Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-22 / 8244. szám

Figyelő, 1992.ápr.9. to. melyek létrehozása kényszerítőén Szűk- ' séges. • •*MIND EGYSZERRE? & Minden egyszerre kellene. Az egyide­jűség jámbor óhaj lehet, de kivihetet­len. Egy jogállam a gazdaságban is ne­hezen fogadja be a drasztikus sokkterá­piát, a „0-napokat”. A változás csak fo­lyamat eredménye lehet. A magyar át­alakítás legnagyobb pozitív tanulsága ez: folyamatokra épül és folyamatokat generál. Csodák nincsenek, csak fárad­ságos és szorgos hétköznapok. A piacgazdaság csak valós tulajdono­sok állal működtetett tőke alapján jöhet létre. A tulajdonreformhoz egyidejűleg kell elősegíteni a tulajdonosok létrejöt­tét, a tulajdon keresletét és kínálatát, mindazokat az intézményeket, melyek egyengetik a tulajdonváltás útját. Ma­gyarország kormánya nem engedett a látványos akciók csábításának, a va­gyon feloszlásának, hanem a folyama­tok indukálásának piackonform útját vá­lasztotta, mégha ezek néha győzelme­sek is. Az elmúlt két évben létrejöttek az önkormányzatok és tényleges tulaj­donosi helyzetbe kerültek. Ez a korábbi állami tulajdonnak jóval több, mint a 10 százalékát érinti. A szövetkezés új formái felbontják az államiként mű­ködő kolhozrendszer tulajdoni bázisát, s a tényleges, nevesített tulajdonosok el­lenőrzése alá kerül ez a vagyontömeg. Ez a „szocialista iársadalom’-ban levő összvagyon legalább 15 százalékát érinti. A kárpótlás az összvagyon né­hány százalékát érinti, s a tulajdonvál- ; tást piaci folyamatokra bízta: ' • , < « A tulajdonszerkezet átrendezése a magánszektor markáns térfoglalása is, ideértve a külföldiek szakmakultúrákat telepítő befektetéseit — például autó­iparban — és a hazai magánszektor rob­banásszerű bővülését. Alig hihető, hogy ma 15—20 százalék alatt lenne a magánszektor aránya, y ... A tulajdonosi és privatizációs stratégia világos helyzetei teremt. A kevés, stra­tégiai jellegű vagyon piaci formában ál­lami tulajdonban marad, de az óriási tö­megű, eladásra szánt vagyontárgy eseté­ben a tulajdonosi ellenőrzést gyorsan megteremtő technikákkal a magángaz­dasági logika áttörése fog bekövet­kezni. Ennek jele lesz a bankszféra és a telekommunikáció idén megkezdődő privatizációja is. A félig-meddig elzárt magyar gazda­ság egyszerre került szembe piacai je­lentős részének összeomlásával, a világ­iad verseny hatásával és saját verseny­­épessége korlátáivá}. A recesszió ezért szükségszerű. Törvényszerű, hogy a tá­mogatások leépítése, az árak teljes fel­szabadítása és a verseny lökésszerű ár­színvonal-emelkedéssel és árarányválto­zással járt. Törvényszerű a tömeges munkanélküliség is. S törvényszerű le­hetne az egyensúly — külkereskedelmi, költségvetési és nemzetközi fizetési — megbomlása is. A tények azonban nem negatívak. Az infláció a prognosztizált keretek között maradt, növekedési folyamata megtört. Fizetőképességünk stabil. Az első két év recessziója és a munkanélküliség nö­vekedése nagy probléma, de meggyőző­désem szerint elkerülhetetlen. mELOLASZOSODÁS ‘ Új kihívások sora áll előttünk. Talán mindenekelőtt a gazdaság „elolaszoso­­dására” kell felfigyelnünk. A gazdaság egyre szélesedő része kibújik a közter­hek alól, s ennek révén halmozza fel új tőkéjét. Ez gyakran törvénysértő és de­moralizáló. Rontja a piacgazdaság egészséges etikai rendjét. Ebből szinte következik a tőkefelhalmozás társa­dalmi kihívása. Politikailag rettenete­sen nehéz kérdés, hogy a modernizációt végrehajtani képes új polgárság, a nagy­burzsoázia és a középburzsoázia annak a széles értelemben vett középosztály­nak a terhére hajtja végre a rekapitalizá­­ciót, ami a mai kormányzatot adó pol­gári pártok bázisát adta és adja. E társadalmi bázis összefügg az ál­lami elosztás nagyságrendjével és en­nek változásával. A gazdasági zsugoro­dás körülményei között ezek lényeges leépítésre alig van mód. Reális csak a fokozatos átnövés és átépítés lehet. Az életkörülmények változásának és differenciálódásának kihívására sem le­het feleletet találni a gazdaság szűkülé­sének körülményei között, hiszen alter­natívaként csak a járhatatlan egyenlősdi vethető fel. Sajátos feszültséget jelent a korábbi nagy erőcsoportok, lobbyk léte és érdekérvényesítő képessége. Ezek erősödése kétségtelen. Az Antall-kormány első két éve, egy egészséges növekedés gyötrelmes, ám sikeres előkészítéseként fog bevonulni a magyar gazdaságtörténetbe. Most az a kérdés, hogy az eddigi gyors és ered­ményes alkalmazkodás töretlen marad-e, s a feszítő kényszerek, a gaz­daság már kialakult alkalmazkodó ké-. pessége — kormányzati rásegítésekkel — új, növekedési pályára állítja-e a ma­gyar gazdaságot. DR. SZABÓ TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents