Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-01 / 8233. szám

Beszélő, 1992.márc.28.

vr

Vele vagy nélküle?

Vince Mátyással beszélget Langmár Ferenc

Két hete kapta meg a Heti Világgazdaság szerkesztősége a Pulitzer-díjat. Mint Vásárhelyi Miklós kiemelte, a HVG volt az egyetlen újság, amelyik az maradhatott, ami volt: nem kellett megváltoznia a rendszerváltozás után. Az alapító főszerkesztő, Vince Mátyás majd tíz évig irányította a lapot. A díj átadásakor már megszületett a döntés, amit csak a múlt héten jelentettek be: megválik a NAPI főszerkesztői székétől. A nyolcvanas évek talán legsikeresebb magyar főszerkesztőjét arról kérdeztük, vajon most miért nem sikerült megvalósítania elképzeléseit, s hogyan ítéli meg a Jyazai újságírás mai helyzetét?- A nyolcvanas években a HVG különleges szerepet töltött be, minden bizonynyal a legjobb volt a hetilapok közül. Másutt is jelentek meg jó cikkek, írások, de a jellemző az volt, hogy azok jobbára a főszerkesztők ellenében jelenhettek meg. A HVG - kívülről így látszott - a Te irányításoddal lett olvan, amilyen, nem ellenedre. Amikor külföldre mentél, nyilatkozataidból úgv tűnt, elfáradtál.

De távozásodkor is Te voltál a királycsináló. Ez csupán azért említendő, mert elérted, hogy a gazdasághoz túlzottan nem értő szernél)- lett az utódod, akit Te találtál ki erre a posztTa.- Nem kitaláltam, hanem megtaláltam. S nem igaz, hogv Lipovecz Iván nem én a gazdasághoz Elsőrangú szerkesztő, aki a magyar sajtóban ritka rálátással bír a világ és Magyarország dolgaira egyaránt, a gazdaságra éppúgy, mint a politikára. Ezért is javasoltam, hogy 6 legyen az utódom, s bi-' zony nagvon komoly politikai harc volt ekörül, s nagy győzelemnek könyveltem el, hogy ő len a főszerkesztő. A pártközponton belül, főleg a Berecz-Lakatos-szárny részéről rettenetesen erős nyomás nehezedett a lapgazdára, a Magyar Gazdasági Kamarára, hogy Gerencsér Ferencet, a tv akkori elnökhelyettesét nevezzék ki. Napokig úgy is tűnt, hogy nem tudom az általad királvcsinálónak mondott szerepemet betölteni. A harcot nem adtam föl, s bizony a Grósz-Németh-kettósnél kerestem s találtam meg a támogatót. Segítségükkel tudtam elintézni, hogy Lipoveczet nevezzék ki. Részemről a lobbizás csúcspontját az 1988-as pártér_. tekezlet idején érte el, amikor megtörtént a váltás, s az összes régi pb-tag kihullott Ha nincs ez a hatalomváltás, a HVG sorsa talán másképpen alakul.- Az új főszerkesztő személyének szerencsés kiválasztását annyiban feltétlenül elismerem, hogy alapjaiban máig együtt maradt a HVG szerkesztőgárdája, s nagy

példánvszámú, befolyásos lap maradt, bár szerepe és súlya megváltozott.- Ezt aláírom, s örülök, hogy Te is visszaigazolod, hogy nekem lett igazam, men Lipovecz alatt a gárda megmaradt, s a lap sikerei folytatódtak.- A lap sorsát - ahogyan ebben az esetben sem - a nyolcvanas években nyilvánvalóan nem csak a szerkesztőségen belüli döntések határozták meg.

Fölmerül, hogy miképpen lehetett biztosítani a lap fennmaradását, kritikusságát és objektivitását. Nem. tagadom, ebben nagv része volt annak, hogy a pártközponton és általában a vezetésen belüli hatalmi ellentétekre alapozva mindig kerestem s mindig találtam is szövetségieket. Természetesen a reformvonalon belül, a konzervatívok ellenében. Ez így volt a kezdetektől. Például az előbb említett Gerencsér, aki korábban a pártközpont agit-prop. osztályán a gazdasági lapokért volt felelős, a HVG indulásakor nagyon pozitívan állt ki a lap mellett. Később a KB gazdaságpolitikai osztálya volt az a hatalmi központ, amely a maga reformtörekvéseihez időnként kellemes szócsőnek találta a HVG-t.

Külügyi vonalon mindig voltak támogatóink. Gondolom, nem utolsósorban azért, mert így külföldön föl tudtak mutatni eg)' kritikus szellemű, nívós lapok A nyolcvanas évek második felében például Hóm Gyulától nagyon sokszor kértem és kaptam segítséget. ’

Sajtóbirodalom nélkül- 3986-ban kél évre az Egyesült Államokba, a Világbankhoz mentél dolgozni, ahol két havi kiadványt is szerkesztettél. 1990-ben tértél haza, s úgy tűnt, hogy egy befektetői csoport képviseletében egy sajtóbirodalom kiépítése volt a célod. A megszerzendő lapok között a Figyelő, a Világgazdaság mellett fölmerült pfldául a HVG is. Többek már félni kezdtek egv új, nagyhatalmú sajtómonopóliumtól. A sajtóbirodalom kiépítése nem sikerült, s most lemondtál a NAPI főszerkesztői posztjáról

is.- Azért jöttem haza, men az volt az elképzelésem, hogy részt veszek egy - a magyar gazdaság sajtóban igen befolyásos - kiadóvállalat létrehozásában s elszegődtem tanácsadónak az Eurexpansion nevű céghez.- Miután az Eurexpansion 45 százalékos részesedést szerzett a Figyelőben, konfliktusaid támadtak velük,- A Világgazdaságban való részesedés lett volna a következő lépés. A lap tavaly ősszel kettévált, s én úgy gondoltam, hogv az Eurexpansionnak ennek ellenére be kellene ruháznia a NAPl-ba. Ók azonban egv monopolhelyzetű, profitábilis gazdaság lapban kívántak részesedést szerezni, s rizikósnak tartották a beruházást egv kettészakadó piacon hátrányosabb helyzetből induló lapban. Ebből kétségelenül konfliktusok adódtak- A Figyelőnél betöltött szereped és helyzeted is megváltozott azzal, hogy az Eurexpansion számára nem sikerült megszerezni a VG-t.- Igen aktivan vettem részt a Figyelő kiadóhivatalának megteremtésében, amelyvállalkozás ma nagyon sikeres. De kétségtelen, hogy az Eurexpansionnal való megegyezés alapján ma sokkal kevesebbet foglalkozom a Figyelővel, mint annak előtte.- A sajlóbirodalom kudarcának okát az Eurexpansion túlzott óvatosságában látod?- A Napi esetében alapvetően az óvatossággal magyarázom, de azzal is, hogy magyarországi terjeszkedési terveiket keresz