Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-22 / 8244. szám

Új Magyarország, 1992.ápr.15.

24

Fidesz pontosan fogalmazó képviselőjének, Ader Jánosnak a következő kijelentése e december 30-i reggeli házbizottsági ülésen készült jegyzőkönyv 22. oldalán feljegyzettek tanúsága szerint: „Az éjjel egy óra konszenzusnak tekinthető, ami csak annyival csúszik, mint amennyivel később kezdünk".

Hogy ez a házbizottsági megállapodás nem volt valamilyen megváltoztathatatlan alapszerződés, azt jól tanúsítja az a tanácskozásunkat követő, hétfőn délelőtt adott interjú (megjelent a Mai Nap 1991. december 30-i számának 3. oldalán), amelyben Soltész István főtitkár összefoglalóan így fogalmazott: „Délelőtt 11 órakor lezárul a vita, utána három és fél órás szünetet kapnak a képviselők, majd fél háromkor indul a hétfői munkanap. Először a pénzügyminiszter összefoglal, azután megkezdődik a hosszas szavazási procedúra. Én ezt 16-18 órára becsülöm, de ebbe mér nem kalkuláltam bele a szüneteket, valamint a két név szerinti szavazást, hiszen a Fidesz két módosításra is ezt kérte. Egy ilyen név szerinti szavazas

legalább harminc-negyven perc. Éjfél után eg)' óráig tart a hétfői nap, majd kedden reggel 8 órakor folytatódik a szavazás. Csak akkor nem lesz éjszakai szünet, ha veszélybe kerül a keddi befejezés."

Tehát mind Ader János, mind Soltész István már hétfőn reggel, illetve délelőtt számolt azzal, hogy a megállapodás eredeti formájában esetleg nem lesz tartható.

Hamarosan rá is kényszerültünk a változtatásra, legalábbis a kezdő időpontot illetően. A részletes vita 11 óra helyett közel 1/2 2-ig tartott. Elhúzódott a bizottsági zárójelentés megszövegezése, ennek folytán a határozathozatal forgatókönyvének előkészítése és mindennek nyomán a képviselőcsoportok, illetve a Pénzügyminisztérium tételenkénti állásfoglalásának kialakítása is. így szó sem lehetett a plenáris ülés reggel megállapított 1/2 3 órai kezdéséről. Ezért délután 4 órára újabb rendkívüli házbizottsági ülést hívtam egybe. Ezen a főtitkárság önkritikáját a késedelemért minden felszólaló feleslegesnek, a vita elhúzódása természetes, előzetesen nem prognosztizálható következményének ítélte. (Az időszűke általános okait többen újra is érintették, kö- . zülük Szűrös Mátyás fogalmazott úgy, i hogy a törvényjavaslat kései beterjesztése mellett ennek meghatározója „bizonyos irracionális időhúzó taktika" volt.)

A tárgyalás megállapodásra vezetett az újrakezdés délután 5-1/4 6-ra halasztását illetően. Már ekkor felmerült,

hogy a késés további konzekvenciáit is le kellene vonni. Kónya Imre így utalt erre: „Bennem, komoly formában az is felmerült, nem zárható ki, hogy gyakorlatilag egyhuzamban menjen ez a szavazás. Reméljük, hogy erre nem kerül sor. Mindenesetre, ha az éjfélt, egy órát elérjük, világosan fogjuk látni, nagyjából hol tartunk. Én csak azt mondom, hogy az ilyen, bizonyos fokig striktnek látszó bejelentés, hogy egy órakor befejezzük és nyolckor kezdjük, I egyáltalán nem biztos, hogy tartható."

Majd arra utalt, hogy a csúszások foly; tán az a fontos, miszerint „folyamatosan nézzük, hogy is állunk és ennek megfelelően állapítsuk meg a legracionálisabb teendőket". Gál Zoltán az MSZP részéről nem támogatta ugyan, de nem is zárta ki annak lehetőségét, hogy „folyamatosan folyjék a szavazás", szükségesnek tartva azonban a képviselők előzetes tájékoztatását esetleges újabb döntés esetén. A tovább folyó vitát (a tv elnökének sürgős telefonhívása folytán e sorok írója eltávozván) átmenetileg vezető Dombach Alajos az emberi, Soltész István a számítógép teljesítőképességére hivatkozva jelezte, hogy’ szükségesnek tartja közbülső szünet beiktatását. A vita az én visszaérkezésem után azzal zárult, hogy 1/4 6-kor kezdjük az ülést és a képviselőknek adjuk azt a tájékoztatást, hogy a szavazást kétóránként 10-10 percre megszakítjuk és „kötelezettség vállalása" nélkül, „nem ígéret" formájában azt, hogy éjjel egy és reggel nyolc óra között szünetet tartunk.

Ilyen előzmények és több mint hatórányi szavazás tapasztalatai után, az éjfél előtti szünetben „rövid megbeszélésre" hívtam egybe a házbizottságot döntés végett a szavazás felfüggesztése vagy - 1 többeknek akkorra már hozzám eljuttatott üzenetében sürgetett - folytatása kérdésében. A szünet megnyújtását kerülendő, a házbizottság állásfoglalását az ülésteremben is kialakíthatónak tartottam, de hamarosan kitetszett, hogy a vélemények nagyon megoszlanak. Miután az SZDSZ ragaszkodott frakcióülés összehívásához, az ülést a delegációsterembe helyeztük át. Útközben információk és vélemények tömege árasztott el. Noha túlnyomó többségük a folytatásra buzdított, én egyik irányba sem köteleztem el magamat.

A tárgyaláson kitetszett, hogy míg az MDF-es és a kisgazda-képviselők nagy többsége, valamint a független képviselők a szavazás folytatását pártolják, addig a Fidesz és az SZDSZ (illetve az utóbbiak többsége) ellene foglalt állást. A KDNP és az MSZP egyeztetésre törekedett. A vitát az jellemezte, hogy nemcsak ellentétes érvek záporoztak, hanem ugyanazon érvekből ellentétes következtetéseket is vontak le. A kimerültség egyesek szerint tragikus fejleményekkel fenyegette az idős képviselőket. Mások éppen a jórészt vidéki idős képviselők azon érveit idézték nagy nyomatékkai, miszerint a megszakítás aligha biztosítana számukra tényleges pihenést, a városi közlekedés hercehurcája az idő jo részét felemésztené, és a másnap délutáni remélt hazatérés helyett újabb éjszakázás köszön! tene rájuk.

Objektív számítások szóltak arról, hogy a szavazás ütemét figyelembe véve 7 órás szünet esetén 31-én legjobb esetben késő délután vagy kora este fejeződhetne be az ülés, kérdésessé téve, hogy a tisztázott törvényszöveget mikor írhatná alá a köztársasági elnök, nem is szólva annak több mint kétséges voltáról, képes lenne-e a Magyar Közlöny előírásosan éjfél előtt megjelentetni azt. A bizonytalanságot tovább fokoz.ta az a körülmény, hogy sem az SZDSZ, sem a Fidesz megbízottai nem voltak hajlandók-elhangzott konkrét felszólításra sem - kötelezettséget vállalni arra, miszerint nem kémek további esetekben név szerinti szavazást, ha kijelentették is, hogy újabb ilyen kezdeményező szándékról nincs értesülésük. Minthogy megegyezés nem született és az ülés folytatásának ellenzői a szó szoros értelmében ellentmondtak annak, hogy hozzájárulásukkal a képviselők szavazatától tegyem függővé a kérdés elmozdítását a holtpontról, felelősségem a kérdés döntéshez juttatásában elháríthatatlanná vált, amikor néhány perccel I egy óra előtt véget ért a házbizottság ülése.