Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-23 / 8245. szám

Költségvetés és privatizáció

Figyelő, 1992.ápr.16.

ÍJ"

„A politikai államtitkár Ön szerint is egy politikai vaddisznó, akinek nem is kell szakmai kérdésekhez értenie? Újságíró kollegái egymás után arról érdeklődtek, hogy komisszárnak jöttem-e a minisztériumba”.— kérdezte inkább ironikusan, semmint megbántottan beszélgetésünkkor Pongrácz Tibor, aki pár hete tölti be a Pénziigymi.iisztérium politikai államtitkári és az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöki funkcióját. Holott — tette hozzá —, ez a poszt lehetővé teszi, hogy a csoportérdekektől függetlenedni tudó gazdaságpolitikusnak képzelem magam.

Kétféle posztjának megfelelően a költségvetés és a privatizáció helyzetétől kérdeztem Pongrácz Tibort. A költségvetés tényhelyzetének szántana irányuló kérdésemet udvariasan elhárította. „A költségvetés ma nem a kedvenc témám. Általánosságban természetesen tisztában vagyok a helyzettel, de a számokról először a miniszternek lenne helyes nyilatkoznia.” Értetlenségemet látva hozzátette: „Nincs két egyforma szám, ami a gazdaságról megjelenne. Például az 1991-ben Magyarországra jött működötökét év elején 1,5 milliárd dollárra becsülték, aztán forgalomba került egy 1,7, majd 2,1) milliárd dolláros szám, s most már 2,3 milliárd dollárt is hallottam. Nem szeretnék téves számot mondani. Az biztos, hogy a helyzet rosszabb a vártnál, ennek okairól szívesen beszélek.”

PROGNÓZISHIBA?

Az óvatosság érthető. A Pénzügyminisztérium előzetes adatai szerint a költségvetés első negyedévi hiánya 46—48 miliárd forint, de Soós Károly Attila, az országgyűlés költségvetést bizottságának elnöke szerint március 25-én a hiány még 79 milliárd forint vuit. A különbséget icicmős részben a privatizációs bevételek időarányosnál nagyobb mértékű költségvetésbe csatornázása és a bankok által visszaigényelt adóelőleg— pénzügyminisztériumi kérésre vagy felszólításra történt — átmeneti visszafizetése magyarázza. A bevallott költségvetési hiány is jóval nagyobb az egész évre tervezett 69 milliárd forint időarányos részénél, a taktikai lépéseket kiszűrve pedig már meg is haladja azt. Ráadásul sok jó az év hátralevő részében sem várható. Ha a bankok közgyűlése csökkenti is az igazgatóságok által javasolt céltartalékot, s ezzel nő a befizetett banki nyereségadó, ez nem ellensúlyozhatja a gazdaság prognosztizálttól szinte biztosra vehetően elmaradó teljesítményét, s ezzel adófizető képességét sem. A magyarázat egyszerű, az idei számítások a tavalyi átlagos teljesítményhez képest irányoztak elő stagnálást (0—2 százalékos növekedést). Mivel azonban a gazdaság tavaly év végi állapota jóval átlag alatti volt, a decemberi állapothoz képest valójában a stagnálás is jelentős növekedést igényelne. Ez pedig teljesen irreálisnak látszik. Ezért számos bankár és kutató a tervezettnél kétszer, sőt háromszor nagyobb költségvetési hiányt is lehetségesnek tart.

Pongrácz Tibor viszont ezt így valószínűtlennek tartja. Elismeri, hogy a költségvetés bevételi oldalát rosszul prognosztizálták, így a tavalyi és az idei GDP kisebb lesz a vártnál, de kizártnak tartja, hogy ez tudatos „felültervezés” eredménye lenne. Bár — j tette hozzá — a kormányzaton belül hosszadalmas vita folyt a kiadások le- | faragásáról, s végül a bevételeket az , elfogadott kiadások és hiány nagyságrendjéhez kellett igazítani.

FŐ A FEGYELEM

Az államtitkár a fő problémát a pénzügyi fegyelem fellazulásában látja. Szerinte az állami vállalatoknál a tulajdonjogot senki sem érvényesíti, s ennek következtében hiányzik a nyereség növelésére irányuló kényszer, a magánvállakozások pedig — miközben túlauóztatottságuk elvileg vitathatatlan — legális és illegális módszerekkel nagyrészt kivonják magukat az adófizetés alól. Csak a vállalatok adótartozása 50 milliárd forint körüli. Iszonyúan nagy, 120 milliárd forint körüli a vállalatok vám-íáfatartozása.

A süllyedő életszínvonal, de még inkább az illegális kereskedelem bővülésével érezhetően csökken a fogyasztási adókból származó bevétel.

Pótköltségvetés készítését Pong- j rácz Tibor egyelőre nem tartja indo- ! •' koltnak, hiszen a költségvetésnek járó adó- és vámhátralék behajtásával a költségvetés szerinte könnyen stabilizálható. Közbevetésemre, hogy nemzetközileg szokatlan és a költségvetés bevételeit csökkentő — bár a Pénzügyminisztérium hatalmi pozícióját erősítő — a csődtörvény azon előírása, hogy a vállalatok adó- és vámtartozásának egy része elengedhető, Pongrácz Tibor kitérően válaszol. Vitatható, de jószándékú megoldásnak tartja, hogy a csődtörvény az államot közönséges hitelezőnek tekinti. Nem hiszi, hogy ezzel kialakulhatna a terv-, majd szabáiyozóalku újabb formája, a nemzetközi példákkal való dobáJódzást pedig az előző rendszerben szokásos Lenin-idézetekhez hasonlítja. Példa, miként idézet is, mindenre van. Majd Chamfort-ot idézi, aki szerint a közgazdász egy

olyan sebész, akinek a bonckése éles, a múlőkése tompa. Vagyis a jövő dönti el, igazolódik-e a csődtörvény ezen passzusa.

~ *>HA MÉGIS

Erősködésemre, hogy ha a költségvetés hiánya mégis az általa elérhetőnek tartott mértéknél jobban növekedne, mit lehet tenni, tételesen sorra vesszük a bevételek növelésének lehetséges módszereit. A vámok és az adók növelésére nincs sok lehetőség, a nemzetközi pénzügyi szervezetek által is javasolt kétkulcsos — egy 8—10 és egy 17—20 százalék körüli — áfára való áttérés elvileg bármikor lehetséges, de nem valószínű. Ha mégis sor kerülne rá, az a lakosságnál szociálpolitikai ellentételezést is igényelne, s természetesen az antiinflációs politika szempontjából sem lenne kedvező. Pongrácz Tibor határozottan ellenzi a privatizációs bevételek jelenlegi, 20 müliárd forintos nagyságrendű költségvetési felhasználásának növelését, ehelyett a bevételek privatizáció előtti reorganizációra, privatizációs garanciaalapokra és privatizációs hitelek kamatkedvezményére fordítását tartja kívánatosnak. Ez ugyanis a növekedés irányába hatna.

LESZ-E REFORM?

Pongrácz Tibor vüágosan látja, hogy a költségvetési hiányt finanszírozó államkötvények elvonják a forrást a vállalkozók elől és akadályozzák a kamatok csökkenését. Holott a ma már nemcsak nominálisan magas kamatok akadályozzák a vállalkozást. A kamatok csökkentése érdekében tartja fontosnak a privatizációs bevételekből banki kockázatot és ezzel kamatot csökkentő garanciaalapok létrehozását, sőt a betétek forrásadójának eltörlését. A költségvetés helyzete azonban, főleg ez utóbbit igencsak megkérdőjelezi.

Hol tart a már tavaly év végére igéit államháztartási reform? — kérdezem az államtitkárt. Igaza lenne azoknak az ellenzéki képviselőknek, akik szerint a választásokig erre már nem is fog sor kerülni? Interjúalanyom szerint az államháztartás reformjának gondolata már tíz éve, He-