Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-22 / 8244. szám
Magyar Nemzet, 1992.ápr.16. dl Hivatalossá vált az összeférhetetlenség szítása Király Károly a kétarcú román politikáról,, az RMDSZ-ről és a túlélés esélyeiről A romániai magyarság legkiválóbb politikusa Király Károly, aki már hosszú évekkel a Ceausescu-diktatúra bukása előtt felemelte szavát az Erdélyben és szerte Romániában élő több mint kétmillió magyar jogfosztása ellen. A fasiszta rezsim a perifériára nyomta, majd a diktatúra megdőlése után újra visszakerült a politikai életbe. A román szenátus aJelntókének választották meg, tisztségéből néhány hónapja kiszorították. A politikus a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön, a Bánki Donát utcában él. Az erdélyi és a romániai magyarság jelenéről és jövőjéről faggattuk.- A mai Romániában neokommunista rendszer van - kezdte Király Károly -, amely átvette a volt diktatúra valamennyi pártállami és állampárti nyavalyáját. A magát forradalminak mondó új rezsim egyik sajátossága a különböző társadalmi rétegek egymásra uszítása. így például az utóbbi egy esztendőben szinte állandóvá vált a bányászok rendteremtő „Bukarest-járása”. Az értelmiséget a munkások, parasztok ellen uszítják és fordítva, az ortodox vallásúakat a görög katolikusok ellen. A görög katolikus egyház ugyan több mint négy évtizeddel az erőszakos egyesítés után kiválhatott az ortodox egyházból, de anyagi javait ugyanúgy nem kapta vissza a szinte kizárólagosan magyar református egyház. Az ortodoxia államegyházzá kezd válni és a rezsim pártfogását élvezi. \ Rafináltabb módszerek- Hogyan érinti a társadalmi rétegek egymásra uszítása a romániai magyarságot?- Romániában főképpen úgy, hogy az egyik ember egyenlőbb - a román -, mint a másik, vagyis a kisebbségi. Szinte hihetetlen, de mára oda jutottunk: az ország vezetői nem bírálják a Ceausescu-rezsim túlkapásait a nemzetiségek ellen, hanem azért (télik el a néhai nagy vezért, amiért meghagyott parányi jogokat, minimális életlehetőségeket a nemzetiségeknek. A vatrások és más szélsőségesek kerek perec kijelentették: a hajdani Magyar Autonóm Tartomány, a Bolyai Egyetem és a többi magyar kisebbség nemzeti identitását megőrző intézmény a volt kommunista felépítmény torzulása, amiért keményen el kell ítélni. Az ember ilyenek hallatán döbbenten kapkodja a fejét, s nem tud vele mit kezdeni. Most a kisebbségek elleni támadások tudatosabbak, és sokkal rafináltabb módszerekkel történnek. Kezdete két évvel ezelőttre tehető, főpróbája 1990 tavaszán volt Marosvásárhely fekete márciusakor. Jórészt a Vatrának és a Romania Marénak köszönhetően a román nacionalizmus szervezettjelleget öltött.- Milyen jelekből látható ez?- A két élharcos szervezet mellett - s ez az igazi veszély - a nacionalizmus a különböző pártok programjában, sőt az uralkodó állampártban, a Nemzeti Megmentési Frontban is helyet, szerepet kapott. Tucatnyi újságnak, a rádió és televízió egy részének fő profiljává vált a tények torzítása, az uszítás a nemzeti kisebbségek ellen. Egyszóval: Romániában hivatalossá vált az emberek, a különféle társadalmi rétegek összeférhetetlenségének szítása. A hatalom gyakran nyíltan, egyébként szívós következetességgel támogatja ezt az irányzatot. Demokratikus jogok helyett egy nagy tál nacionalizmust akarnak feltálalni étekként az egyre elégedetlenebb román tömegeknek.- Az emberek érzelmeit könnyű felkorbácsolni, különösen akkor, amikor nélkülöznek...- Évszázadnyi sérelmek kerülnek felszínre, melyeket a négy évtizedes kommunista uralom sem oldott meg, pedig éppen ennek a kérdésnek az orvoslásával igyekezett bizonygatni felsőbbrendűségét, mint a világ leghaladóbb eszméje. Annak ellenére, hogy mára a nacionalizmus elég széles tömegeket fertőzött meg, Erdélyben évszázados hagyományai vannak a nemzeti kisebbségek együttélésének. Magyarok, románok, szászok, ukránok, szerbek építettek közösen templomokat, iskolákat, teremtettek ipart, mezőgazdaságot. Persze, voltak időnként konfliktusaik - ezt kár lenne tagadni -, de túlnyomó részük mindig békében élt, hiszen a mindennapokban egymásra voltak utalva. Emlékszem, immár majd két évtizede, amikor először kiszorítottak a politikából, s gyárban dolgoztam, Marosvásárhelyen a diktatúra legsöté- tebb éveiben nem hangosan, de méltósággal a munkások megünnepelték mind a katolikus, mind az ortodox húsvétot. Tiszteletben tartották a másik vallását. Felszított indulatok- Napjainkban mit szolgálnak a felszított indulatok, az erősödő román nacionalizmus?- Mondjuk ki kereken: elsősorban a hatalom legitimációját. A múlt sötét erői - akik névleg kiszorultak az új rezsim vezetéséből - a háttérből szítják az indulatokat. Levitézlett politikusok, szekusok, a hadsereg egyes vezetői, főleg azok, akik 1989. december 22. előtt belelövettek a diktátor ellen tüntető tömegbe. Ók azok, akik állandóan arról beszélnek, hogy a nemzeti kisebbségek veszélyeztetik Románia létét, ezért nem kell nekik jogokat adni. A megoldás szerintük: románosodjanak el, és akkor annyi joguk lesz, mint a ro-I mánoknak. A másik vesszőparipá
