Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-22 / 8244. szám

Egy „szószegési” vád megítéléséhez

Új Magyarország, 1992.ápr.15.

Az idei költségvetési vita emlékezetes marad mindenki számára, akár törvényhozóként volt részese fejleményeinek, akár jelentőségét megértve vagy megérezve próbálta követni azokat. Bizonyos, hogy a publicisztikai szintet meghaladó tanulmányok, sőt könyvek fogják elemezni e költségvetés megszületését, a parlamenti napló hasábjainak százait, az irományok és bizottsági jegyzőkönyvek ezres nagyságrendben teleírt oldalait feldolgozva.

A kutatók minden bizonnyal meg fogják állapítani, hogy a javaslatnak a pénzügyminisztérium által elismert ké] sedelmes benyújtása egyik meghatározója lett (el egészen az elfogadott költ; ségvetés utólagos korrigálásának szükí ségessé válásáig) a sietség közepette kialakult feszültségeknek. - Ugyanakkor meg fogják állapítani, mennyiben túlzottak a vitalehetőség minimálisra szorítottságát panaszló megállapítások. Hiszen a bizottságok tárgyalássorozatait mellőzve is a vita három fázisában (koncepcionális, általános, részletes vita) magukon a plenáris üléseken (14+12+26) összesen 52 bizottsági vélemény és (13+116+103) összesen 232 hozzászólás hangzott el, az utóbbiak közül 85 volt kormánytámogató és 147 ellenzéki. Az ügyrendi felszólalásokat nem vettem számításba. A szavazásig el nem jutott (visszavont, bizottságilag mellőzött) javaslatokat nem tekintve a módosító indítványok száma, amelyekről a plenáris ülésen döntött az Országgyűlés, 728 volt. Mindennek folytán az alapos elemző aligha fogja mellőzni annak vizsgálatát, hogy a különböző ellenzéki pártok politikája és taktikája mennyiben járult hozzá, hogy törvényhozásunkjelen ciklusában eleddig ez a vitasorozat váltotta ki a legnagyobb feszültséget. Minden bizonnyal mérlegelni fogja, hogy az ellenzék legnagyobb pártja eredetileg a költségvetési vita negyedéves elhalasztását javasolta, áthidaló megoldással ajánlva addig az államgépezet működésének finanszírozását. (Lengyel barátaink a megmondhatói, milyen keservesek lettek annak a következményei, hogy éves költségvetést a Szejmben elfogadtatni nem tudván, ők valóban negyedéves áthidalási kísérletre fanyalodtak.) Az bizonyos, hogy a törvény szabta időre elfogadott költségvetés hiánya megkérdőjelezte volna világszerte sokra értékelt stabilitásunkat, nem, kívánatos következményekkel fenyegette politikai, pénzügyi

és gazdasági kapcsolataink fejlődését, ideértve a világkiállítás megrendezésére irányuló törekvésünk fogadtatását.

I Mindennek előrebocsátása után térek rá a december 31-e hajnalán az egyik ellenzéki képviselőcsoportból ellenem, mint az Országgyűlés elnöke ellen ügyrendi kérdésben emelt „szószegési" vádra, amit azután egy másik ellenzéki párt képviselőcsoportja, illetve annak több tagja is nyilvánosan magáévá tett, s ami miatt 1992. január 6-án az elnöki' székből felkértem az Országgyűlés illetékes bizottságát, vizsgálja ki, vajon valóban elkövettem-e az „ügyrendi kérdésben" nekem tulajdonított „szószegést" a költségvetés határozathozatala során. Minthogy három hónap elteltével sem jutott hozzá, nyil- i vánvalóan elfoglaltsága miatt, az illetékes bizottság vizsgálati kérésem teljesítéséhez, tartottam szükségesnek legalább az alábbiak leszögezését.

Még a karácsonyi ünnepek előtt a képviselők tájékoztatására a szokott módon kinyomtatott formában, házbizottsági hozzájárulással kiküldött „Napirendi javaslat a december 27-28-29-30— (31)-i ülésre" még azzal számolt, hogy a költségvetés határozathozatala 29-én, reggel 9 órától a szavazás befejezéséig tart, 30-án és - szükség esetén -31- én pedig két adótörvény, illetve a szövetkezetekkel foglalkozó további két törvény megalkotása fejeződik be. Azonban a költségvetési vitában felszólalni kívánók időigénye, a módosító indítványok óriási száma és a bizottsági tárgyalások előre nem látható nehézségei változtatásokat tettek szükségessé. Ezért a házbizottság december 28-i 13.30-kor megkezdett soronkívüli ülésén már félmerült nemcsak az átcsoportosítás szükségessége, hanem - igaz, riasztó lehetőségként - a „szilveszteri szavazás" eshetősége is.

December 30-án, reggel 7 órára ismét rendkívüli ülésre hívtam egybe a házbizottságot. Tekintettel arra, hogy a plenáris ülésen a vita egész éjjel tartott és még mindig jelentkeztek felszólalók, a következőkben kértem a házbizottság állásfoglalását: 1. a részletes vita lezárása időpontjának kérdésében; 2. a néhány további kapcsolódó módosító javaslat megvitatásával és a zárójelentés elkészítésével terhelt költségvetési bizottság munkán\

jának befejezését is számításba véve annak

meghatározásába n, hány órakor kezdődjék az új plenáris ülés, s kapjon szót válasz-adásra a pénzügyminiszter, illetve lássunk hozzá a határozathozatalhoz; 3. mikor szakítsuk meg a szavazást pihenés céljából és mennyi időre, anélkül, hogy veszélyeztetnénk a 31-i végszavazást és az elfogadott szöveg aznapi szabályos kihirdetését a Magyar Közlönyben, aminek elengedhetetlenségére (nem mintha bármelyik tisztségviselő elfelejtette volna) ellenzéki oldalról ismételt figyelmeztetések hangzottak el.

A házbizottság rendkívüli ülésén a részletes vita lezárásának időpontjában konkrétan nem jött létre megegyezés. A képivselőkközül már csupán az SZDSZ, illetve a Fidesz jelzett ekkor felszólalásra jelentkezőket. Mindkét képviselőcsoport bizottsági meghatalmazottal elhárították ugyan a kötelezettségvállalást megszabandó határidő betartására, de a Fidesz részéről „körülbelül másfél-két órányi" időigényt jeleztek, az SZDSZ meghatalmazottja részéről pedig az hangzott el, hogy „mi nem fogunk 90 percet igényelni". A két párt formális kötelezettségvállalása híján is úgy számoltunk tehát a bizottsági jelentés és a szavazási forgatókönyv elkészítésének időigényével, hogy a részletes vita legkésőbb 11 órakor lezárható lesz.

Mindezek után a házbizottság úgy7 határozott, hogy délután 1/23-kor kezdjük meg a plenáris ülést, hangozzék el a pénzügyminiszer válaszbeszéde és utána térjünk rá a szavazásra. Személyes javaslatom volt az, hogy a határozathozatal időigényét figyelembe véve tartsunk éjjel 1 órakor szünetet és a szavazás befejező szakaszára reggel 8 órától kerüljön sor. Vita után ez nyert elfogadást, de értelemszerűen úgy', hogy ennek a megállapodásnak az alkalmazása a megelőző határidők betartásától függ. Jól tanúsítja ezt a feltételességet a Visszasietve az ülésterembe, emlékezetembe felidéztem magamban az érvényes házszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek az Országgyűlés elnökének feladatává teszik nemcsak az Országgyűlés „zavartalan működésének" biztosítását is. Tudtam, ha a ha-Szabad György