Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-22 / 8244. szám
Beszélő, 1992.ápr.18. v\r Iszapbirkózás avagy benn vagyunk az (M)SZOSZ-ban Embert próbáló feladatra vállalkozott a II. kér. Liberális Klubja. Egymás mellé ültette a három nagy szakszervezet (Liga, Munkástanácsok, MSZOSZ) egv-egy képviselőjét, hogy alkotó vitára vagy legalább közös pontok keresésére ösztönözze őket. A fórumon at MSZOSZ-t Schalkhammer Antal, a Ligát óry Csaba, a Munkástanácsokat Palkovics Imre képviselte. A hallgatóság nagy részét a szakszervezetek aktivistái és lelkesen jegyzetelő újságírók alkották. A munkavállalók széles tömegei ezúttal távolmaradtak az összejöveteltől, így őket legfeljebb a helyi SZDSZ-szervezet néhány még munkaviszonyban lévő tagja képviselhette. A Beszélő természetesen szintén jelen volt, s figyelt. Megfigyeléseink töredékeit adhatjuk most csupán közre. Az idézetek ily módon összefüggéseikből s szövegkörnyezetükből kiragadottak, önkényesen értelmezhetők lesznek, de szerintünk még ilyen töredékesen is érdekesek. Vigasztalja olvasóinkat az a tudat, hogy az összejövetel teljes videofelvétele szerkesztőségünk rendelkezésére áll. Szakszervezeti rendszerváltozás Schalkhammer Antal: Határozottan állítom, hogy Magyarországon az 1987-88. évi társadalmi-politikai felépítményben bekövetkezett folyamatok generálisan megváltoztatták a szakszervezeti struktúrát is. Lebomlott a monolitikus SZOT egységszakszervezeti modell, megvalósult a '90-es kongresszuson az ideológiai-politikai pártoktól való függetlenség a szövetségi elv. Az MSZOSZ nagy vívmányának tartom, hogy feladta deklarált alaprunkdói közül a lenini transzmisszió elvét, az MSZMP politikai irányvonalának követését és kiszolgálását. Egyetlen megtartott alapelve a klasszikus érdekvédelem és érdekérvényesítés. Magyarországon a szakszervezeti pluralizmus makroszinten értelmezhető. Személyes véleményem, hogy én a szakszervezeti pluralizációt ágazati szakmai szinten nagyon nehezen tudom elfogadni. Óry Csaba: A mi tapasztalataink szo-J rint az MSZOSZ, mint régebbi típusú szakszervezet- nem kezdeményezője volt a változásoknak, hanem annak a kihívásnak a követője, melyet a független szakszervezetek és munkástanácsok létrehoztak. Folyamatos és követ-J kezetes akadályozója és fekezóje ezeknek a változásoknak. Annyit változnak, amennyit feltétlenül muszáj, és addig mennek el, amíg muszáj. Kettős irányú változást vélek felfedezni a szakszervezetekben. Egyrészt egy bomlást, eróziót, és ez nem valami vidámító. Másrészt pedig építkezést, egy lassú, keserves mindennapi tapasztalatokra épülő önszerveződést. A 21XX) szakszervezet léte katasztrofális jelenséget tükröz. Ma már szinte lehetetlen a szakszervezeteknek egységesen fellépni, annyi van. Palkovics Imre: Az úgynevezett 28-as törvény, melyről mindenki tudja, hogy az MSZOSZ azóta is bojkottálja, lett * X > • volna hivatott a független szakszervezetek működési feltételeit biztosítani. Ezek addig semmilyen anyagi támogatásban nem részesültek, de tudjuk, hogy az érdekvédelemhez pénz kell, méghozzá nagyon sok pénz. A rendszerváltozás éppen azért nem ment végbe, mert a pártok nem gondoskodtak arról, hogy ez törvényes úton végbemehessen, hanem hagyták az egészet úgy ahogy van. Vagyonvita Sch. A.: Itt és most ki merem jelenteni, az MSZOSZ-bcn tömörült szakszervezetek zöme nem véletlenül emelt vétót az Alkotmánybíróságnál a törvény nemzetközi konvenciókat sértő jellege
