Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-21 / 8243. szám
Hűségadó és magyarázkodás Az MSZP „guruló dollárokkal" kapcsolatos ápr. 21-> sajtótájékoztatójának vélemériyem szerinti két leglényegesebb mondanivalója a kővetkező volt: az MSZP nem érez és nem vállal semmiféle felelősséget az MSZMP által Moszkvának adott dollárok ügyében, valamint, hogy Kádár János nem önszántából juttatta a valutát a Szovjetuniónak - s ezzel védelmükbe vették a volt pártfótitkárt. Az első mondanivaló természetesen egyáltalán nem meglepő, hiszen a rendszerváltozás óta jelenlegi vagy volt MSZMP- vezetővel még soha nem fordult elő, hogy a nyilvánosság előtt felelősnek érezte volna magát az MSZMP által a magyar nép ellen elkövetett valamely cselekményben. Még akkor sem érezte magát felelősnek, ha nyilvánvalóan felelős, hiszen az MSZMP politikájának alakításában aktívan, mint vezető vett részt. De hát ne is várjuk el, hogy felelősséget vállaljanak, hiszen a felelősségvállalás bátor erkölcsi tettet jelent, s ez csak olyan politikusok esetében várható el, akiket erkölcsi motivációk is vezetnek, ahol a hatalom nem öncél, hanem csupán eszköz egy jó ügy szolgálatára. Még ennél is figyelemreméltóbb az MSZP-sajtóértekezlet másik mondanivalója, amellyel megvédik Kádár Jánost, mondván, hogy kénytelen volt a dollárt Moszkvába küldeni, hiszen a Szovjetunió ezt igényelte tőle. Nos, ha a Szovjetunió ezt igényelte tőle, akkor valóban kénytelen volt. Csakhogy az az ő bűnösségén és azoknak a bűnösségén, akik ebben közreműködtek, semmit sem változtat. Nem változtat, mert akik felajánlották magukat egy idegen, elnyomó hatalomnak, hogy - a magyar néppel szemben - ezen elnyomó hatalom érdekeit kép viselik Magyarországon, azoknak mindig számítani kellett arra, hogy Moszkvából olyan utasításokat kapnak, amelyek a magyarság érdekeivel ellentétesek. Nem volt kötelező továbbá az MSZMP vezetői közé tartozni, s ezáltal - a magyar nép felhatalmazása nélkül - hatalmat, egzisztenciális előnyöket és egyéb privilégiumokat élvezni, egy idegen hatalom kegyéből. Nyilvánvaló tehát, hogy a Kádár János és a saját védelmükben megszólaló MSZP-vezetők - Horn Gyula, Balogh Sándor, Tóth András és Szűrös Mátyás - gondolkodásmódja, logikája és nézőpontja lényegileg változatlanul kommunista gondolkodásmód. És ugyancsak gyökeréig hamis az a „historizáló" beállítás is, amely - szintén felmenteni akarván az érintetteket - azt mondja, hogy az egész ügy olyan, mint az Erdély által a törököknek fizetendő „hűségadó". A történelmi párhuzam azért hamis, mert a belpolitikában független Erdély nagy fejedelmeinek szívében a magyarság szolgálata, szemük előtt pedig a három részre szakított ország egyesítése, az egységes, független Magyarország ideálja lebegett, ezzel szemben a belpolitikailag sem független kommunista Magyarországon az MSZMP vezetőinek - érzelmeikben és szellemiségükben - szükségszerűen a Szovjetunió s az úgynevezett proletár internacionalizmus mellett kellett elkötelezettnek lenniük, különben sohasem lehettek volna vezetők. És nem elhanyagolható különbség az sem, hogy az erdélyi fejedelmek hűségadót nyilvánosan adták, míg az MSZMP vezetői ezt még a saját elvtársaik előtt is eltitkolták. Végül ugyancsak figyelemre méltó az a fogadtatás, amelyben az MSZP az ügyben benyújtott interpellációmat részesítette. Többek között roppant felelőtlennek, rossz emlékű korokat idéző politikai machinációnak és feleslegesnek minősítették. Véleményem szerint az interpelláció egyáltalán nem volt felesleges, hiszen a benyújtás napján, II. 17-én a Legfőbb Ügyész* ség még semmilyen vizsgálatot nem indított el. Az ügyben korábban benyújtott állampolgári bejelentés sem tette feleslegessé az interpellációt, mivel a nyilvánosság ereje, újabb információk ismertetése hangsúlyt adott a kérdésnek, elősegítve annak mielőbbi, remélhetően részletes tisztázását. Ez az első komolyabb eset, hogy az elmúlt rendszerben elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja miatt nyomozás folyik. Meggyőződésem, hogy az interpelláció benyújtása és az azt követően megindított ügyészségi nyomozás nélkül az MSZP az ügyet titokban tartotta volna és sohasem végzett volna belső vizsgálatot. Ami pedig a felelőtlenséget és a rossz emlékű korokat idéző politikai machinációt illeti, az valóban megtalálható ebben az ügyben, de nem az én interpellációmban, hanem a törvénytelen dollárkivitel tényében és módjában, valamint az MSZP- nek ebben a kérdőben tett nyilatkozataiban, amelyek még ma is megpróbálják félrevezetni a közvéleményt. Mint az MSZP sajtótájékoztatóján elhangzott, az illegális dollárátadás három alkalommal is Szűrös Mátyás jelenlétében történt, aki elnézést kért az újságíróktól, hogy eddig erről nem beszélhetett Állítása szerint azért, mert az erre vonatkozó dokumentumok titkosságát csak most oldotta fel Horn Gyula pártelnök. Vajon mikor kémek elnézését az érintettek nemcsak az újságíróktól, hanem a magyar néptől is? Vajon meddig tölthetnek be felelős közéleti funkciót azok, akik csak akkor tárják föl az igazságot, ha Horn Gyula erre engedélyt ad? És vajon Horn Gyula milyen jogon tartotta eddig titokban a nyilvánosság előtt az ügyre vonatkozó dokumentumokat? Dr. Gáspár Miklós omziggyulési képviseld Kereszténydemokrata Néppárt Vo w Új Magyarország, 1992.ápr.14.
