Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-03 / 8235. szám

Népszabadság, 1992.márc.30 munkaadók és a munkaválla­lók képviselői között. Ha a költségvetés megszavazása előtt meg lehetne kötni egy-egy ilyen szociális paktumot, - amelynek betartására vala­mennyi fél kötelezettséget vál­lal - a folyamatok kiszámítha­tóbbá válnak. Ehhez azonban erős és megbízható tárgyalófe­lek kellenek. Ezért is tartjuk elengedhetetlennek, hogy mi­előbb rendezzék meg a szak­­szervezetek közötti választáso­kat, lezárva ezzel a jelenlegi - áldatlan - helyzetet, amelyben minden szakszervezet gyenge, és mindegyik állandó licitálás­ra kényszerül.- Eddig csak a kormány bírála­tát fogalmazta meg. De mi az ellen­zék felelőssege abban, hogy 1992 tavaszán a demokrácia ilyen súlyos veszélyeknek van kitéve? " - Bárhogyan ér­tékeljük az ellenzék felelősségét, tisztán I kell látni, hogy mozgástere korlá­tozott, hiszen ki­sebbségben van. Szilárd demokráci­ákban a többség beszámítja a ki­sebbség akaratát: bizonyos alapelve­ket minden fél elfo­gad. A magyar kor­mányzó partok egy­re kevésbé hajlanak az ilyen önmérsék­letre.- Beszélhetünk-e akkor egyáltalán többpárti demokráciá­ról. ellenzéki kontroll­ról?- Nem szívesen válaszolnék egysze­rű igennel vagy nemmel. Az alkot­mányos keretek de­mokratikusak, szo­ciológiai és gazda-1 sági hátterük meg nem az. Ez^ nem is olyan meglepő. Az alap-;; vető jogintézményeket egy csa­pásra át lehetett alakítani; a gazdasági struktúrák és a tár­sadalmi viszonyok változása azonban hosszan elnyúló folya­mat. Ezért én inkább úgy ten­ném fel a kérdést, hogy milyen irányba tartanak ezek a folya­matok. A magam részéről el­lentmondásosnak látom őket. Egyfelől példátlan hatalom­koncentráció, másfelől a meg- j szerzett jogokon alapuló, ellen­állhatatlan társadalmi építke­zés, pluralizálódás. Úgy gondo­lom, hogy most, amikor a köz- | vélemény már egyre inkább a' következő választásokra gon­dol, az ellenzék legfontosabb feladata az volna, hogy hihető, világos alternatívát jelenítsen meg. Talán nem is egyszerűen a jelenlegi kormányhoz képest. A magyar társadalomnak elege van a megrázkódtatásokból, a növekvő bizonytalanságból, az , egyre jobban felpörgő hiszté- ! riából. Nyugalmat, kiszámítha- j tó körülményeket, biztonságot akar. A destabilizálódás vala­mikor a hetvenes évek végén kezdődött. Csak olyan pártok­nak fognak hinni, amelyekről komolyan gondolható, hogy rá­vezetik az országot a nyugodt, szerves fejlődés útjára.- Kik ajánlhatnák ezt az alterna­tívát? Csak a liberális pártok jöhet­nek ön szerint szóba?- A választók feltehetően tisztában vannak azzal, hogy a következő parlamenti ciklusban is valamilyen koalíció fog kor­­rhánVozni. Egyetlen párt sem lesz olyan erős, hogy egymaga alakítson kormányt. Tehát meg kell győzni a közvéleményt ar­ról, hogy lesz másik koalíció, közös kormányprogrammal. Csak koalícióképes ellenzéknek hiszik majd el az emberek, hogy érdemes bizalmat szavazni neki. Mindenekelőtt a liberális pártok megállapodására lesz majd szükség; csakis ezen alapulhat az alternatív koalíció. Elképzel­hető, hogy a két liberális párt együtt kellő többséget szerez. De nem bizonyos. Ezért gondol­kodni kell azon, hogy ki lehet az esetleges harmadik partner. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a jelenlegi kormánykoalí­ció valamelyik kisebb pártját kellene megnyerni. Én erre nem látok lehetőséget. A választók - igen helyesen - úgy látják, hogy a liberális pártok tavaly a poli­tikai centrum felé mozdultak el, míg a koalíciós pártok a jobb­szél felé. Ez az együttes nem hozható össze meggyőző koalí­cióvá. Tehát más irányban kell a lehetőséget keresni. Ez nem könnyű dolog, mert ha ma kel­lene közös kormányprogramban megegyezni az MSZP-vel, való­színűleg nem jutnánk egyetér­tésre. Legalábbis, ha a szocialis­ták komolyan gondolják azt a rengeteg gazdasági követelést, amit az utóbbi időkben megtá­mogattak. De mégis arra kell törekedni, hogy két év múlva ne legyen kizárt az együttműködés.- Öb kritikusan szólt a leendő ko­alíciós partner - a szocialisták - je­lenlegi működéséről. A külső szem­lélőnek viszontúgy tűnik; az SZDSZ háza táján sincs minden rendben.- Én úgy látom, hogy az SZDSZ belső válsága nem ál­landósuló állapot, hanem gyó­gyulást ígérő folyamat. Első lé­pésben létrejött a párton belül a Liberális Koalíció; ez a fejle­mény garancia arra, hogy meg­őrizzük szabadelvű arculatun­kat. Második lépésben, Tardos Márton közvetítésével, tárgya-j lások kezdődtek a koalíció képviselői és a párt ügyvivői! testületé között. Ezek nyomán rendeződik a platformok hely­zete az SZDßZ szervezeti éle­tén belül. Érzésem szerint most már néhány hónap leforgása alatt végbe mehet a párt kon­szolidációja. Sokat forgok az SZDSZ helyi szervezeteiben; tapasztalom, hogy milyen erős és mennyire értékes az a mag, amely ebben a számunkra ne­héz időben is kitart a szabad demokrácia mellett. Az én sze­memben ők a biztosíték. Tisz­tában vannak vele, hogy a fele­lősségünk milyen nagy. A kö­vetkező választásokat az MDF vezette koalíció elvesztette - de ha az SZDSZ nem áll talpra, akkor nem lesz másik koalíció, amelyik megnyerje. így az MDF-koalíció bukása nem egy jobb kormány ígéretét jelente­né, hanem a politikai erők szét­töredezését, bármiféle kor­mányképes többség hiányát. Abba az irányba csúsznánk, ahol ma Lengyelország tart.- A maihoz képest egy liberális szocialista koalíció lehetősége meg­nyugtató megoldást ígér. De miért zarja ki egy „nagyobb stabilitás - kevesebb demokrácia” típusú for­dulat lehetőségét?- Nem, nem zárnám ki ezt a lehetőséget. Háromféle moz­gásirányt látok. Az optimális változat a liberális pártok ve­zette koalíció választási győ­zelme volna. A legrosszabb vál­tozat az, hogy nem lesz meg­győző parlamenti többség, és az ország kormányozhatatlan­­ná válik. Végül, lehetséges az a változat is, hogy a politikai erők széttöredezésére válaszul összeáll valamilyen rendpárti tömörülés. Ez a rendpárt azon­ban nem lehetne a jelenlegi ko­alíció egyenes folytatódása. (Létrejöttéhez meg kellene sza­badulni a jobboldali radikalxz- 1 mus táborától, amely a mai -kormánykoalíciót mindinkább magával sodorja. A mai hata­lom a szó igazi értelmében még csak nem is rendpárti. Nem Tiszteli a törvényt, nem tartja be ígéreteit, nem teremt kiszá­mítható szokásokat. Úri-kon­zervatív szárnya is annál job­ban lejáratja magát, minél in­kább foglya a jobboldali radi­kális szárnynak. Ezért, ahogy világossá válik, hogy elveszti a választásokat, klienseinek az a / része, amelyik nyugodt, kiszá­mítható előmenetelt szeretne és semmi mást, szép csendben el fog szivárogni tőle. Körülöttük alakulhat ki egy új rendpárt. Ez tényleg a nagyobb stabilitás - kevesebb demokrácia formu­láját képviselné, de nem voLnau olyan anakronisztikus, mint a mostani kormány, amelynek formulája a kisebb stabilitás - kevesebb demokrácia. Moder­nebb volna, technokratikusabb és törvénytisztelőbb. Félre ne értsen, eszem ágában sem vol­na egy ilyen rendpárt hívéül szegődni. Én a liberális alter­natíva hive vagyok, és minden­féle rendpárti uralomnak ellen­zéke lennék. De még ez is jobb 40 volna a káosznál, vagy annál, ami most van. Adna valami esélyt arra, hogy újra mozgás­ba lendüljön a megszakadt po­litikai fejlődés, és kijussunk a zsákutcából, ahová a mostani kormány vezette az országot. Bossányi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents