Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-23 / 8245. szám

Népszabadság, 1992.ápr.18.

építkezik mindarra, ami a múltban értékként megjelent a magyar gazdaságban, kultúrában, közgondolkodásban. A második: ez a jobb rendszer nem vonhatja ki magát az előző rossz rendszer örökségei és a nemzetközi kényszerek alól.

A társadalmi méretű inflálódási folyamat innen, e politikai vidékről eredeztethető. Az új hatalom nem mérte fel kellőképpen társadalmi, gazdasági örökségét, nem mérte fel kellőképpen, hogy a hamar boldogulást kilátásba helyező ígéretek milyen gyorsan szembesülnek majd a valóság, a gazdaság rendkívül rideg és a politika által kevésbé hajlítható törvényszerűségeivel. ,

Vesztett értékéből és hiteléből az MDF, a kormány és a kormánykoalíció. Ez az inflációs folyamat nem kímélte magát a parlamentet sem, s ami még nagyobb baj, megérintette a parlamentáris demokrácia rendszerét is. Sajnos, nem használt friss parlamenti demokráciánknak, hogy a kormány és ellenzéke is csak önmagát tartja a demokrácia egyedüli letéteményesének és garanciájának, és mindketten úgy gondolják, hogy csak egymás kiszorítása révén lehet e demokráciát biztosítani.

*

Hiába a közvélemény-kutatások kimutatása, mely szerint a kormánnyal szemben ennek vagy annak

az ellenzéki pártnak a népszerűsége növekszik, ha nem növekszik a lakosságnak az a hite, hogy a rendszerváltozás igenis gyökeres átalakulást hozott az ország és saját életében. A Fi* desz vagy az MSZP esetleges szavázótábora egyelőre azért növekszik, mert a kormánykoalíciót adó legnagyobb párté, az MDF-é csökken. Az elmúlt választásokon leszavaztak egy történelmileg alkalmatlannak bizonyult rendszert. Valami ellen szavaztak, és mellesleg támogattak egy olyan pártot, amely a nyugodtság és az erő jelszavával biztonságot helyezett kilátásba. A nyugodtság azóta az infláció martalékává vált, a biztonság elértéktelenedési rátája talán még az előzőnél is jobban növekedett. Mindezt pótlandó, felértékelődött az erő, vagy legalábbis az ennek vélt politikai törekvések sorozata.

A társadalom azonban nem igazolja vissza ennek az erőnek a jótékony hatását. A vállalkozói szféra az őt szorongató központi elvonások erősödéséről beszél, a kedvezőtlen közgazdasági környezetről, a hitelhez jutás szinte lehetetlen feltételeiről. A várhatóan hétszázezres munkanélküliség átlépi a küszöböt, és már önmagát gerjeszti tovább, a termelői szférán belüli csökkenés pedig felrajzolja azt a veszélyt, hogy az iparból és a mezőgazdaságból a recesszió nem csupán azokat a szeleteket vágja ki, amelyek egyébként is életképtelenek, hanem elsodródnak egy rossz láncreakció következtében azok is, akiknek nem ez lenne szükségszerű sorsuk.

Ugvanakkor a külföld mértékadó pénzügyi és gazdasági körei továbbra is bíznak a magyar útban. A világ vezető politikacsináló központjaiban és monetáris centrumaiban nem inflálódott Magyarország.

Csak a belső inflációt kellene sürgősen megállítani, mert enélkül hiába minden. Ha egy hatalom nem képes elhitetni, hogy érdemes befektetni, házat építeni, gyereket nevelni, tanulni, tanítani, gyógyítani, egyáltalán reményteli módon élni és bízni a jövőben, akkor az a hatalom megbukott.

De nem a parlamenti demokrácia, amelynek lényege: ahhoz, hogy változás történjék az életünkben, nem kell lőni a Rádiót és egymást az Országház előtti téren.

Hitbéli inflációnknak, leértékelődésünknek vessen véget az, hogy polgári módon választhatunk magunknak új esélyeket a boldogulásra minden szavazáskor, legyen az a legkisebb faluban vagy az egész országban.

A magam választási kampányát azzal kezdeném meg - amikor a sorozatos pártrendezvények és különböző konferenciák is rejtetten vagy kevésbé ejtetten ezt a célt szolgálják -, hogy mindenki menjen el szavazni jövőnk inflálódása ellen.

Szigethy András