezeltetni. Ehhez járul még az, hogy késik az integráció gazdasági szférán messze túlmutató jellegének felismerése és hatásainak széles körű tudatosítása, illetve az általában a teljes jogú EK-tagságra | történő összehangolt, érdem hazai felkészülés, és' az ezt biztositó kormányzati intézmény keretek kialakítása. Nem történt a sikerágazat-jelleghez szervesen hozzátartozó áttörés vagy látványos eredmény a Japánt is magába foglaló úgynevezett Európán kívüli térségben sem. Az ENSZ Biztonsági Tanács-beli tagság, illetve az ennek keretében egyébként magas színvonalon ellátott BT- elnöki funkció is a hagyományos rotációs elv alapján illette meg Magyarországot. Az eredményesség egyik fontos mércéje a Magyar Köztársaságról a nemzetközi közvéleményben kialakuló kép, illetve annak változásai. Ezért sem hagyható tehát figyelmen kívül. hogy a magyar demokrácia működési zavarai, és különösen a koalíciós pártok néhány vezetőjének antidemokratikus, szélsőségesen nacionalista nézetei - és természetesen nem az ezekről tájékoztató sajtótudósítasok - nag y o n károsan befolyásolták az ország imageét. A nemzetközi megítélés szerint ugyanis a közép- és keleteurópai rendszerváltás visszafordíthatatian«ága: ifcermé>-' szetesen nem csak a -^zociaíizmüsTiöz' ‘fianérn" egy más előjelű, antidemokratikus múlt gyakorlatához való visszatérés lehetőségének kizárását is jelenti. Ezeknek a gyakran provinciális, végső soron Európa-ellenes nézeteknek a külpolitika irányultságára gyakorolt lehetséges hatását ezúttal nem is említem. Képzavar £Cfyíi-ikx Rögtönzések A kormány külpolitikát tévé-A magyar külpolitika sikerességének hosszú távon mindenkor alapvető belső feltétele a fő kérdésekben kialakult nemzeti konszenzus folyamatos újrateremtése, és lehetőség szerint a legfontosabb konkrét , gyakorlati külpolitikai kérdésekre való kiterjesztése. A kor' mány nem tett eleget az e téren megfogalmazható jogos elvárásoknak. Még mindig nem működik a külügyminiszteri parlamenti expozék és azok plenáris vitájának rendszere, továbbra is akadozik a Külügyminisztérium és a külügyi bizottság érdemi együttműködése, s a parlamenten kívüli egyeztetési csatornák ígenybevétele is nagyon esetleges. Lényegében ebbe a körbe tartozik a köztársasági elnöknek a nemzeti érdekek sikeres nemzetközi képviseletében nélkülözhetetlen szerepével kapcsolatos kérdések civilizált rendezése is. i A koordináció hiányosságai ’ egyébként a kormányon belül is gyakran tetten érhetőek. Ez j nem csak a nemzetközi progra- , mok szervezésében tapasztal- I ható rögtönzéseket, hanem a tárcák közötti tartalmi egyez- j tetés visszatérő problémáit is jelenti. Sajátos jelenség a nagyfokú önállósággal, gyakran a Külügyminisztériummal való minden egyeztetés nélkül dolgozó, és lépéseit sokszor így is tálaló katonadiplomácia tevékenysége. Külön kell említeni a miniszterelnök - egyébként teljesen természetes - aktiv külpolitikai szerepvállalásával összefüggő zavarokat, amelyek a megfelelő saját apparátus hiányának, illetve a Külügyminisztériummal való kapcsolattartás gyakori problémáinak tulajdoníthatók. A koordinálatlansáe szinte törvényszerűen vezetett kellően át nem gondolt lépesekhez, megfelelően eló nem készített, esetenként nagy horderejű javaslatokhoz. S bár egy-egy jól időzített kísérleti léggömb feleresztése valóban beletartozik a diplomáciai eszköztárába, az itthon szakmailag kellően körül nem járt, és a partnereknél informálisan sem szondázott kezdeményezések gyakori agyonhallgatása vagy visszautasítása komolytalanná teszi a magyar diplomáciát, és hosszú távon is súlyos karokat okoz. Nem tudom a külpolitika sikerei közé sorolni azt sem. hogy a jelenlegi külügyi vezetésnek „sikerült” pártpolitikai, ideológiai szempontokat érvényesítve átalakítani a felkészültségét korábban már bizonyító Külügyminisztériumot. Az ún. politikai kinevezések, különösen egyes relációkban, szinte példa nélkül széles körű alkalmazásával jelentősen csökkent a minisztérium működőképessége és veszélybe került az apparátus objektivitása, ami pedig minden kormány jól felfogott érdeke lenne. Ugyanakkor olyan helyzet alakult ki, amelyben a jövőben minden kormányváltozáskor szinte törvényszerű lehet a munkatársak nagy részének cseréje. így végképp lehetetlenné válik a magas szakmai színvonalú munkához elengedhetetlen, a külpolitika folvamatossagát biztosító, erre a speciális feladatra felkészült, tapasztalt, csak a nemzeti érdekek iránt elkötelezett köztisztviselői gárda, a hivatásos diplomaták által a rendszerváltás óta hiába szorgalmazott „diplomáciai kar” kialakulása Kampányiz 1,1 Úgy vélem e néhány hiányosság vázlatos említése alapjan is nyilvánvaló: az Antall-kormány külpolitikája eléggé ellentmondásos ahhoz, hogy egyetlen szóval jellemezhető legyen. Az egyébként erősen kampányjelszó ízű. „sikerágazat” minősítés pedig a tényleges teljesitménve alapján semmiképpen sem indokolható. Nem csak azért nem beszélhetünk sikerágazatról, mert jelenleg. egyszeri és megismételhetetlen. kivételes helyzetünk megszűnésével általában mar nem is adottak a feltételek a megelőző időszak látványosan aktív és eredményes magyar diplomáciai tevékenységének folytatásához
