Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-21 / 8243. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.9. V Az Európai Közösség és Ausztria után várhatóan a magyar diplomácia is állást foglal Bosznia- Hercegovina független nemzetközi státusáról. Erről, továbbá a közeljövőben esedékes horvátországi és szlovéniai hivatalos látogatásáról nyilatkozott az Új Magyarországnak Jeszenszky Géza külügyminiszter. Az interjúban szó esik még Horn Gyula kedden beterjesztett önálló képviselői indítványáról, amelyben a szocialista párti képviselő azt javasolta, hogy a kormány kezdeményezze Magyarország NATO-csatlakozását. A realitások tudomásul vétele Jeszenszky Géza a délszláv kapcsolatokról és a NATO-tagságról- Ezen a héten, mint ismeretes, az Európai Közösség külügyminiszteri értekezlete, majd Ausztria is elismerte Bosznia-Hercegovina önálló államiságát. Mi a jelenlegi magyar álláspont e telántetben?- Boszniában tragikus és ugyanakkor következményeiben, sajnos, előre látható események történtek: számomra azok a hét végi jelenetek, amelyek során orvtövészek tüzet nyitottak a különböző nemzeteket képviselő békés tüntetőkre - habár a helyszín és az időpont más - kísértetiesen emlékeztet a parlamentünk előtti '56-os sortűzre. Kétségbeej tőnek tartom, hogy Boszniában, minden jel szerint kívülről érkezett, szélsőséges elemek terrorizálják és mesterségesen szembeállítják a békés lakosságot, beleértve az ott élő szerbeket is. Holott az úgynevezett kantonáHs rendezés, a svájci modell - amit egyébként elvileg mind a három érintett fél elfogadott - nemcsak Boszniában kínálna megoldást, hanem más térségekben is, például Moldova esetében. Úgy latszik tudomásul kell vennünk, hogy vannak erők, amelyeknek nem érdekük a konszolidáció. Ami Magyarországot illeti, számunkra az EK álláspontja a döntő, abból fakad a döntésünk is, amit persze szeretnénk összehangolni a hozzánk igen közel álló országok / asonló lépésével. Kapcsolatban állunk például Lengyelországgal és Cseh-Szlovákiaval. Úgy gondolon egyébként, nem az órák, vagy a napok számítanak, hanem a formális deklaráció időpontjától függetlenül az a tény, hogy Magyarország üdvözli Bosznia-Hercegovina önállósulását Egyúttal reméljük, hogy az új önálló állammal a mostaninál jóval erősebb kapcsolatokat tudunk majd kialakítani hiszen a tengerparthoz és a horvát gazdasági élethez is részben Bosznián át vezet az út Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szomszédoknak hátat akarunk fordítani: nagyon is kívánatos lenne a hasonló kapcsolatrendszer egy megújult SzerbiávaL A magyar diplomácia tehát nem valamiféle szeparatizmust támogat, hanem kényszerűen tudomásul veszi, hogy az adott térségben a bizalom hiányából fakadóan jelenleg nincs más megoldás, mint a különválás. Ez pedig - akárcsak egy válópernél - hosszú és fájdalmas folyamat Történelmi párhuzamra utalva: gondoljuk csak meg, hogy az első világháború után évekig tartott, amíg a Monarchia utódállamai rendezték egymással a közös vagyont, az adósságot, a képviseleteket, a közös kulturális javak elosztását.- Maraava ugyanennél a térségnél, Ön a közeli navokban valószínűleg Horvátországba és Szlovéniába utazik. Mit vár ezektói a látogatásoktól?- Abban a reményben utazom, hogy - bármennyire rosszabbodtak is a béke esélyei, sajnos, még az elmúlt néhány napban is - ez az állapot nem maradhat fenn tartósan. Nekünk tehát fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy a függetlenségüket gazdaságilag is visszaállítani akaró államokkal mielőbb, a korábbiaknál jóval intenzívebb kapcsolatokat építsünk ki. Minden bizonnyal szép szimbolikus esemény lesz a már régóta esedékes uj szlovén-magyar határátkelők megnyitása, vagy a ljubljanai magyar nagykövetség felavatása, de emellett ennek a látogatásnak elsősorban ahhoz kell ösztönzést adni?, hogy a tradicionális gazdasági kötődések szálait újból megtaláljuk. , - Miniszter úr, egy uj keletű, habár tartalmilag újnak nem igazán nevezhető javaslatról kérem a véleményét. Horn Gyula képviselő úr a héten írásban indítványozta, hogy a kormány tegyen előterjesztést Magyarország NATO-tagságára. Eltekintve a javaslattevő személyétől - jóllehet ez a körülmény az adott esetben títségtívül hordoz magában bizonyos politikai pikantériát - van-e realitása ön szerint ennek a javaslatnak?- A politikai pikantériáról csak annyit, hogy változnak az idők, változnak az emberek... De lássuk valóban magát a javaslatot! Magyarországon 1956-ban fogalmazódott meg - nemcsak a semlegesség igénye, ami akkor az egyetlen reális program volt -, hanem informális módon, a nép szintjén, a NATO-ba való belépés szándéka. Az, hogy Magyarország, sőt egész Európa biztonságát a NATO-ra kell építeni - ma közhely. Ezt vallja többek között Oroszország, de úgy gondolom, a magyar kormány is eicg liágosan, a hivatalba lépésétől kezdve jelezte, hogy milyen perspektívában gondolkodik. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy kettőn áll a vásár, A magyar külügyi vezetés nem akar olyan javaslatot tenni, aminek ma nincs realitása. Horn Gyula sokkal tapasztaltabb annál - mégha a nyugati viszonyokat és gondolkodásmódot nem is abból a szemszögből ismeri, mint azok, akik a nyugati szellemiségen és értékrenden nőttek fel - hogy ne tudná: az ilyen javaslat ma visszautasítást kapna. Kínos helyzetbe hozná a javaslattevő országot, de tekintve, hogy a barátot sohasem kellemes visszautasítani, ugyanilyen kínosan érintené a másik felet is. Hasonló javaslatok egyébként korábban már cseh és lengyel részről is elhangzottak - tudom, hogy milyen volt a fogadtatásuk. A magyar kormány tehát semmit nem mulasztott él a NA' TO-kapcsolatok terén, sőt, kormányunk NATO-politikája, felelősséggel mondhatom, eddig a NATO-partnerek egyértelmű elismerésével találkozott. Erdélyi Andrá^
