Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-23 / 8245. szám

Népszabadság, 1992.ápr.18. építkezik mindarra, ami a múltban értékként megjelent a magyar gazda­ságban, kultúrában, közgondolko­dásban. A második: ez a jobb rend­szer nem vonhatja ki magát az előző rossz rendszer örökségei és a nemzet­közi kényszerek alól. A társadalmi méretű inflálódási fo­lyamat innen, e politikai vidékről ere­deztethető. Az új hatalom nem mérte fel kellőképpen társadalmi, gazdasági örökségét, nem mérte fel kellőképpen, hogy a hamar boldogulást kilátásba helyező ígéretek milyen gyorsan szembesülnek majd a valóság, a gaz­daság rendkívül rideg és a politika ál­tal kevésbé hajlítható törvényszerűsé­geivel. , Vesztett értékéből és hiteléből az MDF, a kormány és a kormánykoalí­ció. Ez az inflációs folyamat nem kí­mélte magát a parlamentet sem, s ami még nagyobb baj, megérintette a par­lamentáris demokrácia rendszerét is. Sajnos, nem használt friss parlamenti demokráciánknak, hogy a kormány és ellenzéke is csak önmagát tartja a de­mokrácia egyedüli letéteményesének és garanciájának, és mindketten úgy gondolják, hogy csak egymás kiszorí­tása révén lehet e demokráciát bizto­sítani. * Hiába a közvélemény-kutatások kimutatása, mely szerint a kor­mánnyal szemben ennek vagy annak az ellenzéki pártnak a népszerűsége növekszik, ha nem növekszik a lakos­ságnak az a hite, hogy a rendszervál­tozás igenis gyökeres átalakulást ho­zott az ország és saját életében. A Fi* desz vagy az MSZP esetleges szavá­­zótábora egyelőre azért növekszik, mert a kormánykoalíciót adó legna­gyobb párté, az MDF-é csökken. Az elmúlt választásokon leszavaztak egy történelmileg alkalmatlannak bizo­nyult rendszert. Valami ellen szavaz­tak, és mellesleg támogattak egy olyan pártot, amely a nyugodtság és az erő jelszavával biztonságot helye­zett kilátásba. A nyugodtság azóta az infláció martalékává vált, a bizton­ság elértéktelenedési rátája talán még az előzőnél is jobban növeke­dett. Mindezt pótlandó, felértékelő­dött az erő, vagy legalábbis az ennek vélt politikai törekvések sorozata. A társadalom azonban nem igazolja vissza ennek az erőnek a jótékony ha­tását. A vállalkozói szféra az őt szo­rongató központi elvonások erősödé­séről beszél, a kedvezőtlen közgazda­­sági környezetről, a hitelhez jutás szinte lehetetlen feltételeiről. A vár­hatóan hétszázezres munkanélküliség átlépi a küszöböt, és már önmagát gerjeszti tovább, a termelői szférán belüli csökkenés pedig felrajzolja azt a veszélyt, hogy az iparból és a mező­­gazdaságból a recesszió nem csupán azokat a szeleteket vágja ki, amelyek egyébként is életképtelenek, hanem elsodródnak egy rossz láncreakció következtében azok is, akiknek nem ez lenne szükségszerű sorsuk. Ugvanakkor a külföld mértékadó pénzügyi és gazdasági körei továbbra is bíznak a magyar útban. A világ ve­zető politikacsináló központjaiban és monetáris centrumaiban nem infláló­dott Magyarország. Csak a belső inflációt kellene sür­gősen megállítani, mert enélkül hiába minden. Ha egy hatalom nem képes elhitetni, hogy érdemes befektetni, házat építeni, gyereket nevelni, tanul­ni, tanítani, gyógyítani, egyáltalán re­ményteli módon élni és bízni a jövő­ben, akkor az a hatalom megbukott. De nem a parlamenti demokrácia, amelynek lényege: ahhoz, hogy válto­zás történjék az életünkben, nem kell lőni a Rádiót és egymást az Ország­ház előtti téren. Hitbéli inflációnknak, leértékelődé­sünknek vessen véget az, hogy polgári módon választhatunk magunknak új esélyeket a boldogulásra minden sza­vazáskor, legyen az a legkisebb falu­ban vagy az egész országban. A magam választási kampányát az­zal kezdeném meg - amikor a soroza­tos pártrendezvények és különböző konferenciák is rejtetten vagy kevés­bé ejtetten ezt a célt szolgálják -, hogy mindenki menjen el szavazni jö­vőnk inflálódása ellen. Szigethy András

Next

/
Thumbnails
Contents