Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-02 / 8234. szám
Ring, 1992.márc.25 neváltól, és ők vették meg a libát. Ráígértek arra, amit a vállalat ajánlott, vagy hazudoztak össze-vissza, hogy a Bamevál úgysem tudna fizetni, adják inkább el nekik. Mindez ment is egy darabig, de aztán már a Bamevál dolgozóinak is szemet szúrt, hogy a Hajdúvidnek ilyen jól megy, az ő munkahelyük pedig tönkremegy. A Bamevál 1990-ben még nyereséges volt, de 1991 első félévében már csaknem nyolcszázmilliós veszteséget hoztak össze. Végül a dolgozók j viharos tiltakozásba kezdtek: munkásgyülést, sztrájkot szerveztek. Csirkefej szárnyvéggel- Mikor volt ez a munkásgyűlés?- 1991. július 24-én. Ennek a gyűlésnek az eredményeként hívták fel a Vagyonügynökség figyelmét arra, hogy itt lépni kell. A dolgozói kollektíva azonnali lemondásra szólította fel Fülöp Koméi vezérigazgatót és a szakszervezeti vezetőt. De ezt megelőzően,' 1991. január elsején a termelési igazgató. Friss Sándor. kilépett a cégtől és ő lett a Kajdúvid vezetője, egyben tulajdonostársa. A többi vezető maradt a Bameválnál, és biztosította a frontot. Ami nyereséges volt, az ment a Hajdúvidnek, ami veszteséges, az jött a Barneválhoz. 1991-ben például nehéz volt eladni a csirkecombot, túltermelés volt a baromfipiacon. Ekkor a Bamevál minden szemetet megvásárolt a Hajdúvidtöl: csirkefejet, csirkelábat, szárnyvéget. Ezeket drága pénzért egy bérelt fagyasztóban tároltatta. Ki lehetne számítani, hogy ez mennyi veszteséget okozott. A Kelemen-Feder Kft., a tollasok is nyereségesek voltak, különösen, hogy nem nekik, hanem az anyavállalatnak kellett finanszírozni a felvásárlásokat. A Bamevál a kft-től megvette a tollat, tovább is adta, állítólag a Hungarofedemek. De a Hungarofedertö! pénzt soha nem láttak, mert már tönkrement.- Milyen cég ez a Hungarofeder?- Tollfelvásárlással foglalkozó export-import cég. Már amikor a tollat' odaadták nekik, nyilvánvaló volt, hogy óriási veszteségei vannak. A Bamevál tehát ezen a tollas üzleten csak vesztett: most kétszázmilliót kell leimia miatta. Visszatérve a Vagyonügynökséghez: az igazgatósága június legvégén, mondhatnám, hogy expressz gyorsasággal, úgy döntött, hogy a Bameválnál az állami tulajdon veszélyeztetve van, mégpedig leginkább a volt vezérigazgató és társai részéről. Ezért a vezérigazgatót, Fülöp Koméit, azonnali hatállyal elbocsátották. rábban lehetett volna tudni, hogy a megbízatása nem egy, hanem öt hónapra szól. De a közgyűlésig mindent csak húztak-halasztottak. Vezérigazgatónak túl jószívű- Ki lett a közgyűlés után a vezető?- Ez nagyon sajátosan alakult/ Én azt javasoltam a Vagyonügynökségnek a Debreceni Sztbó lukács- Ki lett helyette a vezérigazgató?- A cég gazdasági igazgatóját, Tatár Sándort vállalati biztosként megbízták, hogy a következő közgyűlésig vezesse a vállalatot. Ekkor még arról volt szó, hogy egy jó hónapon belül sor kerül a következő közgyűlésre. Ekkor már folyamatban volt az Rt. alakulása.- Hogyan történt ez valójában?- Valamilyen oknál fogva a közgyűlés elmaradt, csak december elején tartották meg. Tehát csaknem egy fél éven át Tatár Sándor vezette a céget. Sok olyan dolgot nem tett meg - nem is tehette -, amire szükség lett volna. Például létszámleépítést. Különböző gazdasági döntéseket kellett volna hozni. Tatár döntött is volna, hiszen becsületes ember, ha már ko-Konzervgyár és a Bamevál esetében is: írjanak ki pályázatot a vezérigazgatói székre, hogy a legalkalmasabb jelentkező foglalhassa el, az egész országból kapjanak lehetőséget a szakemberek. A javaslatomat nem méltányolták. Végül a Debreceni Konzervgyár elnök-vezérigazgatóját, Bauer Kálmánt nevezték ki vezérigazgatónak a Bameválhoz. Bauer Kálmánnal kapcsolatban elmondtam a véleményemet: mivel több mint tizenöt éve a konzervgyárban dolgozik, megjárta a ranglétra minden fokát, mindig tisztességgel látta el a feladatát, de túlságosan jószívű ahhoz, hogy vezérigazgató lehessen. Nem szakmai, hanem emberi okokból alkalmatlan erre a feladatra. Ha egy vakbélgyulladásban szenvedő beteget sajnálok megoperálni, akkor az meg fog halni. Á vakbélgyulladást nem lehet sem ráolvasással, sem gyógyszerezéssel kezelni; vágni kell, aprítani - a gyógyulás csak ez után jöhet. Én azt javasoltam, hogy Bauer Kálmán legyen az elnök. Erre a posztra kiváló lett volna.- Vajon milyen meggondolásból lett épppen ő az elnök-vezérigazgató?- Fogalmam sincs róla. A Vagyonügynökséget kellene megkérdezni... Bauer ötvenéves. Valószínű, hogy ebben a korban alapvetően már nem változik az ember.- A konzervgyárban egyébként sikeres volt?- Nem. A Debreceni Kon! zervgyár az ország legnagyobb ■ konzervgyára. Tizenegymilliárd j az adóssága... j ■ - Tehát egy bukott ember i lett egy olyan vállalat élén a vezérigazgató, ahol egy igazi, sikeres menedzserre lett volna szükség?- Pontosan így van. Olyan területre került, amit nem ismert, és egy olyan munkakörbe, amire éppen az emberi erényeinél fogva nem alkalmas. Ezt én íe; leiőtlen döntésnek tartottam.- Véleménye szerint mégis mi befolyásolhatta a Vagyonügynökséget?- Nem tudom. Most kérdeztem meg Raskó György államtitkár urat, hogy mi lehetett a döntés mögött. Azt válaszolta: úgy tudja, hogy valakik ragaszkodtak Bauer Kálmán személyéhez, de hogy kik voltak ezek, nem tud■ tam>meg. ! A párttitkár ! és a tanácselnökI i -Tehát 1991 decemberében a Debreceni Konzervgyár volt vezérigazgatója, Bauer Kálmán lett a Barnevál elnök-vezérigazgatója. Azóta mf történt?- Azóta semmi nem történt. Közvetlenül azután, hogy Fülöp Koméit, a volt vezérigazgatót elbocsátották, a Vagyonügynökség igazgatótanácsa megbízta a Felügyelő Bizottságot egy részletes jelentés elkészítésével a cég állapotáról. Kértem, hogy ezt az ■ ügyet ne Hajdú-Bihar megyében : vizsgálják. Az emlékezetes liba! ügy meg a bunda-ügy ugyanis • összefüggésben volt a Bamevál, lal - és jogilag megnyugtató mó. dón nem rendezték el őket.
