Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-02 / 8234. szám
Tallózó, 1992.márc.26. Az CSSZILZ múlt heti adásában, március 19-én, a TV 2-n FÓNAY JENŐT, a POFOSZ elnökét és MÉCS IMRÉT, az SZDSZ ügyvivőjét kérdezte BETLEN JANOS, HAVAS HENRIK,,JUSZT JÍSZLÓ és LISZKAI LÁSZLÓ. A NAP TV vitaműsorának szerkesztője SZÉKELY FERENC, producere GYÁRFÁS TAMAS volt. Fónay Jenő: „A KORMÁNY RÁTELEPSZIK A SAJTÓRA” Juszt; — Ezen az estén az Össztűz első vendége a Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Fónay Jenő. Elnök úr, ön tudja az apropót, miért hívtuk meg. Ön volt a vezérszónoka március 15-én, a Televízió épülete előtt lezajlott gyűlésnek. Elégedett-e annak lefolyásával? Fónay. — A magam részéről elégedett vagyok, mégpedig több okbóL Először azért, mert meg tudtuk mutatni, hogy van tömeg. Másodszor azért, mert amit el akartunk érni a sajtószabadsággal, a sajtó bírálatával kapcsolatban, az bebizonyosodott. Mintegy ezer, kétezer ember... Nem is folytatom. Betlen; — Volt olyan lap, amely ötezret írt, volt olyan is, amelyik hatezret. F.: — Volt olyan is, amelyik húszezret, meg huszonötöt. Pl. az Új Magyarország. B.: — Ön mit tippelne? F.: — Mivel fölülről néztem, harmincötöt. J.: — Azt hiszem, fölösleges belemennünk egy ilyen számháborúba. Inkább azt javaslom, hogy miután a helyszínen készítettünk egy felvételt, nézzük meg art. 56-ban a tininket áldoztuk fel a pesti utcákon! Most ismét erre kerülne a sor, ha nem tudjuk kivívni a szabadságol Sem tűrjük toviibb a kommunista uralmai Ez az bajtársak, mondjátok velünk együtt, bajtársaink! Tiszta Magyarországot akarunk.' Bolse\izmus nélkül! Biinó Andrások, Rangos Katalinok, Nika Györgyök, Márványi Péterek. Szepesi Györgyök. Orosz Józsefek és Farkas Zoltánok ne izgassák ezt a társadalmat! Ez: akarjuk. Ez a nép, ez a társadalom szeretné megtisztítani a közéletet és a parlamentet Testvéreim, drága barátaim! Kérlek benneteket úgy fogadjátok a szavamat hogy ránk ne mondhassa senki hogy rendet bontunk. Rang nélküli magyarok! Ba — Elnök úr! Ezek célzatosan kiválasztott részek voltak a vita kedvéért. (...) Ön fölsorolta kb. nyolc-kilenc kollegám nevét. Mit követtem el, amiért engem nem sorolt fel? F.: — Azt tudom, hogy űk mit követtek el, azt nem tudora, hogy Betlen úr mit követett eL Ez jellemző a sajtóra. Ezt a sajtót bíráltuk, ami a képernyőn megjelent. Úgy érzem, hogy mindenkiben kiváltotta azt az érzést, amit még bennem is kiváltott. De volt közben egy méltóságteljes hang is, amely a parlamentet és a közvéleményt akarta megtisztítani. Ha jól emlékszem, az az én hangom volt. BL: — Én pár éve ismerem Önt — annyira, amennyire. Mindig az volt a benyomásom, hogy -óa soha nem személyeskedik. Ez wit az első eset, amikor kipécézett egyes embereket. Az volt az érzésem. Hook úr, hogy ezt a listát nem öa írta. Fa — Meg kell mondanom, hogy én ínam. B.: — A két másik érvem az, hogy az egyik nevet rosszul mondta — nem akarom marén is sározni szegény kollégát. A másik pedig, hogy az egyik emberről két héttel ezelőtt egy másik vitán jő értelemben beszélt Fa — Lehet, hogy volt ilyen is. Most megpróbálom megvédeni magara. Úgy emlékszem, 11 óra volt, amikor Demszky úr megadta az alaphangot a Petőfi szobornál. Gondoltam, hogy erre reagálni kell, és én így reagáltam. A sajtószabadsággal kapcsolatban pedig valóban az a véleményem, hogy a sajtó legyen független. Ne érezzem azt, hogy pártoskodik. Húsz perccel ezelőtt itt az előtérben megkérdezték tőlem, hogy mién akarom én azokat az embereket, akik annak idején tévedtek, bíróság elé állítani. Mondom: uram, én tegnap belenyúltam a zsebembe, men azt hittem, hogy van száz forintom, de csak tíz forint akadt a kezembe. Tévedtem. No de hát 350 halott a Parlament előtt, 130 Mosonmagyaróváron, 131 Salgótarjánban, a Belügyminisztérium előtt, 24-én a Honvédelmi Minisztérium előtt. Bocsánatot kérek, aki ezt tévedésnek minősíti... Bl — Most öo biztos abban, hogy a felsorolt újságírók mind ilyen dolgokat követtek el, hogy ezt tévedésnek minősíti? Én ügy érzem, bogy ez elég igazságtalan, veszélyes dolog. Nem gondolja, hogy esetleg igazságtalanul bánt meg valakit? F.: — Nem. Azért bántja az ember, men úgy érzi, hogy igazságosan bántja. Két év óta rendszerváltásról beszélünk. Ez a rendszerváltás nem történt meg. S éppen azért nem történhetett meg, mert vannak olyan visszahúzó erők, mint például a felsoroltak. J.: — Ha ennyire elégedetlen a sajtóval, hogy lehet mégis az, hogy a Nemzeti Forradalmi Szövetség tucatjával adott elismerő oklevelet rádiós, televíziós újságíróknak? Fa — Ez egy olyan kérdés volt, amire nem is kellene válaszolnom. (.*) Vegyünk egy szakmát, például egy mérnököt. Van jó mérnök, van rossz mérnök. Van jó utcaseprő, van rossz utcaseprő, jó pap és rossz pap. Az egyik holtig tanul, a másik nem akar tanulni stb. Hogy lehet minden embert egy kalap alá venni? Ja — Ezt kérdezem én is. Ön az egész sajtót ítéli el... Fa— Bocsánatot kérek, nyolc embert vagy hetet Ja — Ezúttal itt nyolc embert, rádiósokat, televíziósokat, egyébként a sajtót ítéli el, folyamatosan sajtóról beszél, ma este is. Fa — Önök is megosztják a sajtót. Van jő és van rossz újságíró. Van jó riporter... Ba — Mondok egy példát. Nika Györggyel mi baja van? Ő hírbemondó, hírszerkesztő. Mit tett? Egyszerűen Tói nem foghatom. Fa — Biztos, hogy tett valamit. Ja — Elnök úr! Emlékszik Nikám? Fa — Nem. Azt sem tudom, hogy néz ki. összeszedtem ezeket a véleményeket. Van köztük, amelyeket jól ismerek. Például Mester Ákost. A múlt rendszerben Mester Ákost néha megtapsoltam. Csodálatos dolgokat mondott. Oda mert nyúlni kényes kérdésekhez. Most is csodálatos dolgokat mond — arról az oldalról. Nekem nem tetszik. Ja — Elhangzott ott a téren két fogalom, ami megütötte a fülemet. Az úgy hangzott: nemzeti televíziót és nemzeti keresztény televíziót Ezt hogy kell érteni? (...) Fa — Nem lenne rossz, dehát... Ja — Ön úgy fogalmazott ott a téren, hogy egyes újságírók izgatják a társadalmat .Ne haragudjon, de lesznek olyanok, akik felteszik a kérdést, hogy ezt pont ön moodja? Fa — Igen. Például ha most én bíró lennék, akkor önöket izgatásért három évre tudnám elítélni. De ha a régi rendszerben ítélném el, akkor tizet kapnának, mert ezért minket legalább tíz évre ítéltek, amiért ilyen egyoldalúan izgatom a tömeget B.: — Én csak azt remélem, hogy nem lesz bírd, elnök úr. (...) Ja — Azért valaminek lennie kellett ott a levegőben, amitől egyesek— nem ónok, nem a Pofosz — azt merték goodolni, hogy nekik joguk van ahbot hogy egy rádiós kolleginát inzultáljanak, hogy durva kifejezésekkel illessenek másokat (...) Fa — Érdekes dolog ez. Demszky úr csatakiáltása így hangzott; „Menjünk, védjük meg a Televíziót!” Ba — Demszky azt mondta, hogy „El a kezekkel a Televíziótól!" Fa — Pardon! Azt mondta, védjük meg a televíziónkat és a Magyar Hírlapot! Most már tudom, hogy a Magyar Hírlap oda tartozik. A Televízió is oda tartozik, holott mást se olvasok, mint — idézek —: a kormány rátelepszik a Televízióra, a Rádióra és a sajtóra. Nos, akkor miért aJqrja megvédeni Demszky úr?... Ba — Válaszolok helyette: ne telepedjen rá jobban! Fokozni mindent lebet. Fa — Tehát Demszky úr kiadta a jelszót: Menjünk, védjük meg a Televíziót. Jön Konrad Gyuri, Kőáeg Feri, Solt Ottilia, Eörsi Pista... Miért nem kérdezték meg tűlem eddig, hogy Eörsi Pista harmadikán miért szólította fel a társadalmat, hogy menjünk oda a tv-hez, a rádióhoz és fogjunk kezet, védjük meg?! Ba — Azt hiszem, lebeszélték róla. Fa — Dehogy beszélték le! Akkor meg Demszky úr vette át a szót, mert akkor meg ő akarta megvédeni ugyanazokkal az emberekkel. (...) Ba — Később érkeztek, és nem a televízió oldalán, hanem a másik oldalon voltak, és meg is támadgatták őket Fa — Hogy mondta Eörsi Pista, hogy a csőcselék... Ba — Azt mondta: csőcselék mentalitású. Fa — Ha nekem ezt mondják, akkor válaszolnom kell rá. Úgy gondolom, hogy nem megfontoltan beszélt se Eörsi István, se Beke Katalin. Tévedett mind a kettő. Ba — Elnök úr! Egyetért-e ön azzal a petícióval, amelyet a gyűlés szervezője, az 5ő-os Nemzeti Szövetség intézett a minisztereinókhóz? Kik azok a nemzetrontó erők. akik a tatárnál, a töröknél, a labancnál, a huszitánál, a náciknál is nagyobb veszedelembe sodorják a magyarságot?
