Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-02 / 8234. szám
Tallózó, 1992.márc.26 V F.: — A felsoroltak, akik a sajtót olyan irányba akarják vinni, amely a mostanihoz hasonló eredményeket produkál. B.: — Az volt az érzésem, hogy ezt a szöveget sem ön fogalmazta. Ki fogalmazta? F.: — Nem érdekes. B.: — Azt mondja: a nemzetvesztő erők a jogállamiság álarcában rombolnak szét mindent. ami a nemzet számára létfontosságú. Úgy kell ezt érteni, hogy nem kell jogállam? F.: — Jogállam kell, de az említett erők visszaszorulásával. . B.: — Ha jogállam kell, miért mondta ott a téren, bogy meg kell tisztítani az Országgyűlést? Kétségbe vonta az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság legitimitását F.: — Az Országgyűlés legitimitását soha nem vontam kétségbe. B.: — Hogy-hogy nem voDta kétségbe? 1990-ben is kétségbe vonta. Szegény Krassó Gyurival együtt F.: — Igen, de akkor még február 20-án, nem ez az Országgyűlés volt! A parlamentet azért kell megtisztítani, mert valaki másfél évvel ezelőtt bejelentette, hogy III/III-asok vannak a képviselők közótt. Azóta is vigyorognak rám a képernyőről. Hát mién nem tisztítják meg akkor? B.: — Ha jogállam kell, akkormiért állítja az 56-os Forradalmi Szövetség, hogy benne nyilvánul meg az egyetemes nemzeti akarat? (...) Az egyetemes nemzeti akarat azt jelenti, bogy a teljes nemzet akarata benne nyilvánul meg. Nem a parlamentben. F.: — Hát ezt az egészet kellene elolvasni. Ki van ragadva egy fél mondat belőle. Hadd kérdezzem meg. hol van a Politika: Foglyok Szövetségéből, vagy a meghurcoltak táborából olyan ember a parlamentben eg.’ képviselőn kívül —, amelyik meg meri mondani ezeknek az embereknek az akaratát is, holott köztudott, hogy hatan vannak a Országgyűlésben. (...) B.: — Mindenesetre a március 15-i gyűlésen voltak nagyon csúnya hangok is. Trágár, antiszemita kiszólások. Ön nem hallhatta, mert a szélén voltak. Ön mit gondol, miért látták jónak ezek az emberek eljönni erre a gyűlésre? F.: — Mióta eszemet tudom, március 15-ét mindig felhasználták valamire (...) B.: — Ön azt mondja: ha voltak ilyenek, amit ön nem hallott oDnan az emelvényről, akkor elhatárolja magát F.: — Nem határolom el magam; egy ilyen ' nagygyűléshez ez is hozzátartozik. Mint ahogy az is, amit az újság írt Konrád Györgyről. En most elmondom a valóságot Konrád Györgyről. Éppen befejeztem a beszédemet, amikor odajött hozzám három fiatalember. Közölték velem, hogy itt van Konrád úr meg Kőszeg Ferenc. Kidobjuk? —.Sző se lehet róla! Hol vannak? Odamentem hozzájuk. Kezet fogtunk. Gyurikám, szervusz. Hogy érzed magad? — Kitűnően, nagyon jól. — Mindennel meg vagy elégedve? — A legkomolyabban meg. Hívják föáKonradot, kérdezzék meg, így történt-e. Utána olvasom az újságban, hogy Konrádot bántalmazták. B.: — Első kézből közölhetem, hogy csakugyan megtörtént, amikor ön már nem volt ott. A Nemzeti Bank épületéig kergették. F.: — Még valamit el kell mondanom. Tegnap lönént a Parlamentben. Odajött egy MDF-es képviselő és közölte velem: van egy kislány, kirúgták az MTl-ből, valamit kellene csinálni velerMost még ti is megbántottátok, leköpdöstétek. — Hozd ide. Odahozta a kislányt, aki elkezd sími. Mondja: nagyon megbántottak. Leköpdöstek és lökdöstek. Mondom: helyileg hol? Hát ott. És miért? Azért, mert a magnómon MTI volt. Mondom, hogy ha két hete kirúgták, akkor miért volt a magnón MTI? És hol rugdosták meg? A lépcsőnél, rendőrök előtt? Nem,a bokorban. Melyik bokorban? Hát hol volt maga? Itt a baj a sajtóval. Ezeket hozza ki az az oldal, amelyik ezzel akar operálni, amelyik ezzel akarja izgatni a társadalmat B.: — Azelőtt ez lehetetlen lett volna az ön gyűlésén. (...) Ju — Miért lett ez a változás? F-: — Megmondhatom? Közrejátszott a sajtó, a rádió, a televízió; az. hogy ettől a rendszertől azt várták, amit az a múlt rendszer adott az ő embereinek. Ezek az emberek semmit nem kapuk. B.: — Elnök úr! Ön ott van a Kárpótlási Hivatal társadalmi kollégiumában. Önnek ott tennie, küzdenie kellene. F.: — Milyen lendülettel mentem én oda, és még azt sem tudum elintézni, ami a legjobban fáj! Legalább a mártírok hozzáurtozói kaptak volna valamit. Ezt sem lehetett elintézni. Ja—De ez ugye nem a sajtó hibája, elnök úr? F-: — Nem biztos, hogy a sajtó hibája. De azért elismerem, remélem, hogy a sajtó nagyfegyver a kézben. A sajtó sok mindent el tudott volna már intézni, ha segített volna ezeknek az embereknek. De a sajtó nem ezt teszi: az Alkotmánybíróság döntését is úgy hozza ki, hogy ezeknek az embereknek még most is szégyenkezniük kell. (...) OroszJózseíet azért soroltam ebbe a csomagba, mert ő volt az az ember, aki a Kossuth klub egyik adásában nem engedett szóhoz jutni. Egyszerűen nem engedett olyasmit elmondani, ami ezt a társadalmat nemhogy irritálja, de meggyalázza, megalázza. B.: — Amit az imént Orosz Józsefről mondott, remélem, nem azt jelenti, hogy személyes megbántottságból ítél el egy embert, smiért önt nem engedte szóhoz jutni.
