Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-01 / 8233. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.27. 0-3 A NAP INTERJÚJA Raskó György közigazgatási államtitkárral „A magyar mezőgazdaságban tudatos rendszerváltás történik” Egyetlen minisztérium sem élt meg akkora politikai vihart, ellenzéki támadást, mint az agrártárca — mondta munkatársunknak Raskó György közigazgatási államtitkár. Szerinte a magyar mezőgazdaságban tudatos rendszerváltás történik. Totálisan átalakul a tulajdonosi ) struktúra. Elmondta, hogy bizonyos ágazatokban jelentősen vissza kell fogni a termelést, a struktúraátalakítást ma meg lehet lenni. Szólt arról is, hogy van egy jogos politikai nyomás, ami más tárcáknál csak töredékében jelentkezik. — Agrárpolitikánk tudatos része a mezőgazdasági termelés visszafogása. — No de ennyire? — Igen. Jelentősen vissza kell fogni a bor-, a tej-, a konzerv-, a cukor- és a baromfitermelést. Ez — sajnálatos módon — például tönkreteszi a baromfiipari vállalatokat. A tavalyihoz hasonló felelőtlen túltermelést azonban nem lehet megismételni. — Idén mennyi exportot termel a: ágazat? — 2,1-2,2 milliárd dollárnyit. Jelen esetben — úgy véljük — nem az exportbevétel növelése a fontos. A Magyar Nemzeti Bank devizamérlege szerencsére jól áll. Olyan tőkebeáramlás folyik, amely — átmenetileg — nem teszi szükségessé a devizabevétel mindenáron való növelését. Eljött az az idő, amikor vissza kell fogni olyan ágazat termelését is, ami látszólag jó, a termék eladható, devizát hoz. csak éppen a gatyánkat fizetjük rá. A struktúraátalakítást ma meg lehet tenni, mert fölszabadítja azt a megrögzött termelési gondolkozást, amelyet a magyar nagyüzem képviselt. Bár sok mindenben jó volt, de egyben biztos nem: a tömegtermelés szorgalmazásában. Csak egy példa: amint Ukrajna megerősödik, oda mi többet nem tudunk búzát eladni. EgyáT talán nem bánkódunk tehát amiatt, ha a búza vetésterülete jelentősen csökken. Csak a hazai ellátást ösztönözzük, s ha jó év van, a támogatás nélküli exportot is lehetővé tesszük. — A búzára nincs is szubvenció. — Igen, de ha a földnek ára lesz. a búzatermelés költségei nálunk is jelentősen emelkednek. A költségvetést pedig nem lehel még egyszer megterhelni olyan garanciavállalással, mint a tavalyi szovjet gabonaexport. Bevált a jóslatom: ma 105-110 dollárért tudnánk eladni, ha lenne búzánk. Most azonban nem lehet kivinni, mert a hazai ellátás fontosabb Ide hiába is jönnek exportengedélyért. Mi tavaly 85-88-ért kótyavetyéltük el a búzánkat állami garanciavállalással, amelyből 9 milliárdot ki kell fizetni, s ez hiányozni fog a költségvetésből. A magyar társadalom a MOSZ-t (Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége) nem tudja megbüntetni emiatt. i — Ezt a MOSZ csinálta ? — Igen. A MOSZ hajtott bele minket a garanciavállalásba tavaly nyáron I a sztrájkfenyegetőzéssel. — Hogyan fordulhat ilyen elő, ha a tárca tudja, hogy mit akar? — Úgy, hogy a miniszterelnök úrnak hetente írtak nyílt levelet, zárt levelet, a Magyar Agrárkamarái maguk mellé ál-I lították, a tv-híradó, a Falurádió napon- 1 ta hozta: micsoda válság van. A kormány a mi ellenkezésünk ellenében ad: ta a kormánygaranciát. Engem sze; mélyesen utasítottak arra. hogy csinál| jam meg az előterjesztést, mert akkora | botrány lesz. — A tárca tehát nagyon sokszor hiába érvel, mégsem tudja elérni azt, amit szakmailag indokoltnak tart. Itt van például az ártörvényben megmaradt — mindenki által rossznak tartott — minimálár. — Valóban többször kezdeményeztük a minimálár eltörlését. Azt a választ kaptuk, hogy az ártörvényhez nincs értelme módosítóindítványt beadni, hi-i szén az agrárpiaci rendtartástörvény fogja ezt a kérdést rendezni. — A búza minimálára viszont ma 4600 forint tonnánként, holott 6400-ba kerül az előállítása. — Amikor nem lehet 7500 forint alatt búzát fölvásárolni, akkor kit érdekel, hogy mennyi a minimálár? S miért nem sikerül mindent elérnünk, amit szakmailag jónak tartunk? Azt azért ne felejtsük, hogy egyetlen minisztérium sem élt meg akkorra politikai vihart, el■ lenzéki támadást, mint az agrártárca. A I magyar mezőgazdaságban tudatos i rendszerváltás történik. Totálisan átalakul a tulajdonosi struktúra. Van egy politikai, hozzáteszem, jogos politikai nyomás, ami más tárcáknál csak töredékében jelentkezik. A koalíció vonzódik az agrártémához — hiszen ezt a területet ismeri legjobban —, gondolok itt a kisgazdákra, az MDF-re, de a kereszténydemokratákra is. Ugyanakkor az átalakulás nagy vesztesei a tsz-elnökök. a tsz-vezetők lesznek. — Ezt komolyan gondolja? Hiszen az ügyes tsz-vezető most aztán igazán érvényesülhet... — Az ügyesek igen. A többség számára azonban végérvényesen megszűnik az a politikai hatalommal párosult gazdasági hatalom, amit a tanácselnökökkel együtt élveztek a faluban. — Sok más típusú tsz-vezetőt ismerek. Ön nem találkozik ilyenekkel? — De igen, ők azonban nincsenek az Agrárszövetségben. — Hogy jön ide az Agrárszövetség? A nagy egészhez képest... — Ezt most hagyjuk, ez lényegtelen, ön — én azt hiszem — nem is emian jött ide. Az a lényeg, hogy olyan versenyképes mezőgazdaságra van szükség, amelynek nem nagy a támogatási igénye. Ez a gondolkozás azonban ismeretlen nálunk. Az a duzzogó magatartás pedig elfogadhatatlan, hogy nem szántjuk föl a földet. — Miből gondolja, hogy ez a duzzogó magatartásnak köszönhető? Az agrárprogramban is prognosztizálták a költségemelkedést, a termelői ár pedig stagnál. Ön is nyilatkozta — lapunknak is —, hogy segíteni kell a jövedelmezőség növelését. — Jó. de van egy általános gazdasági válság Magyarországon. Nem tudom, észrevette-e, de az ipari munkások reálbére legalább annyival csökkent, mint a falusi lakosságé... — Hétezer forint az agrárdolgozók minbnálbére... — A minimálbér annyi, amennyi, a másik pedig az, hogy a több mint egymillió kiegészítő tevékenységet folytató kistermelő jelentős része egy fillér jövedelmet sem vallott be. Csupán 3100-an jelentkeztek az APEH-nél, s közülük is csak néhányan fizettek pár forint adót. Az tehát nem egészen fair, ha minimálbért hasonlítunk össze jövedelemmel. — Térjünk vissza a kormánysegélyre... — Ön ernől egy írásában azt állította, hogy megijedt a kormány és gyorsan kitalált valamit, hiszen a reorganizációs programot két évvel ezelőtt vetettem fel. Az egy más kérdés, hogy ez most érett meg... — Nem azt állítottam, amit ön tagad. A kormánysegélyről volt szó. az ugyanis elkésett. Eddig még senki sem tudott hitelt fölvenni, holott hamarosan lejár a vetés ideje. — Nem is vehetett föl, mert a kereskedelmi bankok közül a leggyorsabb, az OKHB is csak március 16-án küldte
