Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
A nyugdíjbiztosítás alternatívái Magyar Nemzet, 1992.ápr.22. T H2 A Magyar Szociológiai Társa* ság ma vitát rendez a nyugdíjbiztosítás rendszeréről; az alábbi cikk szerzői - a Pénzügyminisztérium szakértői - a vita résztvevőiként fejtik ki véleményüket A magyar gazdaság a jelen helyzetben kenős szorítás alatt áll. A korábbi társadalmi forma rendkívüli tömegű államadósságot hagyott hátra (a kárpótlásokról nem is beszélve, ideértve a már nyugdíjban lévők ellátási problémáit is), s a gazdasági fejlődésben olyan irányú struktúraátalakításokra lenne azonnal szükség, amelyek a piacgazdaság kiépítéséhez nélkülözhetetlenek, amihez az állami jövedelmeket alapjaiban át kellene rendezni. A parlament elé 1991-ben benyújtott társadalombiztosítási nyugdíjkoncepciók közül - ha nem is kiforrottan, de a nyugdíjat illetően - a C változat az, amely megkísérli az államháztartással, a különféle egyéb rendszerekkel történő következetesebb harmonizálást. Ebben a változatban a nyugdíjnak egy korlátozott része maradna a kötelező társadalombiztosítás keretében, és a nyugdíjbiztosítási rendszer részeként feltétel a kiegészítő pénztárak kiépülése is. A társadalombiztosítás ma többek között a nyugdíjkorhatár emelése mellett úgy kíván fedezetet biztosítani, hogy a nem nyugdíjszerű vagy egészségi*gyi biztosításokhoz tartozó ellátásokat (GYES, mezőgazdasági járadék, lakbérkiegészítés) át akaija telepíteni az állami költségvetésbe. A profiltisztítás célszerű elképzelés, a rendszerszerű működés alapja. De minden forint, ami nem társadalombiztosítási ellátást finanszíroz s amit nem fedez járulék, ahhoz további elvonásra (járulék- vagy adóemelésre) lenne szükség, ami végső soron mindegy. Nem lehet úgy gondoskodni, hogy ami a társadalombiztosításba nem fér bele, a költségvetés finanszírozza. .............. A nyugdíjreform C változatában a kiegészítő rendszert megvalósító pénztárak újrahonosításának jelentőségét az adja, hogy ha a szociális biztonságot meg tudjuk oldani - részben egy szőkébbre szabott (kevesebbe kerülő) társadalombiztosításon keresztül, részben a rászorultsági alapú szociális rendszer kifejlesztésével akkor mód van arra, hogy a gyámkodó állami akarat helyett fejlesszük az állampolgári öntevékenységet, a saját döntésen alapuló biztonságot. Ezért a finanszírozás struktúrájának olyan megváltoztatása szükséges, amely megteremti azon további csatornák létrehozásának lehetőségét, amelyek a befizetések és a kifizetések időbeli szétválasztásával megtakarításokat tesznek lehetővé, amelyek végül a befektetési piacon is megjelennek. I Minden olyan szisztéma támogatant dó, amely a túlzott központi irányííá- i son alapuló monopolizált nagyrtndj szereket lebontja, hagyja a differenci- i álódást, lehetővé teszi a kisebb csoj portok, rétegek öntevékeny mozgá* sát, miután a pénzeszközök hatékony felhasználása ilyen típusú utakon érhető el. Ezért célszerű a társadalombiztosítás területén is a decentralizáció, a privatizácó lehetőségeit kihasználni. Az állami vagyon lebontásában a társadalombiztosítás szerepe egyértelmű, hiszen a közösen létrehozott vagyonban az évtizedeken keresztül befizetett járuléktömeg is benne van. Ezért ebből annyit, amennyit racioná- f lisan hasznosítani lehet, a pénztárakra [ lehetne telepíteni, ahol a hatékony felhasználás garanciái mellett az össztársadalmi érdek is jelen van. Ez abban nyilvánul meg, hogy a/ a lakossági jövedelemi rendszer fontos elemeként erős tulajdonosi felügyeletet kényszerítene ki, és tőkepiaci szerepköre is mind erőteljesebbé válna. A vagyonjuttatás nem a mindenkori finanszírozási gondok levezetésére szolgálna, hanem a piacgazdaság működéséhez elengedhetetlenül szükséges közép- és kisbefektetői kör megteremtését igen nagy lépéssel mozdítaná el; b/ az állami privatizációs politika közreműködésével átadott va gyón az állami ellenőrzés szférájában ínarad, nincs kockázat az elherdálásra, viszont azonnali eredmény van, * mert tartós megtakarításra ösztönzi [ az aktív lakosságot, illetve a lakossági források értelmes bevonására van mód a nyugdíj- és az egészségügyi rendszerek megfelelő működéséhez. Számolni kell azzal, hogy a köte- j lező társadalombiztosítás átalakítása ■ az Országgyűlés tavalyi határozata alapján fokozatosabban mehet végbe, mint ahogyan azzal az ún. C változat számolt. A kiegészítő pénztárak létrehozásának szükségességét maga a határozat íija elő. A pénztárhálózat elterjedése és működése kedvezően visszahathat a kötelező társadalombiztosítás szükséges fejlődési pályára állításához. Ugyanakkor tény, hogy ez esetben az állami vagyon átadásának bonyolultabb mechanizmusait kellene kialakítani, s ezért a gazdaságra való visszahatás is enyhébb, illetve lassúbb. Az állami garancia mértéke, terjedelme össztársadalmi szinten csökken, ugyanakkor jellege részben megváltozik. A társadalmi szolidaritáson é* a szociális rászorultságon alapuló rendszerekben az állami garancia változatlan marad. A pénztárak esetében azok biztonságos, kiegyensúlyozott működésének környezetét kell a jövőben az államnak garantálnia. A pénztárak azonos érdekeltségű állampolgórok egyes csoportjainak önkéntes kezdeményezéséből alakulnak. Tevékenységüket az egészség megőrzése, helyreállítása, illetve öregkori nyugdíj biztosítása határozza meg. Az elismert pénztárak szolgáltatásait biztosítási elvek alapján tulajdonképpen a tagok egymásnak nyújtják, amelyek fedezete a járulékfizetés és a pénztár vagyona. Céljuk elérése érdekében nonprofit alapon gazdálkodási tevékenységet is folytatnak, vagyis a gazdálkodás nyereségét a közös érdek alapján kitűzött cél elérésére újra felhasználják. Kedvező, ösztönző környezet esetén a pénztári tagok együttes létszáma a társadalom jelentős hányadát képviselheti, amely megegyezhet a központi társadalombiztosítás biztosítottainak létszámával. Ugyanakkor szolgáltatásaiban - az adott központilag előírt minimum felett - igazodik az adott közösség igényeihez. Gazdálkodás szempontjából megvalósítják az állami vagyon lebontásához szükséges decentralizált modellt Ezzel magukban hordozzák a vagyon hatékony működtetésének lehetőségét, mint nettó befektetők, szabályozott környezetben az ellenőrizhetőséget, és adott esetben a költségvetés közbelépése, az állami garancia érvényesítése egy elszigetelt csoportra korlátozódik, és nem az egész társadalomra. Az állami vagyon lebontása az állami feladatok csökkentésével is jár. Ha az állami feladatot az állampolgárok egyéni kezdeményezésen alapulva közérdekű feladatként tudatosan átvállalják, akkor a továbbiakban állami ösztönzésre, ellenőrzésre és garanciára lesz szükség. Az össztársadalmi érdeket nem feltétlenül a 10 millió állampolgárt egyformán kezelő szabályozás valósítja meg. A differenciált kezelés egyik eszköze a nonprofit szervezetek tevékenysége. Ezért minden olyan lehetőséget, amely a normál társadalmi működést segíti elő, a kormányzatnak tudatosan és kedvezményekkel, vagyonnal, pénzzel is támogatnia érdemes (lásd egyházi iskolák, szociális intézmények, amelyeket á költségvetési törvény szerint normatív módon támogat az állam). Vitá a változatokról
