Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-15 / 8242. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.13. 9 Az újjászületés árát a nyugdíjasok, a gyerekesek fizetik Antall József szerint lesz magyar felemelkedés MH-tudósítás _________ A Magyar Demokrata Fórumban feltétlenül helye van a különböző politikai elképzeléseknek, a párt azonban nem forgácsolódhat platformokra, a választási ciklus második felében is együtt kell haladnia a centrista-jobbközép gazdaságipolitikai célok megvalósítása érdekében — jelentette ki tegnap Hódmezővásárhelyen egy nagygyűlésen Antall József. A miniszterelnök egy második világháborús emlékmű avatásán vett részt a jobbára konzervatív értékeket képviselő Csongrád megyei városban. • Folytatás az 1. oldalról Több ezer magyar férfi veszett oda az embertelen háborút, embertelen politikát folytató, a nemzetközi konvenciókat figyelemre sem méltató hatalmak felelőtlensége miatt. Beszélt a miniszterelnök az időszerű gazdasági és társadalmi (gondokról is, megállapítva, hogy. nálunk jóval tehetősebb országok sem bírták volna el piacaik hatvanhetven százalékának elvesztését és általában a kommunista korszakban felépített gazdasági építmény összeomlását. Szónoklatának konklúziója ez volt: lesz magyar felemelkedés, lesz magyar újjászületés! Rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak azon a nagygyűlésen is, amelyre délután a vásárhelyi Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskolában került sor. A miniszterelnök — hosszas protokolláris névsorolvasás után — kijelentette, hogy bár az MDF-ben változatlanul módot kell adni az úgynevezett népi-nemzeti, a kereszténydemokrata és a nemzeti liberális műhelyek működésére, a párt nem forgácsolódhat szét. Továbbra is egységesen kell cselekednie a kormányfő által centristának nevezett értékek védelmében, annak a restrikciós gazdaságpolitikának a védelmében, amelynek egyetlen ellenzéki párt vagy mozgalom sem találta meg eddig az alternatíváját. Noha Antall, amint már több korábbi beszédében is, ezúttal szintén nélkülözhetetlennek nyilvánította egy „egészséges, tisztességes” „parlamenti balközép” létrehozását. egy megjegyzésében rendkívül ironikusan nyilatkozott azokról a megfigyelőkről, akik korábban a A Magyarország — és Hódmezővásárhely — második világháborús részvételéről tartott tudományos konferencia előtt Kéri Kálmán vezérezredes hangoztatta: a magyar anyáknak különlegesen nemes feladata, hogy minél több, majdan katonaképes gyermeket szüljenek, hiszen a szomszédos államok népszaporulata jelentékeny, és ez hosszabb távon veszélyt jelenthet a magyarságra. Természetesen nem a születendő gyermekekről, hanem a holtakról esett szó azon az ünnepi megemlékezésen, amelyen leleplezték az új emlékművet, és amelyen már Anbrit Munkáspárt parlamenti győzelmét helyezték kilátásba, és közölte: örülne, ha a következő években hasonlóan téves véleményeket nyugtázhatna. „Nekünk az egység a legfontosabb!”—jelentette ki a miniszterelnök, számos fültanút a kádári reminiszcensziákra emlékeztetve, Indulatosan említette a kormányfő, hogy sokan a jelenlegi kormányzatot teszik felelőssé azért a súlyos örökségért, amelyet a kommunisták hagytak az országra, majd így folytatta: „Nyugaton sokan csodálkozva veszik tudomásul, mennyire elfogadható a mai Magyarország helyzete. Hogy a gyermekcipő drágult, hogy a nyugdíjasok megélhetése jóval nehezebb, mint korábban, ez nem más — közölte dr. Antall —, mint az újjászületés fájdalomdíja.” A kormánykoalíció sajnálatos módon egyelőre egyetlen olyan receptet sem kapott sem az oppozíciós pártoktól, sem az ellenzéki sajtótól, amely többet adott volna a nemzetnek, az országnak, mint a jelenlegi kormányzati politika — közölte a miniszterelnök —, majd summázatként kijelentette: a magyar emelkedő nemzet! A Magyarországra figyelő külföldi beruházókat elijesztheti, ha olyan felelőtlen megállapításokat olvasnak és hallanak, amelyek lényegük szerint nem tükrözik a valóságos helyzetet — folytatta a kormányfő, majd Torgyán József nevét ugyan nem említve, de nyilvánvalóan rá és érdekcsoportjára utalva szólt hosszasan arról, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal érdekei és cselekvési módszerei gyakran azonosak. 1951-ben Rákosi Mátyás is elhencegett vele: a háború idején a komtall József is részt vett. A miniszterelnök több ezer részvevő jelenlétében jelentette ki: véget kell vetni a régi vitának arról, csupán áldozatok voltak-e azok a magyar katonák, akik a Don mentén vagy a második világháború más színterein estek el, avagy hősök is. Ezek a katonák egyértelműen hősök voltak — mondotta Antall, mert esküjükhöz híven, parancsra cselekedtek. A kormányfő megemlékezett azokról is, akik a „hitleri őrület koncentrációs táboraiban”, a munkaszolgálat során vagy másként váltak a világégés áldozataivá. • Folytatása a 3. oldalon munisták szervezték az ultrajobboldali kampányt. „A szélsőséges megállapításokat gyakran egy helyen fogalmazzák!” — hangzott el a szakközépiskola tornacsarnokában, mérsékelt taps kíséretében. „Rákosinak jó tanítványai ma is vannak” — hangzott az újabb ■ szentencia. „Ok tervezték meg stratégiailag ezt a jobboldalinak tűnő hangoskodást.” Konkrét politikai erőt azonban a kormányfő nem nevezett meg. Ahogy az utána szólásra következő Csurka István, az MDF alelnöke sem. Csurka a tőle megszokott érvekkel ostorozta a gazdasági és politikai hatalmukat állítólag átmenteni szándékozó volt „nómenkiaturistákat”, külön szólott a Sasad-szindrómáról. Természetesen kapott néhány, nem túlságosan hízelgő megjegyzést a „becstelen ellenzéki sajtó”, amely a volt kommunista funkcionáriusok véleményét tükrözi, s nem kímélte az alelnök a szabaddemokratákat sem. Szerinte az SZDSZ-nek ma „nincs olyan szürkeállománya, hogy kormányt alakíthasson”, a Fidesznek pedig még néhány esztendeig az lesz a dolga, hogy a jelenlegi kormányt kritizálja. Csurka beszéde alatt a résztvevők — jórészt idős emberek — tömegesen hagyták el a tornacsarnokot. Egy fiatalember a tömegben a következő megjegyzést tette Csurka szónoklatának 40-45. percében: „Kádár rendőrsége sem tudta volna nagyobb biztonsággal kiüríttetni a termet, mint Csurka!” • Lengyel András György^
