Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-21 / 8243. szám

Versenyképesség, színvonal, minőség

Új Magyarország, 1992.ápr.14.

Stabilizáció után gazdasági fellendülés

Miközben sokan kapkodással vádoljak a kormányt, szigorító gazdaságpolitikai intézkedései miatt, addig Szabó Iván ipari miniszter az MDF II. Gazdaságpolitikai Konferenciáján arról beszélt Balatonfüreden, hogy elérkezett a váltás időszaka, amelyre készült a szervezet Ezt bizonyítja az MDF V. Országos Gyűlés pénzügyi szekciójának 11 pontja, amely visszaigazolhatja a tudatos tervezés igazságát- Miért tartott ilyen sokáig eljutni a váltóponthoz? - kérdeztük elöljáróban a tárca vezetőjét.- Egy bizonyos gazdaságpolitikai szituáció megvalósítása nem elhatározás kérdése, annak meg kell teremteni az alapjait. A rendszerváltozást követően olyan komoly egyensúlyi problémákkal indult ez az ország, hogy nem volt más útja, mint a stabilizációs folyamat türelmes végigvitele. Ez megnyilvánult az ország nemzetközi fizetőképességének nagyon jelentős stabilizációiában, a valutatartalékok felhalmozásában, a nagymértékű önkormányzati, vállalati és lakossági megtakarításokban. Ez utóbbiak mértéke például 810 milliárd forint fölött van, amin természetesen .csak" a betétállományt érthetjük. A stabilizáció tehát - közgazdasági értelemben - megtörtént, s el lehet indulni a növekedés irányába. Ez jelenti a váltást.- Az 1990-es indulás rendkívül kritikus pénzügyi helyzetben találta az új kormányt..- Amikor indultunk, körülbelül 700 millió dollár volt a magyar bankokban. Bulgária azonban bejelentette, hogy nem fizeti meg külföldről felvett kölcsöneit, ami számunkra is súlyos következményekkel járt, hiszen a gazdasági szakemberek jelentős része még sokszor ma is nehezen akar különbséget tenni az egykori keleti blokk országai között, s azt gondolta, hogy Magyarország is követi a bolgár példát. A 700 millió dollárt pillanatok alatt „kikapkodták" a bankokból, s alig néhány százezer dollárral vághattunk neki a rendszerváltoztatásnak. Nem véletlenül sűrűsödött meg miniszterelnökünk nemzetközi programja, a fejlett nyugati országok - fő hitelezőink - vezetőinél tett látogatásokon kellett hitet tenni adósságaink pontos fizetése mellett. így a pénz lassan elkezdett visszaszivárogni. A stabüitáshoz azonban további fontos tényezőként hozzájárult

a privatizáció nyomán beáramló külföldi tőke - amely másfél-két milliárd dollárt tett Id az elmúlt két évben - s a lakosság részben devizában történő takarékoskodása, illetve a nyugati pénzvilág tevékenységének megindulása a hazai bankokban. A magyar gazdaság stabilizálódása következtében komoly külföldi betétek is akkumulálódtak.- A lakosság szempontjából azonban még korántsem igaz az az optimista kijelentés, miszerint utána vagyunk a stabilizációnak. Mi a véleménye erről?- A jelszó a gazdaság állapotára vonatkozik, jelezve: növekedési fázishoz érkeztünk. Sajnos, a lakosság szempontjából ez azért nem egyértelmű, mert a stabilizáció megszilárdított egy munkanélküliségi szintet. Meg kell mondani őszintén, erre akármennyire is nagy figyelmet fordítunk, igyekszünk például az átképzéssel enyhíteni a gondokon, hosszú távon sem prognosztizálható az európai átlagnál alacsonyabb munkanélküliségi ráta. Kontinensünkön a nyolc százalék az átlagos, de kisebb államokban - nagyon jól működő piacgazdaságuk dacára- a 11-12 százalékos munkanélküliség is előfordul. Semmi okunk feltételezni, hogy Magyarország oly gyorsan piacgazdaság lesz, amely lekörözi Németországot, Svédországot vagy Angliát. Meg keil tehát barátkozni bizonyos munkanélküliséggel. Az érintettek számára természetesen ez nem keltheti a stabilitás érzését, a gazdaságban viszont - piaci viszonyok között- ez egy stabil helyzetet tükröz. Az egyént védő szociálpolitikai intézményrendszert természetesen ennek megfelelően ki kell építeni.- Nemcsak a munkanélküliek érzik instabilnak helyzetüket...- Sajnos igaz, a lakosság jöve, delemcsökkenése tavaly érezhetőbbé vált, s idén is tart. Ez összefügg az inflációval. Ezep a

téren viszont nagyon nagy jelentőségű az elmozdulás, a tavalyi 35 százalékkal szemben 10-15 százalékot is elérhet a csökkenés mértéke. Kétségtelen, mire a lakosság érzi a gazdasági megélénkülést, az jóval késóDb lesz a folyamat jelenlegi kezdeténél. Most ez elkezdődött, de hatásait az emberek csak egy-másfél év múlva érzékelhetik.- Kádár Béla szerint a jelenlegi 48 százalékról hamarosan 75-80 százalékra nőhet az exportunk az Európai Közösség országaiba. Mire alapozható ez az optimizmus?- Korábban az EK kvóta-, vám- és egyéb rendszerével valójában szinte zárt területként működött a mi szempontunkból. Ezzel együtt az elmúlt három évben közel ötvenszázalékos szintre feltornáztuk magunkat ezen a piacon. Most azonban, amikor a társult tagság aszimmetrikus vámlebontást is eredményez, valamint könnyűipari és agrártermékeink kedvezőbb kvóták alapján kerülhetnek erre a piacra, nagy biztonsággal prognosztizálható ki víziünk megduplázása az EK országaiba. Természetesen ez azt a feltételezést is magában hordozza, hogy korábban kivívott pozíciónkat nem veszítjük el. Tehát a versenyképesség megőrzése, a színvonal- és minőségközpontúság a cél, hosszú távon pedig - egyebek mellett - a szabályozási, s a szabványrendszerek teljes azonosságát kell megteremteni.- A privatizáció elengedhetetlen része a felzárkózási folyamatnak. Az ehhez kapcsolódó anomáliák, például hatalomátmentés különböző esetei viszont komoly ellenérzést váltanak ki. Mit lehet e helyzetben tenni?- Ez sajnos a rendszer velejárója. Nyilvánvalóan törekedni kell az optimum elérésére, de emiatt mégsem lehet erőteljesen a fékpedálra taposni. Intézményesen é« nem egyedileg kell fellépni az ügyek ellen. Úgy vélem, a most benyújtott privatizációs törvények, amelyek a társaságosítást kötelezővé teszik az állami vállalatok körében, valóban a minimumra fogják szorítani a visszaélések lehetőségét. A visszaélések hangoztatásában azonban benne van egy alapvető jellemző is, nevezetesen: egy társadalom sohasem szereti a gazdagokat és a vezetőket. Pontosan látni kell, meddig szól bizonyos fellépés jogosan a gazdaságpolitikának, s hol kezdődik benne az a hangulati elem, amelyet politikai módszerekkel kell kezelni.- A hangulati elemre is »rátesz egy lapáttal" a pénzintézet a számviteli-, és a csődtörvény, amelyek egyszerre, januárban léptek hatályba, s amelyek hozzásegítenék a gazdaságban eljutni az igazságtétel pillanatához. Mikorra rendezik a jogszabályok a vállalati, pénzügyi viszonyokat?- E nagyon szorosan összetartozó három törvény olyan problémákat hivatott rendezni, amelyeket 1987-88 óta hurcol magával a gazdaság. Az új törvények miatt megkerülhetetlenné válnak bizonyos dolgok - például a

3-400 milliárd forintra tehető körbetartozások ügye - s megoldódnak, ha nem is mindig kínok-keservek nélkül. A vállalatok 30-40 százaléka kénytelen kötelezően csődöt jelenteni a törvény értelmében, ugyanakkor a bankoknak módjukban áll tartalékokat képezni a várható negatív hatások kiküszöbölésére. E három törvény azt is célozza, hogy a gazdasági környezet átfogóan szolgálja a megtisztulást, nem pedig a bűnbakkeresést részesíti előnyben. Azt gondolom, a felszámolási eljárások némelyike áthúzódik a jövő évre. De éppen az a legfontosabb feladatunk, hogy minél hamarabb érjünk el a tiszta gazdasági viszonyok közé.

Horváth K. József