Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-21 / 8243. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.14. elérhetjük. A rossz hatékonyságú, pazarló nagy elosztó rendszerekre - az életszínvonal mai állapotában, a gazdaság Bauer úr által is ismertetett teljesítménycsökkenési kényszere idején - szükség van. A költségvetés tehermentesítéséhez - egyebek mellett - a nagy elosztórendszerek, a lakásgazdálkodás piacosításán át vezet az út. Ehhez viszont nélkülözhetetlen feltétel a gazdaság reorganizációja, a lakosság jövedelmének növekedése, teherviselő képességének javulása. A kormány gazdaságpolitikája akkor is vállalja ezeket a terheket, ha aránytalanul magasak, hiszen mi szociális piacgazdaságot ígértünk. Ezért - átmenetileg - beletörődünk, hogy az államapparátusban alig tudjuk megfizetni a profi szakembereket, hogy az országgyűlési képviselők kevesebbet keresnek, mint egy középvállalati osztályvezető, szóval a költségvetést nem igazán „saját" kötségeinkkel terheljük. A védelmi kiadások minősítésében sokat segít a nemzeti médiák hírműsorainak rendszeres hallgatása... Belülről kívülre B. T. szerint: növekszik a munkanélküliség Igaz. Az eddigi kapun belüli munkanélküliség láthatóvá vált. A keleti piac összeomlása sem kedvezett a foglalkoztatásnak. Az Antall-kormány legnagyobb ellensége az infláció, melyről - Bauer Tamás szerint - a kormány nem tehet. De arról, hogy az infláció üteme tavaly novembertől rohamosan csökkent, arról azért tehet! Még ha erre az elemző nem is tért ki. Sajnos, ennek az „ára" is benne van a foglalkoztatottság alakulásában. Ellentételként vállalni kellett az egyszeri nyugdíjemelést, a Foglalkoztatási Alap feltöltését és - a közteherviselés érdekében - a munkaadót és foglalkoztatottakat egyaránt terhelő járulék növelését. Valódi megoldást ezen a területen is a stabilizációt követő gazdasági fellendülés ad majd. Természetes, hogy az oda vezető úton a kormánynak valódi partnerséget kellene tapasztalnia a ma még egymással vetélkedő szakszervezetektől is, hiszen a demokráciában többek között erős, konstruktív szakszervezetekre is szükség van. Még nem tudjuk mekkora, de nyilvánvaló a fekete és a szürke gazdaság növekedése. Vagyis a tényleges munkanélküliség ismerete vélhetően jobb lehetőséget adna a valódi munkanélküliek színvonalasabb ellátásához, az átmenetileg állástalanok közmunkába történő bevonásához. A munkanélküliség sokkot okoz az ehhez hozzá nem szokott lakosságnak. A kormánynak pedig erkölcsi és anyagi teher. És sajnos üzemanyag a demagógia motorjának is. B T. szerint: minden értelemben szegényedik a szellemi élet. A kritika azonos oldalán kéri számon a szerző a költségvetés kiadásainak elégtelen mértékű csökkentését, s azt, hogy bizonyos dolgokra keveset fordítottak. A lehetőségek egyenlősége alcím Matematikailag sem igazán könnyű megérteni, hogy akkor miként lehetne elérni elismerését? Nem szerencsés persze a vulgáris kritika vulgáris válasza. Sajnos valóban kevés jut a szellemi élet támogatására. Mindezt visszaélésnek nevezni azonban enyhén szólva furcsa. Az sem igazán érthető, miért baj az, ha valaki nyíltan vállalja, hogy a nemzeti, a vallási értékek helyreállítására törekszik? Igaz, bűn lenne, ha ennek során más nemzetek fölé kívánnánk „emelni" magunkat, bűn lenne, ha egyes vallásokat értékesebbnek, vagy értéktelenebbnek tekintenénk. Megnyugtató, hogy ilyen jelenségekről nem tud írni Bauer Tamás. Elmaradt a vallás és lelkiismereti sziűhidság kiteljesedése? Egyetértek Bauer Tamással, az állam világnézeti semlegessége a mai Európában természetes. Magyarországon is az. A lakosság világnézete magánügy. Olyan tömeges magánügy, melynek kibontakozásához az állampolgárok szolgálatára szegődött államnak kötelessége a feltételeket és a kereteket megteremteni. Az állampolgárok valódi vallási és világnézeti választási lehetőségét éppen az egyes eszmék és nézetek művelésének, tanításának materiális egyenlősége adja, ideértve az egyházak tulajdonának helyreállítását is. Európában a keresztény eszmerendszer dominál. Látni kell, hogy ez tág fogalom. Bele tartozik a gyökereket jelentő zsidó kultúra, a protestantizmus, a katolicizmus, a számos kisvallás egyenrangúsága - de az is, hogy nézetei, meggyőződése senkinek ne jelentsen sem hátrányt, sem előnyt. A világ ezt éles szemmel figyeli. Az Antall-kormány nemzetközi tekintélyéhez nem kis mértékben járul hozzá, hogy ezen a téren nem találtak kivetnivalót. Nem igazán jó a kormány külpolitikája B. T. szerint. Nos, erről a világ dönt. Döntését mindenki ismerheti. A nyugati országokkal kialakított kapcsolatok minőségét nem is vitatja a szerző. Nehéz lenne. Elmarasztalja viszont a kormányt a szomszéd országokkal folytatott külpolitikájában, néhány félreérthető megnyilvánulást használva fel. Jó, hogy több érve nincs. Jó, mert számunkra ez a régió rendkívül fontos. Potenciálisan elsőrendű gazdasági partnereink és ott él a magyarság közel egyharmada. Magyarorszá gon kívül maradt a térség minden konfliktusa, hazánk oltalmat ad a zivataros helyekről menekülőknek, nem nézve nemzetiségüket, sokszor erőn felüli áldozatokat vállalva. A kormány minden környező országgal az együttműködés, a közös érdek érvényesítésének lehetőségeit keresi. A határokon túl élő magyar kisebbség sorsa iránti érzékenység viszont aligha minősíti negatívan bármely magyar kormányt. Vagy igen, Bauer úr? Lejáratott demokrácia? B. T. szerint: az Antall-kormány lejáratta a demokráciát. Súlyos vád. A tények helyett azonban most is csak vélemények sorjáznak. A televíziónéző láthatta és véleményt alkothatott képviselői magatartásokról, és a rádióhallgató is nyomon követheti a vitákat. Az érveket is és sajnos gyakran az érveket helyettesítő hangerőt, hangulatkeltést is. Ki vétett ebben többet? Kormánypártok, vagy az ellenzék? Ki szolgálta jobban az ország érdekét? Nagykorú ez az ország, ne akarjuk mi, írásra vetemedők eldönteni helyettük. Bauer úr! Kérem higgye el, a kormány csak tanulna, és szívesen tanulna az alternatív megoldásokból. Saj-
