Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-22 / 8244. szám

HVG, 1992.ápr.18.

2Jo

Javaslatok a munkaközvetítőben. Már egy állás is főnyeremény

lensúlyozni. A helyzetet tovább rontják a konjunkturális tényezők: az állami nagyipar termelése tavaly ötödével esett vissza, ha pedig a költségvetési hiányt alacsony kamatú állampapírok fölvásároltatásával fedezik, a bankok befizetése is csökken. Ehhez járul az új pénzintézeti és csődtörvény hatása is. Végül a fizetésképtelen cégek fölszámolása mellett a privatizálás is csökkenteni szokta a folyó adóbevételeket.

Végeredményben nem is teljesen érthető, mire alapult az a derűlátás, amivel az 1992. évi állami bevételeket megtervezték. Ugyanakkor a kiadási oldalon ellenkezőleg, a várható feladatok valós pénzigényének alábecslése volt megfigyelhető. A mezőgazdasági szerkezeti gondok vagy a nyugdíjtörvény, valamint a pénzintézeü törvény várható hatásait láthatólag nemigen vették figyelembe az állami költségvetés készítői.

Katasztrofális«, hogy a költségvetés már három hónap után fölborult? A válasz attól függ, hogy kinek és milyen távon. A pénzügyminiszternek természetesen igaza van abban, hogy a tervezettet jóval meghaladó hiány is finanszírozható hitelfelvétellel. A baj azonban éppen ez: a magántevékenységet kiszorító költségvetési költekezés tankönyvi esetével állunk szemben. A tavalyi, csaknem 200 milliárd forintnyi lakossági többletmegtakarításra az idén is lehet számítani, ezt azonban az állam saját kiadásai fedezésére veszi igénybe. Így pedig nem sok reménv lehet arra, hogy a kamatszint tartósan mérséklődhetne, továbbá hogy a termelés-szolgáltatás megélénkülésére, a magángazdaság térhódítására és a szerkezetváltásra elégséges forrás állna rendelkezésre. Hiába hatékonyabb tehát a magángazdaság, ha részaránya csekély marad, akkor az összteljesítményt nem ez fogja meghatározni, hanem az elhaló nagyszervezetek. A teljes gazdasági rendszer egészséges elemei nem hunynak ugyan ki, de az összteljesítménynek az a fordulatszerű változása, amire a kormány középtávú és éves gazdaságpolitikai programja is számít, aligha következhet be.

Ebben az évben ezért tovább folytatódik a magyar gazdaság féloldalas alkalmazkodása, amikor az avitt tevékenységek elsorvadása gyorsabb, mint az ígéretes új kezdeményezések térnyerése. A mezőgazdaság - a tulajdonviszonyok megváltozásával is összefüggésben - jól szemlélteti ezt az összefüggést. S mivel a súlyos érdekellentétekkel járó nagy állami ki adás-csökkentő programokra a kormányok nem a választási ciklus második felében szoktak sort keríteni, ez a prognózis elkerülhetetlennek mondható.

Az említett fejlemények valószínűleg nem oltják ki a magyar gazdaságban már megindult lábadozási folyamatokat, a krízisből való gyors kijutás azonban egyértelműen illúziónak bizonyult A regenerálódás elhúzódása, a magas kamatok és a munkanélküliség állandósulása, a gazdasági aktivitás alacsony szintje együttesen akadályozza azt hogy az 1991. év kedvező jeleit minden további nélkül 1992-re is előrevetítsük, mint azt némely jegybanki és kormányzati tényezők tették. Igaz, a

visszaesés állandósulására és a válságjelenségek szétteijedésére vonatkozó próféciák sem tűnnek megalapozottnak, ugyanakkor a javulás tavalyi üteme bizonyára nem lesz tartható. Az 1992 első negyedévi kereskedelmi többletről forgalomba került számok - például a Hárshegyi Frigyes MNB-alelnók által említett 400 millió dolláros aktívum - a statisztikai feldolgozás tapasztalatai szerint rendkívül sok bizonytalansági elemet tartalmaznak, sőt még az előjelük sem biztos, hogy megegyezik a végleges adatokéval. Az infláció további mérséklődésére például csak kiegyensúlyozott költségvetés és „terv szerint" bővülő kínálat mellett lenne indokolt számítani.

Ugyanakkor az a tény, hogy 1992-ben valószínűleg még nem nő az összteljesítmény, hanem kissé csökken, nem jelenti azt, hogy egváltalán nincs fény az alagút végén. Ha a kormányzat fönn tudja tartani a nyitott importrezsimet, és tartózkodik a magánmegtakarítást és -beruházást elbizonytalanító lépésektől, akkor a spontán alkalmazkodásra épülő lábadozás tovább folyhat Magyarországon. Ez nem nagyon sok, de az adott körúlménvek között nem is lebecsülendő.

CSABA LÁSZLÓ