Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-21 / 8243. szám

Magyar Nemzet, 1992.ápr.14. Csalódott az ország- mondta Tölgyessy Lakitelken Tölgyessy Péter az SZDSZ elnöke volt hétfő este a Lakitelek Baráti Kör vendége. Előadását azzal kezdte, hogy a Magyar Demokrata Fórum az Erkel Színházban kétéves kormányzati tevé­kenységéről tartott gyűlést. Eme reagál­va Tölgyessy kifejtette, hogy a kor­mány jórészt feladta azt a programot, amellyel a választáson indult, s amellyel győzelemre jutott. Mint mon­dotta, az MDF ma új hatalmi politikát, ha úgy tetszik pótcselekvést folytat, mi­vel ma már nem bízik egy választási gy őzelemben. Éppen ezért, javakat és tisztségeket oszt, míg a politikai élet színpadán pótcselekvéseknek lehetünk tanúi, hiszen például az állami költség­­vetés elfogadására maximum öt nap ju­tott a T. Ház rendelkezésre, míg a Zété­­nyi-Takács féle törvényt tizenhét napon keresztül szerepelt az országgyűlés na­pirendjén. A kárpótlási töményről és az egyházi javakról szólva az SZDSZ el­nöke kifejtette, hogy a törvénykezési munkával gyakorlatilag nem folyik más, mint állami eszközökkel új állam­­polgári rétegeket hoznak létre, amely­nek az az értelme, hogy .zen csoportok érdekeik alapján kötődnek a Magyar Demokrata Fórumhoz. Teljesen vilá­gos, mondta Tölgyessy, hogy ezen em­berek számára a legrosszabb MDF kor­mány is jobb lesz, mint a legjobb liberá­lis kormányzat. Az SZDSZ elnöke kifejtette, hogy az a harmadik utas program, amelyet az MDF Lakitelken hirdetett meg, az 1989-es népszavazáson súlyos veresé­get szenvedett. Ekkor Antall József fel­ismerte, hogy csak egy nyugat-európai típusú konzervatív kereszténydemok­rata irányzattal viheti győzelemre párt­ját. Tölgyessy kifejtette, hogy biztos benne: amennyiben az MDF az 1990- es választáson harmadik utas prog­rammal indult volna, úgy semmi esé­lye nem lett volna a győzelemre. A pártelnök elemezte az MDF el­múlt két esztendejét. Megállapította, hogy azon törekvése, hogy nemzeti középosztályt alakítson ki, igazából nem vezetett eredményre, mivel 1989 és 1992. között az infláció következté­ben az adóterhek ötven százalékkal nőttek. Mivel csak a középosztály ké­pes ezen adóterhek megfizetésére, mindez világosan bizonyítja, hogy az MDF lemondott a középosztály kiépí­téséről. Ugyancsak a polgárosodás el­len hat, hogy az úgynevezett kispriva­tizációk jórészt megbuktak, vagy azok Budapestről centralizálva folynak. Az úgynevezett nagy-privatizációk pedig belföldiek számára alig juttattak java­kat. Felhívta a figyelmet az E- és Start­hitel ellehetetlenülésére. Utalt rá, hogy egyes értelmiségi rétegek, mint példá­ul az orvosok, pedagógusok, semmi­vel sem élnek jobb egzisztenciális vi­szonyok között mint az államszocia­lizmus idejében. Gazdasági kérdésekről szólva ki­fejtette, hogy az MDF nem tudta való­­' ra váltani azt az ígéretét sem, hogy csökkentse az állam túlsúlyát. Ma a GDP 66 százalékát az állam költi el, ami ugyan az államszocializmus örök­sége, de a szándéka sem látszik annak, hogy a költségvetési tervezése új tech­nikával történne. Mint mondta, ebben a parlamenti ciklusban megítélése sze­rint már nem fog sor kerülni az állam­­háztartási törvény megalkotására. Tölgyessy Péter hangot adott an­nak is, hogy az ország valójában a csa­lódottság állapotában él, amelyet jól mutatott a taxis-blokád, illetve az ön­­kormányzati választásokon való súlyos MDF vereség. A taxis-blokádot köve­tően a kormánynak két választása volt, vagy végrehajt demokratikus pozíció­kat, vagy pótcselekvésekhez folyamo­dik. Való igaz, hogy történtek kísérle­tek a demokratikus korrekcióra, ám 1991 nyarától ezzel f':'”..agy a kor­mányzat és hatalmi politikát kezd el folytatni. (boros)

Next

/
Thumbnails
Contents