Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-23 / 8245. szám
Figyelő, 1992.ápr.16 IV csak papíron megierhelőek. A valóságban — s ene az imént utaltam — nem ez a helyzet. A vállalkozói jövedelmek számottevő része kicsúszik az adózási kötelezettség alól. Ezért nem értek egyet a javaslatával. Ha valahol adókönnyítést kellene adni, az a betéti kamatokat sújtó 20 szjázalékos forrásadó, men emiatt mesterségesen magasan kell tartani a betéti kamatlábat, következésképpen a hitelkamatlábat is. A forrásadó teljes vagy részleges eltörlése tehát hozzájárulhatna a vállalkozásélénkítéshez. De az adócsökkentési csak itt tudom elképzelni. A vállalkozói-befektetői kedv kibontakozásának azonban csak az egyik akadálya a magas kamatláb. A kamatlábakat azért is célszerű leszorítani, hogy a külföldi cégek ne kerüljenek ki a magyar monetáris politika hatóköréből. A jelenlegi magas kamatlábak miatt ugyanis az itt működő külföldi tulajdonú cégek a külföldi pénzpiacokon vesznek fel hitelt. Ha már azóba hozta a lorlntbatétek kamatát tarható lorráaadót, hadd amlltaem mag, hogy pénzügyi berkekben a devizabetétek kamatai adómentességének megszüntetését fontolgatták. Önnek erről ml a véleménye? >■ Ha nem sért politikai érdekeket, a belétek kamatjövedelmét is meg kell adóztatni. Szerintem ugyanis torzulás az, hogy a forintbetét utáni kamatjövedelmet megadóztatják, de a dollárbetét utáni kamatjövedelem adómentes. Azonos elbánásban kell részesíteni a kétféle jövedelmet. Az MNB agyas vázától vágyás érzalmakkal vaazlk tudomásul a folyó fizatésl mérlag 400 millió dolláros aktívumát. Ön Ts így van? >■ így. Nem bánnám, ha mondjuk a gépimport megélénkülése miatt kevesebb lenne az aktívum. A nagy aktívum éppen annak a helyzetnek a tükörképe, hogy a magyar gazdaság beruházásfelszívó képessége kicsi. A nagy aktívum Inflációs nyomás forrása is agyban. ► Ma a forintteremlés elsődleges forrása a bankrendszerbe kerülő deviza. Ezért, ha a beáramló tőke az eddigi ütemben nő tovább úgy, hogy azt nem a reálszférába fektetik be, hanem betétként a bankokban helyezik el, akkor az inflációs hatás kockázata is megnő. Ennek a kockázatnak a mérséklése érdekében a MNB időnként pénzszűkítő akciókra kényszerül. Legutóbb 1991 októberében került erre sor. Igaz, hogy ennek az a kellemetlen következménye, hogy a bankok tartalékrátája már 16 százalék. Például Németországban csak 9 százalék. A flzstásl márlaggal la úgy vagyok, mint a megtakarításokkal. Tavaly a külkereskedelmi mérleg hiánnyal, a ' folyó fizetési mérleg Jelentős aktívummal zárult. Az utóbbinak van egy sokak által nem Ismert tátele: a viszonzatlan átutalások, amely dinamikusan nőtt ás az növeli az aktívumot. Megmagyarázná, miről van szó? ► Az ön által említett tétel 1991-ben 860 millió dollár volt, valóban jelentős összeg. Korábban ez a tétel jó, ha elérte a 1K)—40 millió dollárt. A viszonzatlan átutalásokban kimutatott összeg 85 százaléka a belföldi devizaszámlákra történő átutalás és 15 százaléka munkavállalói átutalás, kormánysegélyek, áttelepülők átutalásai stb. Ez a 15 százalék tehát jól megfogható tétel. A 85 százalék elsősorban a láthatatlan áru- és szolgáltatásexportból származik. Szerintem e tételből legalább félmilliárd dollárnyit az exporthoz kellene hozzáadni és akkor már a kereskedelmi mér-' leg egyenlege is másként alakulna. ön hogyan értékeli a fagybank tartalékpolitikáiét? Nem tarifa-e túlzottnak a 4 milliárd dollárt maghaladó tartalékot? ► A megnövekedett importhoz viszonyítva nem. A tartalék még most is csak négy és fél hónapnyi importot fedez. E mellett a tartalékok számottevő részét a belföldiek devizaszámláin elhelyezett látra szóló rövid lejáratú betétek alkotják és ez nem a legkedvezőbb (artalékfinanszírozási forma, mert bár viszonylag olcsó, de likvid. A megfelelő devizatartalék a gazdaság biztonságának az ára. A külföldi tókt beáramlásának nagy tzarepa van a forint reálfelértékelődéeében, annak pádig az Infláció lassulásában... ► ...de a reálkamat emelkedésében és a recesszió elmélyülésében is. Ezt a bűvös kört kell úgy átvágni, hogy a recessziót az infláció meglódulása nélkül megállíthassuk. A kedvező fizetési mérleghelyzet ás a forint |ó pozíciója nem teszi-e lehetővé a lakossági turistaellátmány' ávl 50 dolláros keretének a felemeléaát? >•_ Ez egy kényszerhelyzetben született szabály, amelynek módosítása napirenden van. Egyetlen ellenérvem lenne, éspedig az, hogyha a dollárkeretet most felemelnék, sokan vásárolnának konvertibilis valutát azért, hogy ezt a pénzt kedvező kamatozású devizaszámlákon helyezzék el. És ez az akció is tovább növelné a fizetési mérleg aktívumával kapcsolatos gondokat; nőne a túlzott likviditás. Ezt a konverziós törekvést is csökkentené, ha a devizabetétek kamatjövedelmét is megadóztatnák. • Lát-s arra lehetőséget, hogy a külföl( dl és természetesen a magyar vállalkozók forintban bonyolítsák le a külkereskedelmi tranzakciókat? >• Igen, már megértek ennek a feltételei. A MNB igazgatósága döntést hozott arról, hogy az a külföldi, aki Magyarországra exportál, forintot is elfogadhasson a számla kiegyenlítése fejében. A külföldi magyar bankszámlán tarthatja forintját és azt belföl, dön felhasználhatja magyar áruk és szolgáltatások vásárlására. így . de facto Euroforint keletkezik, amely egy újabb lépés a forint ,, konvertibilitása felé vezető úton. Ugyanakkor bizonyos korlátozásokkal is kell élnünk. Például j nem tesszük lehetővé, hogy a kül- földi állampapírokba fektethesse ^ 'r a forintját, mert e kockázatmen-'*“ les papírok hozama igen nagy. Persze ez nem örökérvényű sza-,.’ bály, mert ha a kamatlábak jelentősen csökkennek, valószínűleg-' feloldhatjuk ezt a korlátozást is. Mikor lép él«tbé ■ MNB-nek az a döntésé? >• Ez kormányrendelet formájában lát majd napvilágot. A bank a közeljövőben beterjeszt, a kormányhoz a rendelettervezetet. A magyar bankok privatizációjáról meglehetősen eltérő, sőt ellentétes vélemények látnak napvilágot. Hogy , csak egyet említsek: vannak, akik a stratégiai befektetőkre, mások a portfolió-befektetőkre esküsznek fel. ön hol áll ebben a kérdésben? ' >■ Részben liberális, részben konzervatív véleményt képviselek. Liberális nézetet vallók abban a kérdésben, hogy mindenkit * óvnék valamiféle általánosan aljrkalmazható és főleg uniformizált í stratégia kidolgozásától. A bankok privatizációja, mint üzleti akció egyedi megítélést követel. Ebből következik, hogy nem tar- . tóm szerencsésnek, de főleg nem tartom célszerűnek eleve elkötelezni magunkat a külföldi befek- i tető partner típusa mellett. Lesz, ahol a stratégiai és lesz, ahol a portfolió befektető részvétele a célszerű. A külföldi tőke arányát sem korlátoznám eleve. Nem zárnám ki annak a lehetőségét, I hogy akár egy nagybankban is a külföldi többségi részesedést szerezzen. Az más kérdés, hogy a magyar bankrendszer egészében ez ne következzék be. A korlátozó típusú kikötésem az, hogy a külföldi ne egyszerűen egy irodával reprezentálja jelenlétét, hanem telepítsen, építsen ki fiókhálózatot, járuljon hozzá a banki infrastruktúra kiépítéséhez vidéken is, és legyen ott, az ügyfél közelében. DR. VARGA GYÖRGY
