Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-24 / 8246. szám

Keli-e nekünk gyorshadtest?_

Érthetően nagy visszhangot keltett hazai politikai körökben - és diplomáciai körökben is - Horváth Lajos országgyűlési képviselőnek (MDF), a honvédelmi bizottság tagjának a Magyar Honvéd című lapban publikált tanulmánya. Lapunkban már interjút közöltünk a képviselővel, röviden ismertettünk néhány véleményt is. Az alábbiakban - annak a beszélgetésnek megértéséhez, amelyet a HM magas rangú tisztségviselőivel folytattunk a szerző jelenlétében a kérdésről felidézzük, a teljesség igénye nélkül, Horváth képviselő tanulmányának néhány kardinális pontját.

1. „A Magyar Köztársaság biztonsági stratégiájának célja és tartalma szükségszerűen a Magyar Honvédség csapatainak a nemzetet ért agresszió elleni védelmi és ezzel összhangban - az agresszió következményeinek felszámolására irányuló - támadó jellegű tevékenységeit követeli meg.”

2. „A honvédség jelenlegi gyenge és szétszórt állapotának ideiglenes ellensúlyozására a meglévő legnagyobb harci technikából és állományból létre kell hozni egy viszonylag nagy tűzerejű mozgékony hadtestet, amely kritikus térségekben azonnal és hatékonyan bevethető. Ennek a hadtestnek fokozottan készen kell állnia, bármilyen valószinűsíthető támadás elrettentésére Vagy megakadályozására.” (A tanulmány fel is sorolja azokat az országokat, amelyek veszélyforrást jelenthetnek.)

3. A honvédség fejlesztési feladatai között tünteti fel a légi hadviselési képesség elérését, ezen belül a hadműveleti csapásmérő képesség biztosítását. Szerepel a rakéták elleni hatékony védelmi képesség, amellyel kapcsolatban kifejti: a legolcsóbb effektiv védelem az, hogy hagyományos csapásra ugyanilyen rakétacsapással, vegyi csapásra vegyi csapással legyünk képesek válaszoliú. „Mindaddig, amíg valamilyen politikai meg( egyezés eseményeképpen szomszéd országok nem kívánják felszámolni a Scud és Frog rakétákat, addig mi sem mondhatunk le az ilyen eszközök beszerzéséről.”

Az alábbiakban ismertetjük a HM-beli beszélgetőpartnerek - Kelemen József vezérőrnagy, helyettes államtitkár, Kiss Csaba védelempolitikai főosztályvezető és Szegedi Tibor mérnökvezérőrnagy, katonai főosztályvezető - néhány megjegyzését a Horváth képviselő tanulmányában szereplő egyes pontokkal kapcsolatban.

Alapja lehet-e Horváth képviselő tanulmánya egy új katonai doktrínának?

Kiss Csaba: A katonai doktrína, ez a védelemre vonatkozó elvek, mondhatnám filozófia, az általános biztonságpolitika elgondolásának, és a konkrét harci tevékenységre, harcászatra, a hadsereg gyakorlati alkalmazására vonatkozó, általában több évtizedes tapasztalatoknak sajátos ötvözete. Mi erről nem beszélhetünk, hiszen az önálló független magyar haderő megteremtésének az első szakaszában vagyunk, ezért szívesebben beszélek honvédelmi alapelvekről, vagy fő célkitűzésekről... Én olyan gondolatokat is érzek benne (ti. a tanulmányban), amelyek globálisan eltérnek attól a helyzetértékeléstől, amellyel mi a saját biztonsági helyzetünket próbáljuk jellemezni.

Ezek nagyon kényes kérdések: arról beszélni, hogy egy országot honnan érheti fenyegetés, ezt általában tartózkodó modorban szokták megfogalmazni. Nem neveznek meg fő irányokat sem. Mindenhol ezt teszik a környezetünkben, Ausztriában is: egyszerűen kikerülik az esetleges potenciális ágresszorokra való konkrét célzást is. Mi sem akarjuk senkinek az érzékenységét sérteni; ez roppant kényes dolog, s ha itt a hangsúlyokat rosszul tesszük ki, akkor egyszerűen az egész kép visszájára fordulhat, és amit egy védekező koncepciónak gondolunk, azt mások kardcsörtetésnek értelmezhetik.

Feladata-e a honvédségnek a

magyar nemzetet - amely köztudottan szélesebb fogalom, mint a határainkon belül élő magyarságé - ért agresszió kivédése?

, Kiss Csaba: Ez nagyon kényes kérdés, mert a biztonságpoliti- - kának van egy tágabb értelme- j zése, amibe beleérthető a nemzet fogalma is. Nekünk mindig gondolnunk kell a határainkon túl élő magyar kisebbségre is. Ez azonban inkább mérséklőén hat ' a magyar politikára és biztonságpolitikára. Nem szabad ezt úgy értelmezni, illetve olyan értelmezésnek teret kapni, mintha ez valamiféle agresszív szándékot tartalmazna. Amikor mi biztonságpolitikáról beszélünk, akkor országvédelemre gondolunk. Ennek az országnak határait, szuverenitását, területi integritását óhajtjuk megvédelmezni és a hadsereg rendeltetése ez. Természetesen az ENSZ alapokmányában vállalt kötelezettségek is ide tartoznak. Ezen túlmenően feladata a magyar biztonságpolitikának nincs, ebben a vonatkozásban tehát nem lehet (az országvédelmi koncepcióba) a magyar kisebbséget belekeverni.

Van-e létjogosultsága egy mai, vagy eljövendő katonai doktrínában az elrettentés fogalmának?

Kelemen József : Végső soron ez politikai kérdés. Egy ország politikájának nyomatéka a hadsereg; ahogy a képviselő úr írta tanulmányában, ez a végső eszköz. Egy olyan mértékű fegyvéres erő ésszerű, amely visszatart. Az elrettentés fogalmát mi nem tudjuk magunkévá tenni. Egyébként a Varsói Szerződés és a NATO, illetve a Szovjetunió és az Egyesült Államok elmúlt év- ; tizedes viszonyában megismer- i tűk az elrettentést: kialakult a kölcsönös fenyegetettség érzése és a fegyverkezési verseny.

Az elrettentést nem bírnánk el gazdaságilag sem: a technika legutóbbi színvonalát képviselő „negyedik generációs” fegyvereket kellene rendszerbe állítani, az Öböl-háborús eszközöket. Nem is kapnánk meg ezeket a roppant' drága fegyvereket.