Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-03 / 8235. szám

Pesti Hírlap, 1992.márc.30.

ADATNYILVÁNOSSÁG ÉS ADATVÉDELEM

A titkolózó állam és a kíváncsi állampolgár

Tavasszal a kormány törvénytervezetet kíván benyújtani a személyes adatok védelméről, illetőleg a közérdekű adatok nyilvánosságáról, ami azért is halaszthatatlan, mert június végén hatályát veszti a népesség-nyilvántartással kapcsolatos átmeneti törvény. Ezen információszabadsággal foglalkozó (kétharmados) alaptörvény minden valószínűség szerint óriási vitákat fog kiváltani az országgyűlési képviselők között A háttérről Mészáros István László SZDSZ-es képviselővel, az emberi-jogi bizottság alelnökével, az ügy szakértőjével beszélgettem.

D. HORVÁTH GÁBOR

—Az állampolgárok többsége, amikor ezeket a szavakat hallja — adatok, információk, adatvédelem —, azt gondolhatja, hogy valamilyen technikai jellegű kérdésről van szó.

— Az információ birtoklásának kérdése ma hasonló jelentősséggel bír, mint a kapitalizmus kialakulásakor a tulajdon. Információ birtokában lenni — hatalmat és befolyást jelent, amiből az is következik, hogy léteznek “információ-zsellérek” éa “információ-nagybirtokoso k”.

A klasszikus liberalizmus egyik óriási vívmánya, hogy a sajtószabadságon, illetve a parlament működésén keresztül megteremtette az állami tevékenység nyilvános ellenőrzését. Manapság a komputerek, a nyilvántartások elterjedésének, valamint az igazgatás automatizálásának következtében az állami' gazgatás terjeszkedésének' korlátái ismét megszűntek: Újra veszély fenyegeti a civilszférát. Ám más oldalról is leselkedik ez: a bürokrácia kiteljesedésével és tökéletesedésével egyre áttekinthetetlenebbé válik az igazgatás rendszere, amellyel együtt az állam titkolózásának lehetősége szintén megnőtt.

A CSATAMEZÓT A KIVÉTELEK KÉPEZIK

—Fölvetődik tehát a *ki kit ellenőriz" kérdése.

— Az a kívánatos, hogy a

társadalom ellenőrizze az államigazgatást, és nem fordítva. A parlament hatalmát például rendkívül bénítja, hogy az igazgatási apparátusok vele szemben óriási információfölénnyel rendelkeznek. Az információk megismerhetősége fontos garanciája a vélemény-, illetve a sajtószabadságnak, hiszen a társadalom tagjai csak információk birtokában tudnak véleményt formálni döntésük előtt. Leszögezhető: a demokráciának egy nagyon fontos működési feltételét jelenti a megfelelő informáltság, s pusztán a klasszikus intézmények ennek biztosításához már nem elégségesek.

A nyugati társadalmakban a II. világháború után egy robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a technika, így az információkkal kapcsolatos rendelkezések kérdése óriási társadalmi vitákat váltott ki. Ez odáig vezetett, hogy először a személyes adatok védelmét, raejd pedig a közérdekű adatokhoz való hozzájutást, az i ahhoz való jogot szabályoz! ták. E két kérdés természetesen szorosan összefügg egymással.

—Vegyük előszűr a közérdekű adatok nyilvánosságának problematikáját.

— Ennek a lehetőségnek a megteremtése ma az Állami - gazgatás ellenőrzésének alapvető feltétele. A fő szabály: az állam működése átvilágított legyen, az állampolgárok pedig hozzájuthassanak ahhoz a tudáshoz, amellyel az államigazgatási szervek rendelkeznek. Ez alól persze lehetnek kivételek — a honvédelem, a bűnüldözés, vagy a magánszféra sérhetetlensége érdekében —, de az is igaz: a majdani parlamenti vitában a kivételek képezik majd a csatamezőt. Célszerű, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény pontosan, mindenftyta tágító értelmezést kizárva rendelkezzen.

—Mindez fölveti az állomás a szolgálati titok kérdéskö- I rét.

— Azokban az államokban, ahol ezeket a jogállami követelményeknek megfelelően szabályozták, általános elfogadott elv éa gyakorlat, hogy a titkossá minősítés indokoltságát bíróság előtt lehessen vitatni. S hogy mi titkos, illetve mi nem, azt konkrét ügyek során a bírói gyakorlat dönti el. Magyarorszá- 1 gon ezzel szemben jelenleg rendkívül tág személyi kör, még társadalmi szervezetek országos központjának vezetői, ad abszurdum, párt vagy szakszervezeti elnökök is államtitokká nyilváníthatnak adatokat. Mivel pedig az indokoltságot bíróság előtt fölülvizsgálni nem lehet, valójában államtitok mindaz, amit az illető annak tart. Sőt, a Büntető Törvénykönyv módosítására előterjesztett egyik törvényjavaslatban még szigorítani is kivárják az államtitokkal kapcsolatos bűncselekményeket: nemcsak a megszerzést, már a magánál tartást is büntetni kívánják. A titokvédelmi szabályozást sürgősen fölül kéne vizsgálni, enélkül az információszabadság joga írott mai ászt maradhat.

SIKERREL PERELTÉK AZ FBI-T

—Definiálható-e az államtitkok kőref

— A honvédelmi, nemzetbiztonsági és a bűnüldözéssel kapcsolatos információk klasszikus kategóriái az államtitoknak, de még ezeken belül is indokolt, hogy bíróság által felül lehessen bírálni a titokká minősítést. Ezt minden esetben egyedi ügyekből lehet kideríteni: tényleg olyan adatról van-e szó, amely — ha a közvélemény tudomást szerez róla — megrendítheti az állam működését, biztonságát. Azokat a véleményeket elfogadhatatlannak tartom, hogy legyen pénzügyi, gazdasági