Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-22 / 8244. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.15. tározathozatal folytatásának időzítését ügyrendi kérdésként teszem fel, úgy végtelen, az ország költségvetésének elfogadását kockáztató ügyrendi vitát idézek fel. Ugyanakkor belső bizonytalanságot is éreztem. Hátha a folytatás mellett érvelők - latolgattam magamban - rosszul, netán elfogultan mérték fel a többség kívánságát és én elnöki jogaimmal élve, demokratikus szándékaj im ellenére egy kisebbségi vélemény ! érvényesítőjévé válók. Így jutottam el ' egy nem hivatalos, de engem informáló szavazás gondolatához, ahhoz, hogy • azt - a XIX. század gyakorlatából fel! idézve - úgynevezett „magántanács- i kozmány" keretei közt bonyolítsuk le. 1 A továbbiak már jól ismertek Az informálisan megejtett nem hivatalos i szavazás (amit nem lehetett ügyrendi eljárással félresiklatni) egyértelművé I tette, hogy a többség a folytatás mellett ' foglalt állást. így erkölcsileg is felhatal■ mazottnak tekinthettem magam arra, : hogy az érvényben lévő „ügyrend" szerint „véleménynyilvánításra" hivatott . házbizottság döntésképtelenségre jutása nyomán a házszabályokkal összhangban a határozathozatal folytatásának elrendelésével biztosítsam „az Országgyűlés zavartalan működését". Eljárásomat megerősítette az Országgyűlés, amikor a Fidesz egyik képviselőjének ügyrendi javaslatát szabályos határozathozatal keretében 190 szavazatta1 24 ellenében, 14 tartózkodás mellett elutasította. Ennek a leszavazott indítványnak a kezdeményezésekor hangzott el először a „szószegés" vádja ellenem, majd megismételtetett olyan formában, mintha ügyrendi kérdésben a házbizottságban döntött megállapodást megszegtem volna. Remélem, sikerült egyértelművé tennem, hogy a házbizottság 1991. december 30-án reggel kialakított állásfoglalása eredetileg sem volt „feltétlen", a tervezett fázisok i eltolódása a házbizottság új állásfogla- i lását tette szükségessé, annak elmara- i dása pedig a többség demokratikus támogatását elnyerő döntést. I Úgy véltem, akkor kényszerhelyzetemben, de ugyanúgy gondolom ma is, hogy a demokratának, aki igaza tudatában nem fél, felelőssége tudatában gondoskodnia kell a demokratikus intézmények, mindenekelőtt a parlament működőképességének biztosításáról, ha félti a demokráciát.
