Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-01 / 8233. szám
Népszabadság, 1992.márc.28 5V PONGRÁCZ TIBOR: A privatizációt nyílttá kell tenni Pongrác: Tibor matematikus közgazdász a hatvanas években a gazdasági tervezést szolgáló programozási kutatásokat vezetett, majd dolgozott a KSH- nál, 19&&-1Ó1 pedig a Pénzügyminisztérium Számítástechnikai Intézetének élen állt. Ez év elején az APEH elnökhelyettesévé nevezték ki, majd három héttel később, január 27-én már a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, az Állami Vagyonügynökség igazgatótanacsanak elnöke, a gazdasági kabinet titkára.- A privatizáció az ön szamara meglehetősen u.i terület. Van-e mar álláspontja abban a kiélezett kérdésben. hogy az állami vállalatok mekkora hányadát szabad vagy kell tartósan állami tulajdonban tartani?- Az a kérdés, milyen célból szabad. Lehetnek stratégiai, nemzeti és üzleti célok.- Vzletiek" Tehat ne vonuljon ki az állam a gazdaságból?- Nem egészen így értem. Azt kell meggondolni, hogy lemondunk-e most egyszer s mindenkorra a vállalatokról a külföldi tóke javára, vagy állami-féláiiami módón fenntartunk nagyobb vállalkozási lehetőségeket a később kialakuló nemzeti töke számára.- Azok a vállalatok, amelyeket önök tartósan állami tulajdonban akarnak tartani, jövedelemtermelő képességüket tekintve az állami szektor mintegy 70 százalékát képviselik.- Tudomásom szerint ez a lista már redukálódott. Csökkent azoknak a vállalatoknak a száma, amelyeket 100 százalékban tartanánk állami tulajdonban és azoké is, amelyekj ben az állam részesedése 50 vagy 25 százalék volna. Nekem egyébként az a véleményem, hogy teljesen nem lehet kivonulni a piacról.- Amit nehez elfogadni, ha meggondoljuk, hogy az allam milyen alacsony hatékonysággal működteti vállalatait. Ám ha ön a nemzeti tökének az eddiginél nagyobb szerepet szán a privatizacioban, akkor ahhoz olyan megoldások kellenek. mint a kedvezmenyes hitel, a lízing vagy a vezetői kivásárlás. Az utóbbira bőven nyílna lehetőség, de az AVt' nem latszik pártolni az ilyen törekvéseket. Miért?- Az emberben lakozik egy közgazdász és egy politikus. A közgazdász a racionális megoldásokat pártolja, amilyen a vezetői kivásárlás is. A politikus viszont számol a közvéleménnyel, amely szerint itt nem változott semmi, mert mindig ■ugyanazok ülnek ugyanazokon a posztokon és kilopják a vállalatokat. En nem tudom, ki lopott el. mit és hogyan, de meg kellene vizsgálni, mennyire megalapozott ez a vélemény. Mindenesetre ha a mai menedzsment könnyedén megvásárolhatja a vállalatokat, akkor az legalább ; olyan sertó a tömegek szemében, j I mint ha külföldi cégeknek adunk el mindent. Ezért meg kell gondolni, hogyan csináljuk. Vigyázni kell. hogy minden kor- ! rektül. szabályozottan és az emberek szeme előtt történjék.- Azt, hogy a privatizációnak a nyilvánosság ellenőrzése alatt kell folynia, a kormány meghirdette. A gy akorlat viszont inkább az. hogy a tranzakciók mindaddig titkosak, amig a szerződést aláírják. Így hogyan valósulhat meg az ellenőrzés? i - Kétségtelen, hogy a befektetőkkel folytatandó tárgyalásoknak természetszerűleg vannak titkos fázisai. Gondolom, nem tartozik a nyilvánosságra, ha valamelyik befektető nem tudja felmutatni a bankgaranciát. Álláspontom szerint a privatizációt maximálisan nyílttá kell tenni, de mivel mindössze ( hat hete vagyok az igazgatótanács elnöke, r.e várja toiem. hogy részletekbe menően nyilatkozzam. Szeretnék egy sor dolgot áttekinteni: hogyan vá-. lasztottuk ki a külföldi tanácsadó cégeket, milyen eredményességgel, hogyan bíráljuk el az ajánlatokat, milyen garanciákat épitünk be a szerződésekbe. és azt is végig kell nez! nem, hogyan történik a tájékoztatás. Nincs okom kételkedni abban, hogy az ügyvezetőség és az igazgatótanács jól dolgozik, de nincs olyan folyamat, amelyen ne lehetne javítani.- Kikkel konzultál?- Kértem javaslatot a tárcáktól. persze csak tanács jelleggel arra. hogyan történjék az ágazat privatizációja. A szakmák természetesen lobbyznak. de véleményük nem mellőzhető.- Az ön döntéséiben a közgazdász vagy a politikus fog i dominálni? ' - A kettő között azért szoros a kapcsolat. Mi. közgazdászok, roppant pragmatikusak kel! legyünk. függetlenül attól, melyik párthoz tartozunk.- Legyünk hát pragmatikusak, térjünk vissza a lízingben történő privatizációhoz, ami áthidalhatna a tőkehiányt. Legalábbis akkor, ha a vállalat arat a befektetőnek utólag, a profitból kellene megfizetnie. Vagy nem így gondoljak?- A lízingkonstrukció kidolgozás alatt áll. Valóban az a célja, hogy- minél szélesebb rétegek tudjanak részt venni a privatizációban. Elég sok lakossági pénz van a bankokban, s csak akkor fog megmozdulni, ha van értelme kockáztatni. Bármilyen konstrukcióval állunk is elő. tulajdont venni a lakosságnak csak egy kis része lesz képes- Ön ezert is hive a vagy on tartalékolásának. azaz a vállalatok egy részének allami tulajdonban tartasanak. Bizonyára helyesli a vállalatok kötelező atalakítasat gazdasági társaságokká is. holott az inkább csak a jól fizető állasok szamai szaporítja, semmint a hatékonyságot szolgaija.- Ne tólem varja a társasági és az átalakulási törvény kritikáját. mert az a szocialista baloldal kiváló terméke volt. A vállalati forma mindenesetre kezelhetetlen. a vállalati tanacs pedig | a korrupció melegágya. A társasággá alakítás legalább alkalj mat nyújt a tőkebevonásra. Ami •j pedig a társaságok élén álló igazgatótanácsokat és felügyelőbizottságokat illeti, hát néha az az érzésem, hogy cimboráinak a menedzsmenttel. Összekerültem egy csődbe ment vállalattal, amelyben különféle kft.-k vannak. és kiderült, hogy- havi 200 ezer forintos alapfizetéseket folyósítanak. A költségeket senki sem korlátozza. Mi az ördög kényszeríti ezeket a vállalatokat, hogy eredményesek legyenek?! Ezért az az álláspontom, hogy pontosan meg kell határozni az igazgatótanácsok, a felügyelőbizottságok jogkörét, kötelességét, s hogy- melyüknek mit kell produkálnia, s ha ezt nem teszi, le kell vonni a konzekvenciákat, Követelményeket kell eléjük állítani, mert ezt az éktelenül nagy tulajdonhalmazt nem lehet felelősségteljesen gyorsvonat sebességgel eladni. Gál Zsuzsa
