Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-21 / 8243. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.15. ' / A NAP INTERJÚJA Boross Péter belügyminiszterrel Hátravan egy lényeges törvény... Sadako Ogata, az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) tegnap délelőtt látogatást tett Boross Péter belügyminiszternél. A Magyar Hírlap arról kérdezte a tárgyalások után mindkettőjüket, hogy miről is volt szó. — Rengeteg dologról, beszéltünk a jugoszláv menekültekről, az önök menedékjog-gyakorlatáról, és ezentúl az együttműködésünk csak fokozódhat — mondta szűkszavúan Sadako Ogata asszony. Boross Péter belügyminiszter a találkozó után röviden beszélt a Magyar Hírlapnak a tervezettnél hosszabb találkozóról. — Úgy hiszem, hogy ez a találkozó a legfontosabb a főbiztos asszony magyarországi látogatásán. Mi volt a megbeszélések lényege? — Az ilyenkor szokásos kölcsönös tájékoztatás, és utána belemerültünk a részletekbe, a magyar jogalkotási folyamatba. Nálunk még hátravan egy nagyon lényeges törvénycsomag: az idegenrendészeti törvény, a határőrizetről, a menekültügyről. ezeket mind újjá kell formálni. Szó esett arról is, hogy Magyarország a menekültügyre vonatkozó nemzetközi konvenciót annak idején fenntartásokkal írta alá (az európai országok polgáraira érvényesen). Ez valóban okoz problémát, mert általában Európában ilyen kikötés nincs. Tulajdonképpen kellett is tennem olyan ígéretet, hogy rövid időn belül ni ezt megváltoztatjuk. A probléma az, hogy először el kell rendezni az illegális itt-tartózkodás viszonyait, az illegális itt-tartózkodással kapcsolatos megállapodásokat. Hangsúlyozni szeretném, hogy „zsákká” nem válhatunk, ezt nem vállalhatjuk fel. De azt hiszem, hogy nem sok idő múlva csatlakoznunk kell a kivételek nélküli megállapodáshoz, mert a menekültügy egyébként is sok dilemmával terhes — mi a politikai?, mi a gazdasági? —, nem is kell mondanom. Erre is jobb kritériumokat kell alkalmaznunk a leendő, most folyó jogalkotásban. Az elbíráló ember számára világosnak kell lennie, hogy a politikai szándék szerint ki a menekült... — Sadako Ogata asszony is egyetértett azzal, ahogyan Magyarország viszonyul a menekültproblémához? — Nem tudnak nem egyetérteni. E pillanatban Európában mi vagyunk a befogadó ország. A külföldiekkel szemben Magyarországon tanúsított magatartást egyszerűen nem lehet bírálni. Ha összehasonlít bennünket más országokkal, mi nem toloncoltunk vissza tömegeket. — A főbiztos asszony másokat nem bírált, nem mondta, hogy miért mi vagyunk a „zsák"? — Sadako Ogata d'plomata, ezért harmadik országról nem esett itt szó. De hát ki tehet nekünk szemrehányást? Itt, ahol ’89 óta tízezrével fogadtuk be a menekülteket, és azóta is állandó fogadók vagyunk. Jugoszláv ügyben már 50 ezren felül... erre nincs példa sehol Európában. — Megállapodtak valamilyen konkrétumban? — Hogyne! Itt működik az iroda — például —, amely a jugoszláviai menekültek repatriálásával foglalkozik. Erről sajnos csak programot lehet készíteni. De ebben részt vesz a menekültügyi hivatal budapesti irodája. Tehát ez egy hármas megállapodás keretében történik, akkor, amikor történhet. Addig még egy csomó előkészületet kell tenni. — Fontos ez a látogatás, netán valamiféle mérföldkő? — Nem véletlenül járt itt Sadako Ogata, ez önmagában is fontos. Azt is szeretném aláhúzni, hogy a személyes kontaktus, a személyes ismeretség nem másodrendű dolog az ügyek kedvező elintézésénél, még nemzetközi relációban sem. Úgy érzem, hogy voltak bizonyos olyan panaszok itt nálunk, hogy némi késéssel érkeznek a megszavazott összegek, átutalások (menekültügyben) — hát ezek gyarló pénzügyi kérdések, de azért ilyenkor alkalom van mindjárt elmondani a vezetőnek — ezt nem én mondtam el egyébként. — ígért valamit Sadako Ogata asszony? — Nem tudom, de ez nem is olyan téma, amelyben ígérni kellene. • F. Gy.