Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-15 / 8242. szám

Magyar Hírlap, 1992.ápr.13. V Visszatérésünk a hágai bírósághoz Ma kezdődik a Friedrich Naumann Alapítvány Gorkij fasori termeiben az a konferencia, amely a nemzetközi szerződéseknek a magyar jogba integrálásával foglalkozik. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója alábbi cikkében az ezt magvalósító egyik lépésről, a Hágai Nemzetközi Bíróság kötelező hatósági rendszeréhez történő csatlakozásról ír. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Köztársaság Parlamentje a kor­mánypárti és az ellenzéki képvise­lők egyetértésével úgy döntött, hogy Magyarország is csatlakozik a Hágai Nemzetközi Bíróság ún. kötelező hatósági rendszeréhez. Ez a lépés mindenképpen köze­lebb hozza majd hazánkat azon de­mokratikus államok közösségéhez, amelyek mindig is bíztak abban, hogy egy állam igaza és érdekei — s különösen vonatkozik ez a kis ál­lamokra — a jog eszközeivel sok- í kai jobban megvédhetők, mint fegyverrel és erőszakkal. A nemzetközi bíróság a két vi­lágháború között működő Állandó Nemzetközi Bíróság utódaként 1945-ben jött létre, s a 15 tagú tes­tület az ENSZ legfőbb bírói szerve. Feladata: az államok közötti viták eldöntése, illetve az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek ré­szére a tevékenységük körében fel­merülő jogi kérdésekben tanácsadó vélemény nyújtása. A bírósághoz egyének nem fordulhatnak; ennek ellenére évente több száz személy nyújt be keresetet a bírósághoz, amelyeket az — a panaszosok nagy bánatára — azonnal elutasít. A hágai bíróság egyik legfőbb jellegzetessége, hogy — eltérően az államok belső bíróságaitól — csak a vitában álló államok kifeje­zett hozzájárulása alapján járhat el, s akarata ellenére egyetlen állam sem kényszeríthető a bíróság elé. Vagyis az ENSZ tagállamai nem kötelesek vitáikkal a hágai fórum­hoz fordulni. A nemzetközi bíróság statútuma értelmében az államok a bíróság eljárásához való hozzájárulásukat megadhatják a vita felmerülése után az érintett államokkal megkö­tött ún. kompromisszum útján, to­vábbá valamely nemzetközi szer­ződésben előre vállalhatják, bogy az adott szerződéssel összefüggő vitákkal a bírósághoz fordulnak, s végül a nemzetközi bíróság statú­tuma 36. cikkének 2. bek. — az ún. fakultatív klauzula — alapján tett egyoldalú nyilatkozattal csatla­koznak a bíróság kötelező jogható­sági rendszeréhez, ahogyan ezt ha­­j marosan a magyar kormány is í megteszi. A kötelező joghatósági nyilatkozatot tevő államok közötti viszonylatban sajátos rendszer jön létre, amelynek lényege, hogy az államok a nyilatkozatukban megje­lölt viták valamelyikének esetén — amennyiben a vitában érdekelt másik állam is tett hasonló nyilat­kozatot — az ellenérdekű fél elő­zetes beleegyezése nélkül a közöt­tük keletkezett vitát egyoldalú ke­resettel a nemzetközi bíróság elé terjesztheti. A két nemzetközi bíróság több s mint hét évtizedes fennállása alatt kialakult az a gyakorlat, hogy az i államok — politikai, gazdasági ér­­s dekeikre tekintettel — nem minden korlátozás nélkül ismerik el a nem­zetközi bíróság kötelező joghatósá­gi rendszerét, s nyilatkozataikhoz sokféle fenntartást fűznek. Vagyis a kötelező joghatósági körből ki­zárnak bizonyos vitákat, így a leg­több esetben a korábbi tényekből és helyzetekből eredő konfliktuso­kat, bizonyos belső joghatóságba tartozó kérdéseket, az állam terüle­ti szuverenitásával összefüggő vi­tákat és még sok más egyebet. A nemzetközi bíróság kötelező joghatósági rendszerének legfonto­sabb jellemzői a következők: 1. Az egész rendszer csak ha­sonló nyilatkozatot tevő államok között érvényesül, tehát a kötelező joghatósági nyilatkozatot tevő ál­lam nem minden állammal szem­ben ismeri el a bíróság joghatósá­gát, hanem csak a hasonló nyilat­kozatot tévő államok vonatkozásá­ban. Éppen ezért a rendszerhez csatlakozó minden egyes állam számára különös fontosságra tesz szert az, hogy mely államok része­sei a rendszernek, mely újabbak csatlakoztak ahhoz, illetve melyek váltak ki abból. 2. A kötelező joghatósági nyilat­kozatot tevő államok az ügyeknek korántsem ugyanakkora terjedel­mére ismerik el a bíróság jogható­ságát, ugyanis az államok a nyilat­kozatukhoz csatolt fenntartások út­ján a bíróság kötelező joghatósága alól kivonhatják a nemzetközi vi­ták különféle csoportjait. 3. A kötelező joghatósági nyilat­kozatokra a legteljesebb mértékben érvényesül a viszonosság elve, ami azt eredményezi, hogy a bíróság joghatósága két kötelező jogható­sági nyilatkozatot tett állam vi­szonylatában a vitáknak csak arra a körére terjed ki, amely mindkét ál­lam nyilatkozatában benne foglal­tatik. Tehát egy állam nem fordul­hat a bírósághoz egy olyan vitával, amelyet maga kizárt a kötelező joghatósági körből, azonban az el­lenérdekű fél ilyen vitákra nézve is kötelezőnek ismerte el a bíróság . joghatóságát. " A nemzetközi bíróság kötelező Joghatósági rendszerének ma több mint ötven állam a részese, köztük találhatjuk az európai demokráciák többségét, így Ausztriát. Belgiu­mot, Dániát, Finnországot, Hollan­diát, Nagy-Britanniát, Norvégiát, Portugáliát, Svédországot, Svájcot; a tengerentúli államok közül pedig Ausztráliát, Japánt. Kanadát, stb. A két világháború között egyébként Magyarország is csatlakozott az Állandó Nemzetközi Bíróság köte­lező joghatósági rendszeréhez. A hajdani szocialista országok mindig is ellenséges szemmel néz­tek a nemzetközi bíróságra, s an­nak idején egyetlenegy sem tett a bíróság kötelező joghatóságát el­fogadó nyilatkozatai. A hágai Békepalotában működő bíróság döntései véglegesek és megfellebbezhetetlenek. A bíróság 1945 óra mintegy 80 ügyet tár­gyalt. Annak ellenére, hogy e nagy tekintélyű bírói testület kezében tu­lajdonképpen semmiféle, az ítéle­­| tek végrehajtását biztosító eszköz nincs — a felek csak a Biztonsági Tanácstól kérhetik, hogy az ítélet végrehajtása érdekében tegyen in­tézkedéseket —, mégis az esetek | többségében a bBíróság döntéseit az államok tiszteletben tartják és végrehajtják. • Lamm Vanda

Next

/
Thumbnails
Contents