Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-03 / 8235. szám
\ 9 Népszabadság, 1992.márc.30.__________________________________________________ Világos ellenzéki alternatívára van szükség Kis János szerint ’94 után lehetséges a liberális balodali koalíció A mat kormánykoalíció oly mértékben foglya saját szélsőségeseinek, hogy ez okozza ; majd választási bukását - állit-' ja Kis János, az SZDSZ koráb- • bi elnöke. A társadalomtudós-1 politikussal - aki ma már nem zárja ki a liberálisok és a balol- j dal közötti koalíciót az 1994-es' választások után - a jelenlegi; hatalom működési módjáról, a szociális konfliktusok kiéleződésének következményeiről, i valamint az ellenzék együttmű- ! ködési esélyeiről beszélgettem. )- Ön tavaly ősszel nem jelöltette j újra magat az SZDSZ elnöki poszt- j jára. Azóta feltűnően ritkán mond » véleményt. Miért hallgat Kis Janos? *- Nem viselek politikai tiszt-’ séget. Véleményem magánvéle-’ mény. Nem indokolt, hogy hetente nyilatkozzam. De azért! hallgatni sem szándékozom.- Két évvel a demokratikus rendszerváltást követően, kérem, vonjon mérleget: hol is tartunk, hova is jutottunk?- Mindenképpen abból kell kiindulni, hogy a demokrácia alkotmányos keretei adva vannak. Jogi biztosítékok védik az egyének szabadságát, a politikai pluralizmust. Másfelől a kormány kétségkívül arra törekszik, hogy ezeket a garanciákat súlytalanná tegye. Olyan hatalmat igyekszik kiépíteni - a gazdasági és igazgatási pozíciók megszállásával, kiterjedt klientúra teremtésével és nem utolsósorban félelemkeltéssel -, melyet alkotmányos eszközökkel egyre kevésbé lehet korlátozni.- Miért teszi-teheti ezt meg a hatalom?- Részint a politikai pártok gyengesége miatt. A magyar demokrácia pártjai nagyon fiatalok; nincs hagyományos szavazótáboruk, amelyek jóbanrosszban kitartanának mellettük. Támogatottságuk ugyanolyan gyorsan apadhat le, ahogyan felduzzad. De míg a választói bázis megtartására kevés eszköz van, a kormány hatalmas eszközökkel rendelkezik a maga klientúrájának kiépítésére. A politikai erő csúszik át: az államhoz és az államtól függő pozíciók betöltőihez Egy másik említésre érdemes ok a privatizáció belső korlátja. A múltban felhalmozódott magántőke a privatizálandó állami vagyonhoz képest csekély. A kettő közötti rés tág teret ad a gazdasági hatalom politikai szempontok szerinti osztogatásának, cserébe a lojalitásért. Ez is a kliensrendszer kiépítésének kedvez.- ön szerint kikből igyekszik verbuválni klientúráját a kormány?- Erről, azt hiszem, mindenkinek csak benyomásai vannak. Két eléggé jól elkülöníthető csoport azért mégis kirajzolódik. A kliensek egyik köre gazdasági vagy államigazgatási karrierre vágyó ember, aki megragadta a hirtelen támadt lehetőséget. Nagy részük már az előző rendszerben is viszonylag magas pozícióban volt. Számukra az MDF ideológiája külsődleges kellék: lojalitásuk az osztogató hatalomnak szól. A gazdasági vagy hivatali racionalitás normáinak valószínűleg nem jobban és nem rosszabbul felelnek meg, mint az elődeik. Legfeljebb - mivel tisztogatások és megfélemlítési kampányok idejét éljük - kicsit többet lökdösődnek. De alighanem szívesen élnének nyugodt, kiszámítható viszonyok között. A másik kör azokból áll, akik a múlt restaurálásában érdekeltek. Nekik szól a kárpótlási törvény, a Zétényi-törvény, a Justitia-terv. Ők a Magyar Fórum közönsége. Olyan emberek, akik ott voltak vagy lehettek volna a Szabadság téren március 15-én. Ők nem a megnyugvásban, nem a viszonyok intézményesülésében érdekeltek, hanem a hecckampányokban, a hisztériában. Az Antallkormány politikai színezetét az határozza meg, hogy egyszerre épít mindkét klientúrára. Egyszerre rendpárti konzervatív és jobboldali radikális. Ám ez a koalíció csak ideig-óráig tartható fenn. Legkésőbb az országgyűlési választások után fel fog bomlani.- Egy évvel ezelőtt még több változatot vázolt fel arról, hogy a két választás között miként rajzolódhat i át - többségi, kisebbségi alapokon is - a koalíció. Ezek szerint ma már úgy látja: „kitartanak” a választásokig?- Hogy 1994-ig kitartanak-e, nem tudom. Az én akkori el-i mélkedéseim azonban még fel| tételezték, hogy az MDF-kor-i mány konzervatív Tendpárti szárnya felismeri: az ország és a saját jövője érdekében le kell választania magáról a a jobboldali radikális elemeket. Ez a lehetőség most már a múlté. A jelenlegi parlament keretei között aligha lesz új felállású kormány. Ahhoz a mostani,kormánypártok már túlságosan messzire mentek el.- Tavalyi interjúnkban ön azt mondta: a demokráciára nézve a legnagyobb veszély az, ha folytatódik a lecsúszás. Nos, a munkanélküliség sajnos robbanásszerűen nő, széles körű az elszegényedés.- A munkanélküliség gyors növekedése és a folytatódó elszegényedés nagyon súlyos jelenségek. De nem önmagukban jelentik a magyar gazdaság és társdalom lecsúszását, hanem attól, hogy nem az új felemelkedést megalapozó, határozott átrendeződés kísérőjelenségei. Ez a kormány ugyanúgy csak napról napra kezelgeti a válságtüneteket, mint elődei. Ugyanúgy nincs hihető stratégiája az okok felszámolására, mint elődeinek. Ez a politikával szembeni növekvő társadalmi elégedetlenség egyik oka. A másik okot abban látom, hogy a választások óta minden politikai átrendeződés a hatalmi eliten belül zajlik. Akik nincsenek ott a pozíciókon való osztozásnál, azok nem tudnak betömi a politikába. Ez nagyon veszélyes állapot, mert így a terhek viselői nem érzik, nem érezhetik, hogy áldozataik elkerülhetetlenek és erkölcsileg elfogadhatók. Az embereket soha nem önmagában a szegénység fordítja szembe a hatalommal, hanem a méltánytalannak tekintett megsarcolás.- Ahogy a kormány megkísérli „kezelni” a szociális problémákat, az inkább tekintélyelvű, mint pragmatikus megoldásokra utal. Vagy nem?- Kétféle rossz magatartást látok a kormánypártok oldalán. Az egyik a kisember gondjainak lekezelése, az úri arrogancia. Ez a konzervatív rendpárti szárny üzenete. A másik a jobboldali radikálisok magatartása, amelyben - régi jó szokás szerint - keveredik a szabadságjogok és az idegenek elleni hangulatkeltés a szociális demagógiával. Igaz, retorikájuk annyira ásatag, izgágaságuk annyira taszítja a nyugalomra vágyó tömegeket, hogy nagy sikert nem remélhet. De megronthatják a politikai légkört.- Közbevetőleg: nem árulkodó jel az, hogy miközben Európában és sajnos Magyarországon is újra felerősödnek a neofasiszta, rasszista, faji előítéleteket gerjesztő nézetek, a koalíció - ahelyett, hogy egyértelműén fellépne ellenük - baloldali veszéllyel, visszarendeződéssel riogatja a közvéleményt?- A hatalom a szélsőjobból-. dal zárványait bármikor elővehető rohamcsapatokként tartalékolja. Rosszul viselkedik a Hankiss? Majd ráijesztenek a Fónayék. A kormány persze nem ismeri el, hogy az ilyesmi kívül van az alkotmányosságon. Persze, hogy odafesti a falra a baloldali mumust. Ha félni kell a Thürmertől, akkor nyilván szükség van azokra a derék emberekre,-akik Konrád Györgyöt majdnem megverték.- A baloldali veszély eltuizasában nagyon is határozott, jól követhető taktikát folytat a kormányzat. Érzékelhetően elbizonytalanodik viszont akkor, ha jelentősebb társadalmi csoportok próbálják megfogalmazni jogos követeléseiket.- Valóban, az MDF-kormány a szociális tiltakozást először lekezelően szokta fogadni, aztán nagy hangerővel elutasítja, a végén pedig enged. A végeredménynek akár örülhetnénk is, ha nem fenyegetne a követelések eszkalációjának, az inflációs spirál felpörgetésének veszélye. Időről időre a kormány azzal a gondolattal is eljátszik, hogy a szakszervezeti vagyont államosítva végképp elhalásra ítéljen minden szervezett érdekvédelmet, s ily módon szabaduljon a nyomástól. Ez végzetes lépés volna Ha a növekvő társadalmi elégedetlenség semmilyen tárgyalóképes erő körül nem tud megszerveződni, akkor ahhoz hasonló módokon törhet felszínre, mint Lengyelországban 1970 es 1980 között. Ez pedig nem csak a gazdasági stabilizációnak vetne véget; oda lenne a demokrácia működéséhez szükséges elemi szociális konszenzus is.- Éppen a gazdasag érzékeny egyensúlyai miatt persze mindmáig kérdéses: mit is kezdhet az ellenzek a szociális konfliktusokkal?- Az egyik lehetőség: minden szociális követelést támogatni, függetlenül attól, hogy teljesíthetö-e, avagy sem. En ezt kockázatosnak tartom, mert ez a magatartás óhatatlanul szembekerül a gazdasági haladással. Igaz az ellenzék azt sem teheti meg, hogy semmilyen szociális követelést nem támogat. A harmadik lehetőség, - és mi ezt képviseljük - hogy szülessen átfogó megállapodás a stabilizáció terheiröl a
