Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-15 / 8242. szám
Népszava, 1992.áor.13 Bukaresti ígéretek és kifogások 3íeddig marad sárra a kolozsvári főkonzulátusunk¥ A kolozsvári magyar főkonzulátus újramegnyitása körül már több éve tart a huzavona. Csáti György (MDF) képviselő, a külügyi bizottság alelnöke kezdettől fogva figyelemmel kísérte a főkonzulátus sorsát Volt-e olyan pont, amikor úgy látszott, közel a megoldás? — Igen. A romániai forradalom után, 1990 januárjában úgy tűnt, rendeződik a külképviselet sorsa, hiszen a magyar Külügyminisztérium kérdésére a román illetékesek úgy válaszoltak: semmi akadálya a jőkonzulátus újramegnyitásának. Egy-két hónap után azonban nyivánvalóvá vált, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A magyar kormány többszöri kérésére a választ elodázták. Először az időpontról volt vita, majd további kifogások merültek fel. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, mennyire „komoly” a román fél ígérete, szándéka. Azóta ön több ízben tárgyalt e kérdésről a román politi-' kusokkal. Idézzen fel néhány emlékezetes találkozót! — 1991 júniusában egy nemzetközi összejövetelen találkoztam Petre Románnál, Románia akkori miniszterelnökével. ö arra hivatkozott, hogy a helybeli lakosság tiltakozik a kolozsvári főkonzulátus megnyitása ellen. Attól tartanak, hogy a képviselet egy Románia-ellenes hadjárat kiindulópontja, a magyar sovinizmus hirdetője lesz. ö ugyan személy szerint nem hisz ebben, és mindent megtesz, hogy a félelmek ellenkezőjéről meggyőzze a helyi lakosságot — mondta —, de sok időre lesz szükség, míg a helyzet rendeződik. A múlt év decemberében a külügyi 'bizottság delegációjával Romániában jártam. Ekkor nyílt alkalmam arra, hogy egy újabb magyarázattal ismerkedjem meg. Ezúttal Adrian Nastase variációját hallottam. Szerinte sokan attól tartanak, hogy Magyarország azért akar főkonzulátust nyitni Kolozsvárott, hogy egy önállóvá vált Erdélyben azonnal megnyithassa nagykövetségét. Csak hozzáteszem, hogy ezután megkérdezte a külügyminiszter úr, nem tudja, kinek higgyen, az Amerikában élő magyar emigrációnak (?) vagy Antall József miniszterelnöknek. Siettünk megnyugtatni, hogy a felelős miniszterelnöknek. A román parlament külügyi bizottságával tavaly kétszer is találkoztunk. Budapesti látogatásukkor Timis alelnök úr azt mondta a főkonzulátus megnyitását firtató kérdésemre: nincs törvényi rendelkezés arról, hogy az elnök engedélyt adhasson a megnyitásra. Nos, gondoltam, amikor Bukarestben jártunk, legalább lehetőség lesz Iliescu elnököt megkérdezni. Meg is tettem. A találkozó már maga nagy élmény volt számomra, mivel az elnök úr fél órán keresztül vázolta előttünk a dákoromán elmélet megalapozottságát, valamint azt, hogyan szenvedtek a románok az elmúlt századokban a magyar elnyomás alatt. A kérdésemre pedig azt válaszolta, hogy belpolitikailag nem érett meg a helyzet Romániában ahhoz, hogy megnyissák újra a magyar főkonzulátust. Ez különben is •felesleges lenne, hiszen nincs a 'két ország iközt vízumkényszer. Különben pedig, ha 1990 februárjában azonnal megnyitjuk a debreceni román főkonzulátust, akkor most nem ikelLene erről tárgyalnunk. Hogyan értékeli ezeket a megnyilatkozásokat? — Azt hiszem, különösebb kommentárt nem igényelnek. Főképpen az utolsó érv, hiszen köztudott, hogy a mindenkori magyar kormányok soha nem gördítettek akadályt a román főkonzulátus megnyitása elé. Olyan vélemény is elhangzott, hogy az alapszerződésbe kellene beépíteni. De itt is problémák vannak, mivel a román fél nem elégszik meg azzal, hogy belevesszük a dokumentumba : a két ország tiszteletben tartja a helsinki alapelveket. Külön le akarják szögezni, hogy az európai határokat semmilyen módon nem lehet megváltoztatni. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy amikor Ukrajna ugyanezt kérte Romániától, ilyen deklarációra nem voltak hajlandóak. Olyan hangok is elhangzanak, hogy Romániának egyesülnie kellene Moldáviával. Kérdem én, mi ez, ha nem az európai határok megváltoztatása? Décsi Katalin
