Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-24 / 8246. szám
Népszabadság, 1992.ápr.21. 6 A mi számunkra a megfelelőnek a visszatartás és nem az elrettentés tűnik. Hogy ez miben különbözik az elrettentéstől? Úgy érzem, hogy a visszatartás egy korszerű mennyiségi ésjuinőségi mutatókkal felszerelt hadsereget jelent. Az ország-védelmi szükségleteihez elegendő erőre és eszközre gondolunk, amikor erről beszélünk. Et - több annál, mint ami most van, hiszen a hadsereg mostani állapotában alkalmas ugyan bizonyos tevékenységre, ámde semmiféleképpen nem tart vissza senkit. (Másrészt: a haderő fegyverzete, hadra foghatósága, morális és egyéb állapota nem jobb, de nem is rosszabb, mint a környező országoké). A visszatartás érvényesülésekor annak, aki agressziót mérlegel, számolni kell visszacsapásunk lehetőségével, ám ez nem kelt veszélyérzetet. Van-e lehetőség és szükség ma, Magyarországon a Horváth képviselő által említett gyarrshadtest felállítására? < Kelemen József: Az elvvel egyet lehet érteni, a szervezet mértékével nem. Azt hiszem; ez a kis ország nem engedheti meg magának egy ilyen hadtest megalakítását. Nem engedheti ezt meg magának sem katonailag - ez egyebek közt a hadsereg területi elosztásában aránytalanságot eredményezne -, sem pedig gazdaságilag. A szükséglet oldaláról nézve: egy ilyen hadtest a magyar szárazföldi erő mintegy egyharmadát jelentené, ide kellene összpontosítani a tiszti állomány jelentős részét. Közben pedig Magyarország méretei olyanok, hogy a békebeli haderő bármikor gyorsan átcsoportosítható. Emellett, ha agresszorral kell számolnunk, nos, e térségben nincs lehetőség egy azonnali, tehát meglepetésszerű, nagykaliberű, átfogó-támadó hadműveletre: hiszen ómnak sok előzetes katonai, politikai jele van. Szegedi Tibor: Békeidőben is szükség van egy akkora erőre, mint amilyen az említett és javasolt gyorshadtest. Ám ezt nem tartom célszerűnek egy ilyen szervezeti keretben és egy helyen összpontosítani. Nem olyan az ország földrajzi. hely^ete -pusztán katonai szempontból nézve -, hogy célszerű lenne egy ilyen köteléket akár a Duna-Tisza közén, akár pedig a Tiszántúlon elhelyezni. Háború esetén ugyanis a szembenálló félnek az az első dolga, hogy megakadályozza az átcsoportosítást, katonai műszóval lefogja a két nagy folyón lévő átkelőhelyeket. Ez azt jelenti, hogy ilyen módon ez az egység oda, ahová el kell jutnia, nem jut el. Ebben az összefüggésben hadd emlékeztessek arra, hogy a védelmi képesség szempontjából meghatározó az ország mozgósítási képessége. És a mozgósítható létszám sokkal jelentősebb annál, mint amit békeidőben az ország, már csak gazdasági helyzeténél fogva, fenn tud tartani. Fel lehet-e, fel kell-e Magyarországnak készülnie a rakéták újra rendszeresítésére, illetve vegyi fegyverek esetleges alkalmazására? Kelemen József: A rakétákat a magyar kormány már kivonta a rendszerből. Nemzetközileg a katonabiztonsági törekvések éppen azok, hogy e fegyvereket ne csak kontroll alá vonják, hanem kölcsönösségi alapon iktassák ki az arzenálból, illetve semmisítsék meg. Ezért e rakétákat e térségbe visszahozni szerintem elfogadhatatlan lenne. Szegedi Tibor: -- Felvetődik (ti. a vitatott tanulmányban) a tömegpusztító fegyver - hiszen a vegyi fegyverzetet is ebbe a kategóriába sorolják - esetleges alkalmazásának képessége. Véleményem szerint ezeket a fegyvereket továbbra is távol kell tartani az arzenálunktól, ragaszkodva ahhoz, hogy a jövőben sem akarunk ilyen eszközökkel rendelkezni. Az írásban megfogalmazódik, hogy akkor mi történik, ha ilyen csapás ér bennünket. (Hozzáteszem, hogy „ilyen csapás” nemcsak a szó szoros értelmében vett vegyi csapás lehet, hanem egy hagyományos eszközökkel bizonyos ipari üzemek, például vegyi gyár ellen intézett támadás is.) Ha erre az eshetőségre felkészülünk, akkor az a nyilvánvaló, hogy minden olyan védelmi eszközzel rendelkeznünk kell, amivel mind a polgári lakosságot, mind Svr. k. • pedig magát a hadsereget a vegyi fegyverektől, vagy az azok alkalmazásával egyenértékű hatásoktól meg tudjuk óvni. Horváth Lajos képviselő az elhangzottak több elemére reagált. A gyorshadtestről azt mon- , dotta, hogy annak több nagy előnye is lehet a jelen szisztémához képest. Először, egy feszültségi helyzetben elgondolkodtat egy olyan vezetést, amelynek netán támadó szándéka van, s mégsem tesz szükségessé mozgósítást. Márpedig mozgósításra, véleménye szerint talán nincs is idő és az maga is félreértésekhez vezethet. Másodszor: jelentős anyagi megtakarítást tesz lehetővé. A képviselő, ama javaslatát védelmezve, amely a rakéták, vegyi töltetek rendszeresítését lehetségesnek tartja, azt mondta: tapasztalata szerint a világ nem is tudja, hogy Magyarország rakétáit leszerelte, miközben példáját nem mindenki követte e térségben, s van olyan szomszédja, amelynél még lehetnek vegyi eszközök. A kölcsönösség, jelentette ki, elengedhetetlen, legalább napirenden kell tartani ezt az elvet, így azután egy diplomata egyszer majd azt mondhatja a „másik ország” nagykövetének, mondjuk Londonban: miért hagyják, hogy a magyarok ezt napirenden tartsák, miért nem szerelik le inkább maguk is... Horváth képviselő hozzátette: a parlament egy tagja bizonyos dolgokat kimondhat, amiket egy kormánytag nem... A hadseregről gondolkodva - fűzte hozzá - nem lehet csak a mai helyzetből kiindulni. Magyarországon, ha netán egyszer hatalmi váltás lenne, akkor sem kerülhetnének hatalomra határrevíziót követelő szélsőségesek, miközben szomszédunkban vannak olyan szélsőségesen magyarellenes, területi követeléseket is mérlegelő tényezők, amelyeknek hatalomra kerülését, már csak a gazdasági destabilizáció miatt sem lehet kizárni. „Ha a kölcsönös elrettentés helyett csak mi vagyunk elrettentve, ez politikai hiba” - jelentette ki a többi közt abban a vitában, amely még feltehetően folytatódik. ->-■• v p ^
