Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-21 / 8243. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.14. nos, átfogó alternatív gazdasági, vagy társadalomjvlitikai mű nem áll rendelkezésre. Csak. a fanyalgások. A valódi együttműködési szándék befogadásra talál, hiszen senki nem akad fenn azon például, hogy SZDSZ-es és MDF-es képviselők közösen alkották a fogyasztói érdekvédelmi törvény tervezetét. írja, vannak hibázó, majd helyükön maradó miniszterek. Mindkét állítás igaz. Igen, történtek hibák. Lehet, hogy néha erősebben működött a kormány önvédelmi rendszere, mint kellett volna. De az is látnivaló, hogy megalakulása óta változott a kormány öszszetétele. Ám valóban durva hibák, s főleg szándékos, vagy tudatlanságból adódóak nem voltak, arra senkinek nincs mentsége és felmentése. Hatalmi pozíciók megszerzésének törekvésével is vádolja a szerző a kormányt. A világ bármely sarkában, bármely párt hatalomra kerülésekor a felvállalt választási ígéreteit a vállalásban egy platformon álló személyekkel valósítja meg. Ez természetes, mint ahogy természtes az is, hogy például az SZDSZ-es többségű Fővárosi Önkormányzat talán legfontosabb szervezetének, a Fővárosi Vagyonkezelő Köz pontnak a vezetőjét Vásárhelyi Istvánnak hívják. A baj az lenne, ha szakmai alkalmasság helyén a politikai lojalitás lépne. Mi ezzel szemben a helyzet? A parla ment gazdasági bizottságának élére kerülő MDF-es képviselő, vagy a Pénzügyminisztérium új politikai államtitkára (a régi is) sikeres vállalatigazgató volt. Az MDF Komisszárnak kikiáltott ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyet tes az egyik legnagyobb közszolgáltató vállalat főmérnöke volt Egyikőjüket sem mostanában nevezték ki előző posztjul^ra. Végre nem azok ülnek az országot irányító pozíciókban, akik maguk egy vállalati osztályt sem tudnának vezetni. Talán ez is érdemelne némi figyelmet. A köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság feladata, hatásköre az Alkotmányban rögzített Korlátozásukra a koalíció nem tett és nem kíván semmit tenni. Hogy a hatalmi ágak között időnként ütközések vannak? Természetes, az ellenkezője lenne természetellenes, a demokrácia természetével ellenes. A világon talán sehol nem rendelkeznek az önkormányzatok olyan anyagi eszközökkel, mint Magyarországon, vállalkozói vagyonuk hihetetlenül nagy, még ha erről a közvélemény kevés információval is rendelkezik. Hasznosítása? Nos, erről az önkormányzatokban meghatározó szerepű ellenzéki pártoknak kellene kellő önkritikával nyilatkozniuk. Uszítana a kormány? Kérem, ki ellen? Kinek kellett esetleges múltbéli MSZMP- tagsága miatt súlyos hátrányba kerülnie? Akarta-e valaki a kormányszóvivőt leváltani, mert ebből nem csinált titkot? Tudnám viszont felelős állami posztokon álló, megbecsült, divatosan kisebbséginek nevezhető személyek sorát mondani - ha ennek lenne jelentősége. De nincs. Uraim! S ne is legyen! Sok, az előző rendszerben is alkalmas vezető ó\\ vállalati és államigazgatási vezető posztokon, függetlenül attól, hogy milyen pártállású volt. A kritérium az, ki mit tesz, mire képes. Üldözni a valódi bűnösöket, az alkalmatlanságot, az ostobaságot kell. Ezekre nincs menlevél. Ellenzék és koalíció egyetért abban, hogy a múltat le kell zárni. Vita csak a hogyanban van. A gazemberekre, a valódi bűnösökre rá kell mutatni. A kormánykoalíció sem akar leszámolást, csak elszámolást, s végre nyugalmat, országépítő nyugalmat. Bauer úr összefoglalójában az Antali-kormányt sommásan elmarasztalja. Számunkra megnyugtató, hogy az ítéletét csak annyival volt módja megalapozni, amennyit papírra vetett. Jó lenne, ha a választási ciklus második fele egy magára találó, erős ellenzék, konstruktív együttműködésével valósulna meg. A kritikából nem igazán ez a szándék csendült ki, jóllehet erre lenne igazán szüksége az országnak. Két év múlva a választók minden pártot érdemeik és hibáik számbavételével fognak minősíteni. Bauer úr, mi azt a kritikát döntést várjuk. Neményi János MDF gazdaságpolitikai bizottság ügyvivő
