Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-01 / 8233. szám
Az ÁSZ vizsgálata az államigazgatási szervekről Magyar Hírlap, 1992.márc.27. Elavultak a bér-és létszámgazdálkodás módszerei Ellentmondások, bizonytalanságok, torzulások jellemzik a minisztériumok és az egyéb költségvetési intézmények létszám- és bérgazdálkodását. A tavaly nyáron lezárult Állami Számvevőszéki vizsgálat megállapításai leginkább ezekkel a nem éppen hízelgő szavakkal jellemezhe| tőek. Az ÁSZ vizsgálata másfél éves ! időszakot fog ál. Célja az volt, hogy ' megállapítsa: a minisztériumok és az ' országos hatáskörű költségvetési intézmények — összefoglalóan a központi államigazgatási szervezetek — az átszervezések után összhangban voltak-e a feladatokkal, milyen volt a létszám- és bérgazdálkodásuk. Éppen erre az időszakra esett, hogy az államigazgatás szervezetét mindenütt megpróbálták átalakítani a kormányzati feladatokhoz igazítva. A folyamat nem zárult le, a jelentés tehát egy átmeneti állapotról készült. Az államigazgatásban tavaly 25 százalékkal többen dolgoztak, mint 1990-ben (18 300). A létszámnövekedés szinte teljes egészében a szervezeti változásokból adódott. A béralap 25 százalékkal nőtt, a vezetők aránya meghaladta a 17 százalékot (a növekedés ebben az állományban volt a legnagyobb). Olyan új hivatalok jöttek létre, mint a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Értékpapír-felügyelet, ugyanakkor korábbi szervezetek alig szűntek meg (a Miniszterelnökség: nél például 22 új egység jött létre 223 dolgozóval, míg a megszűnt egységek létszáma mindössze húszszal csökkent). Az átszervezések elsősorban a Miniszterelnökséget érinv tették, másrészt a Belügyminisztériumot. Ez utóbbi például új feladatköröket kapón: a rendőri, állambiztonsági feladatokat végző szervezet helyen polgári közigazgatási minisztérium kezd kialakulni. A többi minisztérium közön is bizonyos feladatok megszűntek, illetve egyiktől a másikhoz vándoroltak. Az eredmény azonban eléggé kétes: a minisztériumokon belül ugyanis több párhuzamos szervezet jön létre, miközben a szervezetek egyenlőtlenül leterheltek. Mind az NGKM, mind a PM foglalkozik például vámpolitikával, export-import szabályozással. Habár tavaly novemberig egy kormányhatározat előírta az átfedések feltárását, a létszámról és a költségkihatásokról nem intézkedett. A PM például a volt Országos Tervhivatal és a régi minisztérium összevonásával jön létre, ám igazából nem világították át a PM-t, hogy mely feladatokra kell létrehozni az új szervezetet. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium szervezete folyamatosan módosult, csakhogy e változásokat sem támasztották alá a feladat- és munkaköri szabályozások. Az átszervezések lokális szemléletűek voltak, egyegy részterületre koncentrálódtak, és nem a minisztériumok egész működésére. Az országos hatáskörű szervezeteknél sem tárt fel kedvezőbb képet a viszgálat. Az átszervezések itt sem véglegesek, de már látható: az intézmények és az irányító szervek közön átfedések, ellentmondások észlelhetőek. Az újjonnan létrehozottak feladatait pedig sokszor nem egyértelműen határozzák meg a jogszabályok. Külön gondot jelent a hánénntézmények kezelése, miután a fogalmi körük sem egyértelmű, inkább rendezetlen. Esetenként például a számukra kedvezőbb kutatói besorolásban látják el a munkájukat. Az eltérő besorolások, a látszatintézkedések próbálják megkerülni a kormány racionalizáló rendelkezéseit, illetve így akarnak kikerülni az igazgatási ágazat alacsony bérfejlesztéséből. Emiatt az államigazgatás címén kimutatott és összesített ráfordítások nem állapíthatók meg pontosan, illetve nem a valós helyzetet tükrözik. Mindezt alátámasztja az is, hogy nagy feszültségek tapasztalhatók az államigazgatásban dolgozók és más ágazatok bérhelyzete közön. A bérolló szétnyílását pedig nem tudták megállítani. Ennél súlyosabb az a megállapítás, miszerint e szervek feladatai és a bérvonzata közön nagyon laza a kapcsolat. A létszámtervezésre nincsenek elfogadható és általánosan használt módszerek. Legfeljebb a rendelkezésre álló bér szab határt a létszámbővülésnek. Ez alól csak a
