Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-23 / 8245. szám

Figyelő, 1992.ápr.16.

tényi István pénzügyminisztersége idején felvetődött, de mindig halasztást szenvedett Ehhez ugyanis meg kellene határozni az állami feladatvállalás mértékét, pontosabban ennek csökkentését ami egy szegényedő országban különösen nehéz. / r.agy elosztási rendszerek átalakulása a parlamenti demokráciákban több éves vita eredménye, s egyelőre nálunk is csak kisebb változtatások valószínűsíthetők. Mindenesetre — mint mondja —, ezt a munkát idén fel kell gyorsítani.

Pongrácz Tibor március végén interjút adott a Népszabadságnak. Ebben úgy fogalmazott, hogy „ha a mai menedzsment könnyedén megvásárolhatja a vállalatokat akkor az legalább olyan sértő a tömegek szemében, mint ha a külföldi cégeknek adunk el mindent.” Most — legalábbis szerintem — pontosabban fogalmaz. „Nem hiszem, hogy a tömegek bármilyen tulajdonost is szeretnének. Akinek pénze van, az ma gyanús Magyarországon.”— mondja. Ez érdekes ellentmondás — fűzi hozzá —, mivel a közvélemény-kutatások tanúsága szerint a lakosság túlnyomó többsége támogatja a piacgazdaság kialakítását és a privatizációt Nagy jelentőséget tulajdonít a külföldi tőke bevonásának —még nagyon messze vagyunk az európai átlagnak megfelelő 25—30 százalékos részaránytól

— s a nemzeti tőkés osztály egyik forrásának tekinti a menedzsereket. Vagyis a Munkavállalói Résztulajdonosi Program megteremtése mellett sürgetőnek tartja a menedzsment buy out a vezetői kivásárlás feltételeinek megteremtését is. Egyetért azzal is, hogy az állami tulajdon minél gyorsabb privatizációjára kell törekednünk — a kivárás a piacvesztés, a „vivő” emberek szétszéledése miatt nagy károkat okozhat —, de ő a privatizáció mai ütemét az adott külföldi és hazai kereslet miatt nem tartja lényegesen gyorsíthatónak. Ezért nem tulajdonít túlzott jelentőséget a tartósan állami tulajdonban maradó vállalati kör nagyságának sem. Bőven van még mit privatizálnunk

— mondja —, s a majdani Állami Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó vállalati kör egyébként is rendszeresen felülvizsgálandó.

„Mi a véleménye Szabó Tamásnak az önprivatizáció második hullámát leállító, az ÁVÜ vezetőinek írt leveléről, melyben az MDF parlamenti frakciójában és a Monopoly-csoporttal való egyeztetést javasolt?’— kérdezem Pongrácz Tibort. Ez ugyanis engem a régi pártirányítás módszereire emlékeztet. Az államtitkár úgy véli, hogy privatizációs kérdésekben pártállásra való tekintet nélkül minden véleményt meg kell hallgatni, s magát a folyamatot maximálisan áttekinthetővé kell tenni a résztvevők és a tömegek számára.

A privatizációs kereslet és általában a vállalkozások élénkítését Pongrácz Tibor a gazdasági növekedés kulcskérdésének tartja. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését azonban, többek között éppen az infláció mértéke befolyásolja. „Olyan növekedésről, mint amilyet az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben meghirdetett, szó sem leheti”— mondja, s hozzáteszi: „Gazdasági katasztrófa árán nem fogjuk javítani az MDF választási esélyeit. Ennél felelősségteljesebb kormányzatnak és pártnak vagyok a tagja.”

ÍV „ . KARSAI GÁBOR