Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-23 / 8245. szám
Néps zabadság, 1992.ápr.18 G tokát gerjeszt. Gondolt már ön vagy azok, akik bennünket felelőtlenséggel vádolnak, arra, hogy milyen érzelmeket keltene az, ha az elmúlt évtizedek minden borzalma nyilvánosságra kerül, és mi széttárnánk a kezünket és - az ellenzék javaslatait megfogadva - azt mondanánk: „Hát igen, bűnösök voltunk mind a tizmillióan, szálljunk magunkba mindannyian, hisz gyilkos és áldozata, a sortüzek, akasztások kiagyalói és a terrortól megrettenő és megalkuvó milliók mind egyformán „szem” voltak a láncban? En azt hiszem, ez keltene igazán - és jogosan - indulatokat, nem pedig az, ha azt mondjuk, igenis tegyünk különbséget gyilkos és áldozat, diktátor, túlélni akaró, így gyakran megalkuvó, beilleszkedő emberek között.- Sokan beilleszkedtünk...- Valamilyen mértékben majdnem mindannyian.- Nem lenne-e most már itt az ideje a jövővel foglalkozni és nem a múltban vájkálni?- Nem tudom, mit ért azon, hogy a „múltban vájkálni”. Először is, az Országgyűlés több mint kétszáz törvénye egy működő demokrácia és egy piacgazdaság jogi kereteit teremti meg, és a kormány intézkedései is erre - ha tetszik, a „jövőre” - vonatkoznak. Persze azért figyelni kell a jelenre is, hiszen a nagy átalakulás közepette az ország, a gazdaság folyamatos működését is biztosítani kell. Ami a múltat illeti, én azt nem tartom szembe állíthatónak a jövővel. Az elmúlt évtizedekben ugyanis nemcsak a gazdaságot, a tulajdoni viszonyokat, hanem az egész társadalmat, és annak meghatározó alapjait, az erkölcsi rendet, és az egészséges nemzeti tudatot is szétverték, viszonylagossá tették. Az elmúlt évtizedek legfontosabb döntései és összefüggései titokban maradtak a társadalom előtt. Mindenkinek joga van megismernie, hogy milyen döntések vezettek az ország mai állapotához, és kik a felelősek ezekért a döntésekért. Ez nem jelent boszorkányüldözést, még csak felelősségre vonást sem. De igenis fontos különbségeket tenni azok között, akik beilleszkedtek és megalkudtak, esetleg a pártba is beléptek, vagy a jobb megélhetésért kisebb-nagyobb vétségeket is elkövettek - tehát azt tették, amit egy diktatúrában minden nép megtesz - és azok között, akik a társadalmat ebben az alávetett és megalázó helyzetben tartották azzal, hogy a rendszert irányították és működtették. Nem nehéz belátni, hogy mindez része a jövőnek, hiszen feltétele egy egészséges társadalom kialakulásának.- Most már térjünk vissza a jelenhez. Mint a hatalom legbelső köreihez tartozó politikus, milyennek látja az Antall-kormány tevékenységét? Milyen osztályzatot adna, mondjuk, a kormány gazdasági teljesítményére? A Kupa-programot az ellenzék egy része utópiának nevezi. A szakértők szerint az év végére hé' zázezer munkanélküli lesz az országban. Lelassult a privatizáció. Napjainkban csődhullám indult el, a költségvetés szétzilálódott, kiürült a szolidaritási alap, az államháztartási törvénynek se híre, se hamva. Az MDF ehhez képest a választási kampányban könnyű álmot ígért.- Az MDF nem ígért könnyű álmot, mint ahogy - dicséretükre legyen mondva - a többi párt sem. A munkanélküliek száma valóban nagyon nagy, s azt, aki munkanélküli, az sem vigasztalná, ha ez a szám sokkal kisebb lenne. De gondolja végig a saját kérdéseit; felrója a sok munkanélkülit, s egyúttal a privatizáció lassúságát meg természetesen a csődhullám megindulását is. Egy dolog innen még hiányzik, amit szintén a szemünkre szoktak vetni, hogy nem akadályozzuk meg a hitelezők sorban állását. Meg kell érteni, hogy a privatizáció felgyorsítása a munkanélküliek számának növekedése nélkül nem lehetséges, és a sorban állást is csak úgy lehet megszüntetni, hogy a csődeljárásokkal tiszta helyzetet teremtünk Mindez rengeteg szenvedéssel és megpróbáltatással jár, ezért is elleneztük az ellenzék által szorgalmazott sokkterápiát, mert az még nagyobb megrázkódtatást okozott volna. A kormány által elfogadott ütem mellett is a tűrőképességük határán vannak az emberek.- Akkor végül is elégedett a privatizáció ütemével?- Igen is, meg nem is. Ha arr gondolok, hogy egészséges gazdaság csak a magántulajdon túlsúlya mellett lehetséges, akkor nem. Ha viszont arra, hogy túl gyors ütemű privatizáció mellett még nagyobb lenne a már most is nehezen elviselhető mértékű munkanélküliség, hogy olyan széles rétegek, melyeket tulajdonossá kívánunk tenni, elestek vagy messzire kerültek volna ettől a lehetőségtől, hogy a jelenlegihez képest sokkal nagyobb mértékű lenne az állami tulajdon elkótyavetyélése, akkor úgy gondolom, igen. Egyszerre kell átalakítani az egész mechanizmust és fenntartani a működőképességet. Az MDF-nek az volt az elképzelése, hogy egyensúlyi politikát valósítson meg, minél kisebb legyen a megrázkódtatás.- Ne haragudjon, de elég nagy megrázkódtatás, hogy - mint említettem - az év végére hétszázezer munkanélküli lesz.- Ezért is választottuk az ellenzék által javasolt erőltetett ütemű privatizáció helyett az ön által előbb kifogásolt lassúbb menetet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy' bár egyes ellenzéki és független közgazdászok azt jósolták, nem omlott össze a gazdaság. A fejlett országok felé irányuló exportunk 1991-ben 16-18 százalékkal nőtt, az 1990. évi 0,4 milliárdnyi működő tőkével szemben 1,7 milliárd dollár működőtőke áramlott be az országba, 11 000 külföldi tőkével is működő vállalkozás van s csökken az infláció üteme. Nem vitatom persze, hogy az ön által említett negatív jelenségek léteznek. Mindent meg kell tennünk csökkentésük érdekében, de egy gazdasági váltásnál nem lehet elvárni, hogy ne legyenek feszültségek, hogy minden simán menjen. Ez még a nálunk sokkal fejlettebb országokban, sokkal kisebb jelentőségű átalakulásoknál sem sikerült.- Erről sem beszéltek túl sokat a választások előtt.- A parlamenti pártok közül - legyen az ellenzéki vagy kormánypárti - egyik sem ígért azonnal tejjel-mézzel folyó kánaánt. Mindenki tudta - az emberek is hogy áldozatok nélkül nem megy. Emellett a választások előtt még létezett a keleti piac, amelynek teljes összeomlására senki sem számíthatott.- Mit tart a kormány érdemének?- A működőképesség fenntartását és a demokratikus kormányzás melletti politikai stabilitást. És hogy eközben megfontolt ütemben folyik az átalakulás, és a tavalyi év második felében már a gazdaságban is beindultak a kedvező folyamatok. A külkereskedelmi mérleg háromszázmillió dolláros többletet hozott, holott eredetileg több mint egymilliárd dolláros deficittel számoltak. Az infláció üteme csökkent, nőttek a betétállományok, a lakossági devizatartalékok 1991-ben például csaknem a duplájukra, 1,7 milliárd dollárra emelkedtek! Az infláció dacára stabilizálódott a forint, alig van különbség ma már a keményvaluták hivatalos és fekete piaci árfolyama között. Nagyon jól tudom persze, hogy rohamosan megnőtt a munkanélküliség. Az is kétségtelen, hogy a költségvetési egyensúlyban problémák merültek fel. A talpon maradás érdekében sem mondott le a kormány azokról a határozott és népszerűtlen lépésekről, amelyek sok megpróbáltatással járnak.- Ha az elmúlt két évről beszélgetünk, elkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk szót a kormány és a sajtó viszonyáról, amely távolról sem volt felhőtlen. A kölcsönös gyanakvás, a félreértések sorozata volt jellemző az elmúlt időszakra. Az utóbbi hónapok új vonása pedig az, hogy a kormány mindinkább ki akarja terjeszteni hatalmát most már nemcsak a televízió legfontosabb hírműsoraira, hanem az írott sajtó mind nagyobb részére is.- Aki attól tart, hogy a sajtóban az ellenzék szempontjából egészségtelen arányok alakulnak ki a különböző politikai nézetek publicitását illetően, az vagy nem gondolja végig a kérdést, vagy nem mond igazat.- Nem az a jó sajtó, amely ha kell, bírálja a kormányt, nem pedig udvarol neki?
